EJK

  • Keresztfelújítási akció - Szenttamás (2012. július)
  • Kifestőkönyvosztás - Zentagunaras (2012. június)
  • Kifestőkönyvosztás - Topolya (2012. június)
  • Népszámlálási kampány (2011. október)
  • Kétnyelvű helységnévtábla helyreállítása (2008. július)
  • Tüntetés Szabadkán a magyarellenes atrocitások ellen (2005. október)
  • Honvédsír rendbetétele (2006. június)
  • Mihez van jogunk? - Kiadvány a kétnyelvűségért (2010. április)
  • Kétnyelvű cégtábla (2012. február)
  • Kampány a jogegyenlőségért (2008. június)
  • Kifestőkönyvosztás - Kúla (2012. március)
  • Kifestőkönyvosztás - Törökkanizsa (2010. szeptember)
  • Kifestőkönyvosztás - Nagykikinda (2012. április)
  • Kifestőkönyvosztás - Bácsfeketehegy (2010. szeptember)
  • Mihez van jogunk? - Felvilágosító kampány (2010. március)
  • Kampány a kétnyelvűségért (2010. március)
  • Kétnyelvú cégtábla (2008. december)
  • Kifestőkönyvosztás - Topolya (2012. február)
  • Kifestőkönyvosztás - Székelykeve (2010. szeptember)
  • Ajándékkönyvek - Szenttamás (2011. április)

Nem elég elítélni - Semmissé is kell nyilvánítani a kollektív bűnösség szellemében született minden határozatot
2013. július 01. hétfő, 13:48
PDF Nyomtatás E-mail

Négy vajdasági magyar párt és 10 civil szervezet a ma benyújtott képviselőházi nyilatkozatról

A kulisszák mögött már jó ideje érlelődött a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Szerb Haladó Párt (SNS) kompromisszumaként frissen közzétett szövegváltozat, amely a bejelentés szerint június 21-én javaslatként a szerb parlament napirendjére kerül „a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett aktusok elítéléséről szóló képviselőházi nyilatkozat” formájában.

A hír mégis meglepetést okozott, mivel a VMSZ ismét egyoldalúan, a többi magyar párt, a magyar civil szervezetek, a társadalmi nyilvánosság, de legfőképpen az érintett polgárok véleményének figyelembe vétele nélkül hozott döntést egy, az egész vajdasági magyar közösségre nézve mind közjogilag, mind erkölcsileg fontos kérdésben. Elfogadhatatlannak tartjuk, és mélységesen elítéljük, hogy a VMSZ egyoldalúan értelmezte parlamenti jelenlétét, és kisajátította magának a vajdasági magyarok érdekképviseletét egy olyan ügyben, amely mindenképpen társadalmi közvitát érdemelt volna. A titkolózás és a sietség a pártpresztízs érdekeit szolgálja, de nem viszi közelebb a megoldáshoz a rehabilitáció ügyét.

Meggyőződésünk szerint nem elég, ha a szerb képviselőház csupán „a legerélyesebben elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett azon aktusokat, amelyekkel meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztott”.

Álláspontunk szerint a szerbiai parlamentnek olyan nyilatkozatot kellene elfogadnia, amely nemcsak elítéli az 1944/45-ös délvidéki, a magyarokat érintő tömeges vérengzéseket, de kinyilvánítja a bocsánatkérést, szavatolja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, lehetővé teszi a második világháború áldozatainak emlékmű emelését minden helységben, ahol tömegsír van, vagy ahonnan tömegesen hurcoltak gyűjtőtáborba magyarokat, szavatolja a még titkos dossziék és levéltárak megnyitását, az említett események kutatásának segítését, valamint lehetővé teszi a hozzáférést a besúgók névsorához és eljárás indítását az atrocitások még életben lévő elkövetői ellen. Ugyanakkor a parlamentnek az elítélés alapvetően erkölcsi gesztusa mellett, amit helyeslünk, jogi értelemben is semmissé kellene nyilvánítania a Megszállók és Segítőik Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 1945. január 22-ei és 1945. március 26-ai határozatát, amellyel Zsablya, Csúrog, illetve Mozsor lakosait nemzeti hovatartozásuk alapján nyilvánították háborús bűnösnek.