EJK

  • Keresztfelújítási akció - Szenttamás (2012. július)
  • Kifestőkönyvosztás - Zentagunaras (2012. június)
  • Kifestőkönyvosztás - Topolya (2012. június)
  • Népszámlálási kampány (2011. október)
  • Kétnyelvű helységnévtábla helyreállítása (2008. július)
  • Tüntetés Szabadkán a magyarellenes atrocitások ellen (2005. október)
  • Honvédsír rendbetétele (2006. június)
  • Mihez van jogunk? - Kiadvány a kétnyelvűségért (2010. április)
  • Kétnyelvű cégtábla (2012. február)
  • Kampány a jogegyenlőségért (2008. június)
  • Kifestőkönyvosztás - Kúla (2012. március)
  • Kifestőkönyvosztás - Törökkanizsa (2010. szeptember)
  • Kifestőkönyvosztás - Nagykikinda (2012. április)
  • Kifestőkönyvosztás - Bácsfeketehegy (2010. szeptember)
  • Mihez van jogunk? - Felvilágosító kampány (2010. március)
  • Kampány a kétnyelvűségért (2010. március)
  • Kétnyelvú cégtábla (2008. december)
  • Kifestőkönyvosztás - Topolya (2012. február)
  • Kifestőkönyvosztás - Székelykeve (2010. szeptember)
  • Ajándékkönyvek - Szenttamás (2011. április)

Kőszikla, vagy homok és vihar? - Az Emberi Jogi Központ állásfoglalása
petak, 18 septembar 2015 23:20
PDF Štampa El. pošta

Egy olyan szervezetnek vagyok az egyik alapító tagja, amely – a Duna Televízió és Böjte Csaba mellett - 2008-ban Európai Polgár Díjban részesült, és mint ilyen, és már csak ezért is, felelősséggel tartozom közösségünk iránt.

Szervezetünk, a szenttamási székhelyű Emberi Jogi Központ, 2006-ban alakult meg hivatalosan, de tevékenysége jóval korábbra nyúlik vissza. Elsősorban azzal a célzattal hoztuk létre, hogy a délvidéki magyar közösség tagjai ellen elkövetett atrocitásokat dokumentáljuk – nyilvánosságot teremtve ezáltal az atrocitások ügyének.

Pontosabban fogalmazva, hogy különböző eszközökkel – 2005-ben tiltakozó megmozdulást is szerveztünk – megpróbáljuk elejét venni ezeknek az eseményeknek. (Ha csak a dokumentált eseteket vesszük figyelembe, akkor is több száz esetről beszélhetünk!)

Ha a siker mércéje a budapesti Klubrádió ügyében megszólalók száma, akkor egyértelműen kudarcról kell beszélnünk, legalábbis tevékenységünk azon részét illetően, amely a nyugati szervezetek tájékoztatását, illetve támogatásuk megszerzését célozta meg. Sajnos ez annak ellenére is így van, hogy egy brüsszeli meghallgatáson is részt vettünk, több száz angol és német nyelvű jelentést, illetve levelet kézbesítettünk, folyamatosan tájékoztattuk a legbefolyásosabb nyugati emberi jogi szervezeteket stb. Azonkívül, ismerve a nyugati szereplők hozzáállását, igyekeztünk olyan nyelvezetet használni, amely könnyen befogadható - ugyanez a törekvés érhető tetten a szervezet nevének kiválasztásában is. A külföldi szereplők részéről, a néhány kényszeredett támogató levélen kívül, komolyabb kiállást mégsem tudtunk felmutatni. Egyébként érdekes volt látni, hogy a Klubrádió ügyében még vezető amerikai politikusok is megszólaltak, és az mégis csak egy frekvenciaügy volt, itt viszont hús-vér embereket bántalmaztak, csak mert magyarok voltak. Itt is kitűnt, ha az érdekek mást diktálnak, az elvek fabatkát sem érnek: a Klubrádió esetében volt érzékenység, ellenben a több száz - nemzeti alapon elkövetett - atrocitással kapcsolatban nem. Ez van.

A magyarországi úgynevezett baloldali és liberális pártok és civil szervezetek esetében sem ért bennünket kisebb csalódás. Azok, akik mindig a leghangosabbak, ha másokért kell kiállni, akár olyan esetekben is, amikor az ezer kilométerekre élőkről van szó, ezúttal csendben maradtak, vagy csak alig érthetően motyogtak valamit, de akkor is csak az eltussolás szándékával. Sőt, nem egy esetben éppen ezekkel a szervezetekkel szemben kellett az atrocitások ügyét képviselnünk, ugyanis – a több száz dokumentált eset ellenére is – megkérdőjelezték a helyzet súlyosságát. (Máskor egy mesterkélt „jaj” is elég, hogy a hisztéria beinduljon.) Pedig a Klubrádió esetében is láthattuk, kapcsolataik révén lett volna erejük tenni, de mégsem tettek, és akkor még kormányon is voltak. Bár már túl voltunk a 2004-es népszavazáson, amikor is ugyanezek a körök a határon túli magyarok ellen lázították az anyaországi magyarokat. Nem igazán lehettek tehát illúzióink, de mégis, ennek ellenére szemet szúrt a csend, az a sunyi magatartás, amely jellemezte őket. Lelepleződött a magyargyűlöletük. Ismételten. Bármennyire is kemény ez a következtetés, minden más csak mellébeszélés lenne. Ahogyan a multikulturalizmus brüsszeli értelmezése is lelepleződött, amikor - hogy ne sértse mások érzékenységét - a karácsonyfát télifára módosította. Védhetetlen álláspont, ahogyan a magyar közösségek egymás elleni lázítása is az volt. Kétségtelen, a karácsonyfa télifára módosítása keresztényellenességből fakad, és semmi köze a multikulturalizmushoz. Mernünk kell kimondani végre!