EJK

  • Keresztfelújítási akció - Szenttamás (2012. július)
  • Kifestőkönyvosztás - Zentagunaras (2012. június)
  • Kifestőkönyvosztás - Topolya (2012. június)
  • Népszámlálási kampány (2011. október)
  • Kétnyelvű helységnévtábla helyreállítása (2008. július)
  • Tüntetés Szabadkán a magyarellenes atrocitások ellen (2005. október)
  • Honvédsír rendbetétele (2006. június)
  • Mihez van jogunk? - Kiadvány a kétnyelvűségért (2010. április)
  • Kétnyelvű cégtábla (2012. február)
  • Kampány a jogegyenlőségért (2008. június)
  • Kifestőkönyvosztás - Kúla (2012. március)
  • Kifestőkönyvosztás - Törökkanizsa (2010. szeptember)
  • Kifestőkönyvosztás - Nagykikinda (2012. április)
  • Kifestőkönyvosztás - Bácsfeketehegy (2010. szeptember)
  • Mihez van jogunk? - Felvilágosító kampány (2010. március)
  • Kampány a kétnyelvűségért (2010. március)
  • Kétnyelvú cégtábla (2008. december)
  • Kifestőkönyvosztás - Topolya (2012. február)
  • Kifestőkönyvosztás - Székelykeve (2010. szeptember)
  • Ajándékkönyvek - Szenttamás (2011. április)

Goebbels elpirulna
2010. szeptember 20. hétfő, 08:17
PDF Nyomtatás E-mail

Annak, aki nem ismeri a zentai és a magyarkanizsai viszonyokat, a nemzetiségi összetételt, az aktuális eseményeket és mindazokat a történéseket, amelyek mellett a helyiek – legyenek õk magyarok vagy szerbek – nagyobb felhajtás nélkül elmennek, a Tabloid szerb nyelvû bulvárlapban megjelent pamflet alapján az lehet a szent meggyõzõdése, hogy az e két városban élõ államalkotó nemzet tagjai még az utcára sem mernek kimozdulni, mert félnek a vérszomjas magyaroktól. A legnagyobb részük ugyanakkor munkanélküliként tengõdik, hiszen minden valamire való munkahelyet elfoglaltak a magyarok. Ha ez igaz volna, vajon olykor panaszkodnának-e (egymásnak) a magyarok, hogy a jobban fizetõ vállalatokban és intézményekben a vezetõk nem az õ soraikból kerülnek ki? Ez vonatkozik például a zentai bíróságra, a rendõrségre, a cukorgyárra, a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Alapra, a Köztársasági Rokkant- és Nyugdíjbiztosítási Alapra, a Köztársasági Egészségügyi Alapra, s korábban – egy rövid ideig – a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozó egyik közvállalatra is.

A zentaiak egy része (akit éppen érdekel) azt is tudja, hogy Bojan Pajtić, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke olyan „palotát” (a Tabloid szerint „dvorac”-ot) épített magának és családjának, amilyen a városban százszámra található. Arról nem is szólva, hogy egy pravoszláv pap fia, vagy még inkább egy, az õ idejében közismert és sokak részérõl igen tisztelt hivatásos tûzoltó unokája, aki a hazalátogatásai alkalmával testõrök nélkül sétál a városban. És – minõ csoda! – az emberek megsüvegelik, õ pedig magyarul köszön vissza mindenkinek.

Vajon kinek szúr ez a szemet? Annak az állítólagos gimnáziumi tanárnak, aki a fél-ismeretlenségben nyilatkozik, nevesincs magyar szomszédasszonyára hivatkozik? Nos, az utóbbi velünk, újságírókkal is elõfordul, ha egy rövid jegyzet zárópoénját, a hatás kedvéért „a székelykevei sógor” szájába adjuk. Csakhogy mi nem rágalmazunk, és fõleg nem uszítjuk egymás ellen az itt élõ nemzeteket. És nem teregetjük ki nyilvánosan a tájékozatlanságunkat, miszerint például Pék Zoltán korábbi polgármester a kommunális vállalat igazgatója volt.

Zoran Prodanović bíró (ismeri valaki ezt a nevet?) felhánytorgatja, hogy a rendõrség nem tudta megoldani Momir Lazić szerb(!) ügyvéd esetét, de arról nem szól, hogy a horgosi Szalma család kivégzése is a döglött akták között szerepel. És honnan tudja, hogy a zentai magyarok nem vásárolnak szerb árut? Tapasztalatból? Tehát arról sem értesült, hogy a CBA üzletlánc, valamint a malom is szerb kézben van.

És az igen kevéssé tisztelt bíró, valamint a Radovan S. nevû tanár azt sem akarja tudni, hogy a tejgyárat és a TAMP-ot is szerb nemzetiségû ember vette meg (és tette tönkre), akárcsak a kereskedelmi vállalatot.

Azt pedig végképpen szem elõl tévesztik a nyilatkozók, az újságíró és az eddig számunkra ismeretlen Tabloid szerkesztõi, hogy a közüzemi díjak (villany, fûtés, telefon stb.) fizetése terén Vajdaság (és ide tartoznak a saját országukat „nem tisztelõ” magyarok is) évtizedek óta az elsõ helyen áll, a niši, a belgrádi és a dél-szerbiai körzetekkel ellentétben.

Mindent összvetve: vajon mi volt a célja a tacepao-szintû Tabloidnak ezzel a támadással? Egymásnak szeretné ugrasztani a két nemzetet? Az ilyen hozzáállást uszításnak, nemzeti türelmetlenség szításának is nevezik, aminek a bûnüldözõ szervek beavatkozását kellene feltételeznie. Ha pedig nem teszik meg, akkor esetleg igaza van a bírónak: katasztrofális a helyzet. Pláne a teljes újságoldalon összehordott hazugságokat illetõen, amelyek tényként vannak tálalva.

Ha élne Goebbels, Hitler propagandaminisztere, most elpirulna szégyenében, hogy õ annak idején ehhez képest milyen naivan tömte a nép fejét a különféle rágalmakkal, más nemzetek számlájára írt hazugságokkal.

(Magyar Szó, BOTH Mihály, 2010. szeptember 17.)

A Tabloid hetilap pamfletje:

  • Miért nincs szobor állítva egy pincérnek?
  • Zašto nema spomenika konobaru