A Kapu két évvel ezelőtti, szeptemberi számában helyszíni riportban számoltam be az öt, összesen 61 év börtönre ítélt temerini magyar fiú belgrádi másodfokú tárgyalásáról. Azóta több érdekes jogi és bűnügyi újdonság derült ki az esetről és az Európa-szerte példátlan nagyságú büntetésről. A honi médiumok természetesen elfelejtettek beszámolni az ügy fejleményeiről és a magyar fiúk szüleinek megpróbáltatásairól. A vajdasági magyar orgánumok eleinte tartózkodtak az eset ismertetésétől és elemzésétől, mivel információk hiányában a magyar politikusok is példátlanul súlyosnak tartották, amit a fiúk elkövettek. Ám egyre úgy tűnik: mostanra felismerték: az öt elítélt fiú meghurcoltatása az egész délvidéki magyar közösségre megfélemlítő hatással lehet. A szeptemberi másodfokú tárgyaláson még nem született ítélet, azt csak két hónappal később kapták kézhez a szülők, levélben. Az elsőfokon ítélkező újvidéki bíróság döntését a belgrádi Legfelső Bíróság helybenhagyta. Mértékében is maradt a korábbi döntés: A 21 éves Máriás Istvánt 15, a 25 esztendős Illés Zsoltot 13, A huszonegy éves Szakáll Zoltánt 11,5, a 29 esztendős Uracs Józsefet szintén 11,5, míg a 19 éves Horváth Árpádot másodfokon is 10 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A temerini esetet nem sokkal követte egy másik, részben etnikai alapú verekedés. Újvidéken egy Bálint Attila nevű magyar fiatalembert hat szerb először kirabolt, majd félholtra vert, végül a Dunába lökték. A tetteseket elfogták, két hónapja született meg az ítélet. Hatan összesen 15 év börtönt kaptak. Körülbelül annyit, mint a temerini fiúk fejenként. A szülők már az elsőfokú ítélkezés menetét is kifogásolták, a második döntést pedig szinte mindenki a vajdasági magyarság megfélemlítésének tartja. A szülők ha kell, a Strassbourg-i Emberjogi Bíróságig is elmennek. Továbbra is szeretnék, ha az eddig elhallgatott tények végre kiderülnének. A sértett, Zoran Petrovics politikai múltja mindmáig nem nyilvános tény, holott a fiatalemberről városában köztudott: a Vajdasági szociáldemokrata Liga temerini titkára volt. Továbbra sincs rá megfelelő magyarázat, hogy a verekedés tucatnyi résztvevője közül miért pont ötükért jöttek házhoz másnap hajnalban a rendőrök. A verekedés helyszínén megfordult rejtélyes fekete autót továbbra sem kerítette elő a rendőrség. A megvizsgált vérminták nem egyeztek a fiúk valós vércsoport-adataival, ezt is figyelmen kívűl hagyta a szülők szerint mindkét ítélkező bíróság. A vizeletmintákból minimális mennyiségű alkoholt mutattak ki, holott a fiúk nagyon részegek voltak a verekedés éjjelén. Egy rendőr az elsőfokú tárgyalás előtt ki is jelentette, hogy a fiúk nem voltak még reggel sem kihallgatható állapotban, azonban Zdenka Sztakics bírónő elsőfokon, míg Ljubomir Vucskovics bírótanácsi elnök másodfokon is elutasította, hogy meghallgassák a rendőrt. Figyelembe vették ugyanakkor azt a tényt, hogy a sértett szerb fiatalember visszaeső kábítószer-élvező, aki a kérdéses éjszakán is drog illetve alkohol hatása alatt állt. Továbbá az sem érdekelte az ítélkező bíróságokat, hogy Petrovicsot állítolag megégették és le is vizelték a magyarok, ám a szakértők sem égés, sem vizeletnyomot nem találtak az áldozat testén. Ugyanakkor már az elsőfokon ítélkező Zdenka Sztakics bírónő is súlyosbító körülménynek értékelte, hogy a szerb áldozat fejére a „magyar hóhérok” egy zsákot húztak, ami a bírónő szerint egyértelműen azt jelentette, hogy az áldozatot halálra ítélték. Továbbra sem tisztázott, vajon valóban dugtak- e karót az áldozat végbelébe a magyarok. Ugyanis az újvidéki Sztakics bírónő ezt súlyosbító körülménynek találta (és a koszovói szerbek albánok általi karóba húzásához hasonlította), amikor az ügyet gyilkossági kísérletként tárgyalta az ilyenkor megszokott „súlyos testi sértés” vád helyett. És a szülők érdekes paradoxonnak találták: a „karóba húzott” Zoran Petrovics másnap már ülve beszélgetett a kórházi ágyon Raszim Ljaljics kisebbségügyi miniszterrel. Az említett tényeket és paradoxonokat a mai napig nem tisztázták. Viszont az öt fiúból négyet Újvidékről a bosnyák határ melletti Sremska Mitrovica börtönébe szállítottak. A szülők a másodfokú ítélet óta is rendszeresen kapnak fenyegetéseket, a börtönben pedig nem ritka, hogy a „beszélőkön” nem engedik őket gyermekeikkel magyarul beszélgetni. Máriás István édesapja, idősebb Máriás István házának az udvarára tavaly novemberben egy hatalmas rönköt dobtak be, a háza falára pedig vörös festékkel ezt írták: „Magyar”. A Máriás-család egyik közeli, horvát származású hozzátartozóját pedig az utóbbi hetekben zaklatták fenyegető levelekkel és telefonhívásokkal. Horváth Árpád édesapja, Horváth Tibor elmondta, minden létező fórumot megkerestek a jogorvoslat ügyében. A szerb Helsinki Bizottság vezetője, Szonja Biszerko asszony fogadta őt irodájában, ahol átadott minden, az üggyel kapcsolatos iratot. A szerb emberjogi szervezet vezetője segítséget ígért a szülőknek, maga is példátlanul koncepciósnak tartja az ügyet, tele jogi anomáliákkal. Becsey Zsolt, az Európai Parlament néppárti frakciójának tagja személyesen is járt a szülőknél és fel is szólalt ügyükben az EP-ben. Az összes vajdasági magyar párt példátlan egységben állt az ügy mellé, a Magyarok Világszövetsége pedig két ügyvédet is biztosított a nehéz anyagi sorban élő szülők számára. Akik az utóbbi időben már gyermekeik látogatásának a költségeit sem tudták fedezni, így a csonkaországi magyaroktól kértek segítséget a Nemzeti Hírhálón, ahol gyűjtés indult számukra. (Nem sok sikerrel, Karácsony előtt jó lenne megismételni, újrakezdeni a gyűjtést valamilyen nagyobb szabású formában, mert a családok helyzete egyre rosszabb). Nemrégiben pedig a másodfokon ítélkező szerb Legfelső Bíróság bírói tanácsának elnökéről, Ljubomir Vucskovicsról derült ki, hogy több korrupció-gyanús ügyben is érintett lehet. Jelenleg vizsgálati fogságban tartják több tízezer eurós korrupció vádjával. A temerini fiúk ügyében is ő ítélkezett másodfokon. Az elsőfokon ítélkező Zdenka Sztakics újvidéki bírósága pedig összesen rótt ki 15 év börtönt hat szerbnek egy hasonló bántalmazás miatt. Normális országokban az ilyen eseteknél felülvizsgálják a korrupcióval gynusított bíró korábbi ügyeit. Nem tudom, Szerbia-Montenegró normális ország-e. Állítólag az Európai Unióba tart. A fiúk és szüleik sok segítséget kaptak, de nem eleget. Most újra rajtunk a sor.