Van kegyelem?

Figyelő szemeink BorisTadić szerb államfőn: itt a karácsony, tartsa be a szavát, és kegyelmezzen meg a temerini fiúknak! Nincs ok kételkedni az MTI szombati hírének tartalmában, amely szerint az államfő pártjának a szombati tisztújító közgyűlésén részt vevő Gurmai Zita európai parlamenti képviselőnő szót emelt az összesen 61 év börtönre ítélt öt temerini fiatalember érdekében, az államfő pedig kijelentette, hogy lesz engedmény az ügyben.
Hogy az öt fiatalember kiszabadulhasson, már csak ez a lehetőség maradt: az államfő jóindulata. Ha van neki!? Mert jóindulatát már korábban is bizonyíthatta volna, hiszen a kegyelmi kérvény még tavaly áprilisában eljutott hozzá, s a szenttamási Emberi Jogi Központ szervezésében nem sokkal utána a kegyelmi kérvényt mérvadó szervezetek által támogatott petíció is.

Annak idején, 2004-ben nagyon haragudtam a temerini fiúkra, amikor megverték és megalázták az azóta megboldogult Petrovićot (halála nem függ össze a temerini verekedéssel). A gyakori magyarverések tudatában úgy véltem, egy ilyen eset – hogy magyarok vernek szerbet – olaj a tűzre, s nagyon sok magyar fiatalnak kell majd ezért a meggondolatlan tettért szenvednie. Hogy olaj volt-e, a későbbi temerini incidensek kapcsán már nem merném kimondani, hiszen magyarverések sokkal később is voltak, és még az idén februárban is arról számolt be a sajtó, hogy megszaporodtak a magyar-ellenes cselekedetek, s eközben a Szerbia a szerbeké tartalmú uszító falragaszok is nyugtalanságot okoztak. Tehát, évekkel azok után sincs nyugalom a szerbek részéről, hogy a szerb igazságszolgáltatás 2005-ben kegyetlen példát statuálva embertelenül megbüntette a temerini fiúkat: a történteket gyilkossági kísérletnek minősítette, öt fiatalemberre 61 év börtönbüntetést rótt ki.
Azóta nagyon sajnálom a temerini fiúkat, mélységesen együttérzek a szülőkkel, és valahányszor hír érkezik róluk, mérhetetlen nyugtalanság fog el. Minden velük kapcsolatos hír egyben olyan érzéseket generál, mintha a szerb igazságszolgáltatás vonatkozásában olyan kalodában lennénk magyarként itt Vajdaságban, ahonnan nincs kiút, semmilyen. Az ügyben érintettek minden jogi instanciát végigjártak már, de sikertelenül, mert „ki az”, aki nyomást gyakorolna a törvényre hivatkozó „független” bíróságra!? Mit számít az, hogy még tömegmészárlásokért felelős háborús bűnösöket sem ítéltek el ennyi évre, de az sem számít érvnek – a jelek szerint -, hogy a Szerbiában kimondott ítéletek hemzsegnek a temeriniek büntetésével ellentétes példákkal. A minap például a belgrádi feljebbviteli bíróság megerősített egy ítéletet, amellyel a sabáci kerületi bíróság 8 évre ítélt egy csecsemőgyilkos apát. Szintén a minap született meg az érvényes bírósági határozat az újvidéki ifjúsági színház három évvel ezelőtt brutálisan megvert három színészének javára megítélt kártérítésről, miközben verekedő huligánok kiléte még mindig ismeretlen (a temerini fiúkat lám, milyen gyorsan megtalálták)... De volt már a kezemben egy halálos kimenetelű közlekedési szerencsétlenséggel kapcsolatos olyan bírósági ítélet is, amelyben a gázolót (a szerbet) szinte csak jelképesen büntették meg azzal a bírói indoklással, hogy mivel a szerencsétlenség mindkét résztvevője, a gázoló és az áldozat (a magyar) is ittas volt, figyelembe kell venni a gázoló további életesélyeit, hiszen még fiatal, és gyerekeket kell felnevelnie…
Ha a szerb igazságszolgáltatás a temerini fiúk esetében nem vette figyelembe a további életesélyeket, vegye hát figyelembe az államfő! Ha már az ítéletet kimondó bíró nem érezte át, érezze hát át az államfő, hogy milyenek az életesélyei annak a 22 éves fiatalembernek, akit meggondolatlan tettéért 15 évre börtönbe zártak, vagy annak 19 évesnek, akit 10 évre? Ugyanakkor előre megfontolt csecsemőgyilkosságért 8 év? Hátborzongató még kimondani is.
A temerini fiúk pere egy vitatott per volt. A jogszakértők egyszer majd elszámolnak vele. A fiúk további életével való elszámolás pedig most már az államfőt terheli. Minél tovább vár vele, annál inkább. Gondolom, neki is megkönnyebbülés lesz, ha kimondja a kegyelmet. Annak részleteibe már ne menjünk bele, hogy az itthoni kegyelmi kérvényre, és a vajdasági magyar kisebbségi civil szervezetek petíciójára nem reagált. A lényeg, hogy most megígérte.

(Vajdaság Ma, Friedrich Anna)

2010. december 20.