Hitelesített fordítás szerb nyelvű eredetiből

 

Horváth Árpád levele
a belgrádi különleges börtönkórházból

Tisztelt hölgyem/uram!

            Azzal a reménnyel fordulok önhöz, hogy a segítségemre lesz, éspedig a következő okokból:
Jelenleg a belgrádi különleges börtönkórházban tartózkodok, mivel a Sremska Mitrovica-i Büntetésvégrehajtó Intézetben, ahol jelenleg büntetésemet töltöm, heveny TBC betegségben betegedtem meg. Az Intézet zárt részében foglalkoztattak és a famegmunkálási gépészeti osztályon dolgoztam. Az üzemnek ebben a részében (de általában az egész üzemben) a munkfeltételek semmilyenek, a gépek, amelyeken az elítéltek dolgoznak, veszélyesek az emberi életre és egészségre nézve. Az üzem mindegyik részében a „fürdőszoba”, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni, jobban hasonlít barakkra, mint fürdőszobára. Az odáig vezető út legalább 50–100 méter, és képzeljék el télen, amikor –10–15 Cº van, tiszta csoda, ha az ember nem betegszik meg.
Tavaly októberben meghűlés és láz miatt jelentkeztem az orvosnál. Ez alkalommal az orvos mégcsak gyógyszert sem írt elő, hanem csak azt mondta „igyál teát”.
Mintegy egy héttel később az állapotom rosszabbodott és ismét elmentem az orvoshoz, aki valamilyen gyógyszereket írt elő, megmérte a hőmérsékletemet, ami 40 fok volt. Mivel a gyógyszerek semmit nem segítettek, ismét elmentem az orvoshoz, aki azt mondta, hogy a jövőben otthonról rendeljem meg az orvosságokat és három nap betegszabadságot írt ki. Azt mondta, hogy enyhe tüdőgyulladásom van. Három nappal később ismét elmentem az orvoshoz, hogy hosszabbítsa meg a betegszabadságot, mivel nem éreztem jól magam. Megmérte a hőmérsékletemet, amely 39,5 fok volt. Azt mondta, hogy „dolgozhatsz te”. Természetesen, mennem kellett dolgozni, mert ha a parancsnok érvényes betegszabadág nélkül talált volna az épületben, fegyelmi feljelentést tett volna ellenem. Valójában arra kényszerültem, hogy dolgozzak, habár nagyon beteg voltam. Az Intézet börtön részéből legalább 6-7 alkalommal voltam az orvosnál. Kértem a vérem elemzését, a tüdőm fényképezését, amit az orvos elutasított azzal a kifogással, hogy arra nincsen szükség. Amikor gyógyszert kértem azt mondta, hogy otthonról rendeljem meg.
Az aggóniám így húzódott 2010. január 19-éig, amikor átminősítettek és a börtön félig nyitott, ún. Zelengora részébe helyeztek. Itt már nagyon köhögtem és magas lázam volt. Izzadtam és valamilyen antibiotikumokat ittam, valamint lázcsillapítót szedtem, amit otthonról rendeltem. Innen ugyancsak eljártam az orvoshoz, csaknem minden héten és közöltem vele, hogy nem érzem jól magam és, hogy vért köpök. Az orvos kitartóan elutasított azzal a kifogással, hogy állítólag nincsen semmi bajom és, hogy képzelődök. Csak február végén, amikor az orvost perrel fenyegettem meg, akkor küldött el vérelemzésre. Néhány nappal később közölték velem, hogy magas a szedimentációm. A következő nap tüdőszűrésre küldtek, de az elemzések eredményeit nem közölték velem. 2010. március 5-én a belgrádi Különleges Börtönkórházba vittek, ahol megtudtam, hogy tuberkulózisom van.
Úgy vélem, hogy a Sremska Mitrovica-i Büntetésvégrehajtó Intézet orvosának az ilyen eljárása nem csak hanyagság és lelkiismeretlenség, hanem bűncselekmény is, és biztosan az emberi jogok és az egészségvédelmi jog megsértése, amelyet a Büntetésvégrehajtási törvény is előlát.
