Vajdaság Ma
2005. április 28.

Eljuttatták a Vajdaság Ma szerkesztőségéhez az egyik temerini elítéltnek a levelét, amelyet édesapjának, illetve családjának írt. Elpanaszolja, hogy a börtönben milyen megaláztatásoknak és bántalmazásoknak van kitéve. Az apa azt állítja, hogy fia nem is volt végig jelen a szerb nemzetiségű áldozat súlyos bántalmazáskor.

A Vajdaság Ma elítél minden erőszakot, elítéli a temerini fiúk támadását is, mint ahogyan elítéli a büntetlenül hagyott kisebbségellenes atrocitásokat. Ám elítéli a polgárok megkülönböztetését is az igazsászolgáltatás előtt, s különösen iszonyodik a rendőrségi túlkapásoktól vagy a foglyok bántalmazásától a börtönben vagy vizsgálati fogságban. Kezdetben tanácstalanok voltunk, hogy ismertessük-e a levelet, nehogy kárt okozzunk vele. Hitelességét - ami esetleg kérdéses lehetett volna - a család közvetve megerősítette.

Családfővel váltott e-mail után sem lettünk okosabbak, mert ő is tanácstalan volt. Miután azonban internetes körlevelekben is megjelent a "magánlevél", s úgy láttuk, a család sem zárkozik el a közléstől, ha a "feladó" és a "címezett" nevét nem említjük, úgy döntöttünk, hogy közöljük a levelet. Úgy, ahogy szerkesztőségünknek egy héttel ezelőtt átküldték. Csak a nevek mellőzésével.

2004.X.21.

Szia apa!

Remélem jól vagytok?! Ezt a levelet azért írom mert eddig reménykedtem, hogy ezt az esetet otthon bírom elmesélni, de amint látod ez nem így történt.

Szeretném, ha ezt a levelet a tata és anya előtt olvasnád fel, kérlek tedd meg ezt a kedvemért. Eddig úgy gondoltam hallgatok erről a sok magaláztatásról amit itt éltem és élek át és itt gondolok fizikai és pszichikai megaláztatásokra. Gondolom kíváncsi vagy arra, hogy a jobb szememre miért nem látok persze még mindig bennem él az a félelem, hogy ennek a levélnek következményei lesznek, de ez most már nem érdekel és remélem is, hogy tetőled ezt a levelet egy befolyásos személyiség fogja olvasni. Első pont alatt elmondanám, hogy a jobb szememre azért nem látok, mert jó párszor az éj közepén ok nélkül kivezettek a szobából és a veséimet is jól összerugdosták meg persze szálltak a pofonok és a hasonlók a fejem irányába, mintha csak tudták volna, hogy csak jobb szememre látok, persze most már arra sem tökéletesen. És ez az első naptól kezdve így van, mikor azon a bizonyos szombat késő délutáni napon ide hoztak. Nem telt el még 1 óra sem mikor tisztára ok nélkül kaptam az első stációt, majd mikor pár perc múlva magánzárkába zártak, nem telt el 2-3 óra ismét kivezettek a folyosóra és ismét a vesémet és a szememet verték és ez azóta így van. Nincs olyan nap, hogy pofon nélkül megússzam, de hogy miért azt nem tudom. Azért fájnak még a veséim mai napig is mint soha az életben nem fájt. Pontosan megtudnám nevezni azt az őrt, vagyis őröket akik mindezt tették velem, de most még nem teszem. Erről nem beszéltem se nektek, se az ügyvédnek, mert mindig egy őr mellettem volt és mindig hallgatta, hogy mit beszélek, remélem ezt a levelet megkapod és, hogy az ügyvédnek elmondod mind ezt amit én neked ide leírtam és hidd el ez a színtiszta igazság. Te is jól, tudod, hogy innen semmit sem birok ez ellen csinálni, de úgy gondolom te és az ügyvéd birtok. Nem tudom mi történik, de az ügyvéd ezen és a múlt héten se volt bent nálam, de kérlek mondd meg neki, ha bejön ezt itt ne említse, mert akkor még rosszabb lesz. Inkább ha bír cselekedjen. Csütörtökön megyek a kórházba, ma is voltam, de már a bal szememre majdnem még a fényt se látom és a jobbra is csak 65%-ot. Kérlek cselekedjetek ameddig nem késő. Még látok, de reggelente nagyon keveset. Remélem ezt a levelet megkapod.

Sokszor üdvözöllek benneteket!

(…)

Sziasztok!

Mint emlékezetes az újvidéki Kerületi Bíróság összesen 61 év börtönbüntetésre ítélte azt az öt temerini fiút, akik tavaly nyáron megalázták és félholtra verték az újvidéki Zoran Petrovićot. A bíróság úgy értékelte, hogy az elítéltek kizárólag önteltségük és zabolátlanságuk miatt bántak el kegyetlenül Petrovićtyal, a 38 éves férfi viselkedésével nem adott okot az erőszakra. Gyilkossági kísérletnek minősülő bűncselekmény miatt a bíróság az 1983-as születésű Máriás Istvánt 15, a négy évvel idősebb Illés Zsoltot pedig 13 év börtönbüntetésre ítélte. Horvát Árpád (1985) enyhítő körülmények figyelembe vételével kapott tíz évet, Szakáll Zoltánt (1980) és Uracs Józsefet (1975) pedig 11 és fél-11 és fél évre ítélték. Annak ellenére, hogy a fiúk nem előre megfontolt szándékkal követték el tettüket, a bírónő megfelelőnek minősítette az igen szigorú büntetést. Súlyosbító körülménynek vette, hogy a félholt férfit sorsára hagyták, s csak annak köszönheti életét, hogy reggel idejében rátaláltak. Az elítéltek tavaly június 28-a óta vannak fogdában, az ítélet jogerőssé válásáig is rács mögött lesznek. Az eljárás költségeit nem kell kifizetniük, mert munkanélküliek, és ezzel csak hozzátartozóikat terhelnék. A testileg és lelkileg is meghurcolt Petrović polgári pert indított ellenük.

Egyes értékelések szerint az igen szigorú bírósági ítéletnek van egy politikai üzenete is, ha figyelembe vesszük, hogy a magyarok ellen elkövetett támadások elkövetői vagy nem kerültek kézre, vagy állítólag kiskorúak voltak, vagy a rendőrség futni hagyta őket, vagy csak szabálysértési bírságot fizettek. Ez a megkülönböztetés üzenete. A igazságszolgáltatásnak azonban azt kellene közvetítenie, hogy senkit, egyetlen polgárt sem érhet atrocitás büntetlenül. Mert ez egy demokratikus jogállam. S nincs védettebb és kevésbé védett polgára - adófizetője - az országnak.

A Magyar Rádió újvidéki tudósítója például egybek között a következőket írta: a magyar fiatalok bűnösségét senki sem kérdőjelezi meg, ugyanakkor óriási a felháborodás amiatt, hogy amíg a magyarverések eseteinek döntő többsége el sem jut a bírósági eljárásig, legjobb esetben néhányhetes elzárást rónak ki az elkövetőkre, addig az öt vajdasági magyar fiatalt olyan súlyos börtönbüntetésre ítélték, mint amilyennel a hágai bíróság sújtja a háborús bűncselekmények elkövetésében bűnösnek talált személyeket.

www.vajdasagma.info