Úgy tartom, hogy ilyen esetekben meghatározott megelőző intézkedéseket kell tenni. Az ilyen esetben, mint az enyém, perelni kell a börtönt, az egészségem szándékos károsodása miatt. De ezzel kapcsolatban szükségem van az önök segítségére, mivel nincsen lehetőségem ügyvéd alkalmazására. Gondoltam, hogy ebben az ügyben is a segítségemre lehetne, hogy az ön munkatársa képviseljen a bíróság előtt, amennyiben ez lehetséges.
Tisztelt hölgyem/uram, mivel igazságtalanul lettem elítélve, ami önnek már ismeretes, nem kívánok a börtönből kikerülni, ahol jogellenesen tartózkodok, és még beteg is, vagyis jelenleg tartósan rokkant, mivel a tüdőm soha többé nem lesz olyan, mint volt. Egész életemben figyelnem kell arra, hogy ne ázzak meg, hogy ne legyek huzatban és még fizikai munkát sem végezhetek, pedig ez a szakmám (gépkocsi- és mezőgazdasági géptechnikus), mivel a TBC-t nem lehet gyógyítani, csak begyógyítani.
Tisztelt hölgyem/uram, ha ezt reszocializációnak, vagy jogilag általános megelőzésnek nevezik, akkor sok kérdést fel lehet tenni, mint pl. mi a célja az ország igazságszolgáltatásának és igazságügyi rendszerének. Ez alapján azt mondanám, hogy egészséges embereket jogalap nélkül börtönbe küldenek csak azért, mert más nemzetiségűek, vagy ami még ennél is rosszabb, ahonnan tartós rokkantakként kerülnek ki.
Tisztelt hölgyem/uram, egészségesként, 19 éves koromban kerültem börtönbe. Most 25 éves vagyok, mindennap egy marék gyógyszert iszok, és tudatában vagyok annak, hogy tartós rokkant maradok. Néha felteszem a kérdést, ki fog felelni az emberi jogok ilyen megsértéséért? A börtönintézet ilyen tétlensége meghalad minden humánus határt, és valójában sérti az egészségvédelem etikáját, amelyet az emberi jogok európai egyezménye, a Büntetésvégrehajtási törvény, valamint Szerbia Köztársaság alkotmánya is előlát. Létezik továbbá olyan is, hogy amikor valamely elítélt személy összegyűjti a bátorságát, és valakinek panaszt tesz, a hivatalos személyek (a felügyelő, a parancsnok) azonnal nyomást gyakorolnak rá. Ha valamely elítélt személy keresetet nyújt be a börtön ellen, általában megkülönböztetésben részesül. A hivatalos személyek általi nyomásgyakorlás különböző esetei léteznek, amelyek főként az izolációval való fenyegetésben, és minden ok nélküli büntetésben való részesítésben nyilvánulnak meg, mint pl. az intézet félig nyitott részéből a zárt részbe minden ok nélkül való visszahelyezés. Ezt azért teszik, hogy a károsult elálljon a benyújtott keresettől, ami úgyszintén az emberi jogok megsértése, mivel a hivatalnokok ilyen módon kényszerítik a felperest arra, hogy elálljon a keresettől.
Úgy vélem, hogy ilyen esetekben szükség van arra, hogy az emberi jogi szervezetek védjék az elítéltek, mint felperesek érdekeit, mert úgy tartom, hogy egy ügyvéd nem tudná megvédeni a károsultat a nyomásoktól és a nemkívánatos hatásoktól az intézetben.
A fentiekre való tekintettel, arra kérem önt, hogy rendelje ki mellém jogász munkatársát, aki képviselne ebben a tárgyban a bíróság előtt, és aki meg tudna védeni a nemkívánatos hatásoktól az intézetben.
Ezt a levelet édesapám, Horváth Tibor juttatja el önhöz, és kérem önt, hogy az ő címére válaszoljon, mivel úgy tartom, hogy ez a börtönintézet útján nem jutna el az ön címére.

KÖSZÖNÖM MEGÉRTÉSÉT!
ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!
Tisztelettel
Horváth Árpád
Belgrádban
2010. május 08.

Igazolom, hogy ezen fordítás teljesen megegyezik az eredeti, szerb nyelven írt szöveggel.

---

Újvidék, 2010. V. 24
A hitelesítés száma: 31
BOZÓKI ANTAL, magiszter
az újvidéki Felső Bíróság állandó magyar nyelvi tolmácsa
SZK – 21000 Újvidék, Shakespeare u. 36, tel. 021/63-66-947 és 021/66-21-609