Vajdaság Ma
2005. október 19.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt elképedve értesült a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság minapi döntéséről, mellyel helyben hagyta az ún. Petrović-ügyben első fokon elítélt öt temerini magyar fiatal ellen kirótt drákói büntetést.

A Legfelsőbb Bíróság döntése többek között azt jelenti, hogy Szerbiában a kettős mércék alkalmazása nem csak a mindennapi élet, a gazdaság, az állam- és közigazgatás jellemzője, de továbbra is jelen van a bírósági gyakorlatban, beleértve a legmagasabb szinteket is. Ugyanakkor jól szemlélteti a délvidéki magyarság politikai túszhelyzetét is, amit Szerbia mindaddig ügyesen kíván a maga számára kamatoztatni, míg csak nyugvópontra nem jut a kosovói és a bosznia-hercegovinai szerb kisebbség ügye.

A Legfelsőbb Bíróság ezzel a lépésével megerősítette, hogy a vajdasági magyarok az eddigi -- tegyük hozzá -- igen lanyha nemzetközi diplomáciai figyelmeztetések ellenére továbbra is másodrendű polgároknak számítanak ebben az országban, s nagyobb megértésre számíthatnak a szerb háborús bűnösök és a balkáni háborúk tömeggyilkosai gaztetteik elbírálása során, mint a magyar fiatalok, ha netán az őket ért provokációra és támadásokra maguk is tettlegességgel válaszolnak.

Az egypártrendszer, majd Milosević idején a törvénykezés a kisebbségek megfélemlítésének és megzabolázásának egyik eszköze, a politika kiszolgálója volt. Mint látjuk, szerepe a kisebbségi kérdés kezelésében döntő mértékben nem változott. Szerbia skrupulusok nélkül átvette a magyarok kezelésének azon modelljét, amit például Románia alkalmazott a marosvásárhelyi pogromok után. Ismeretes, a pogromokat szervező és a magyarokat megtámadó román tettesek többségét futni hagyták, helyettük viszont drákói szigorral büntettek meg védekezni merészelő magyarokat, nyilvánvalóan a példastatuálás szándékával. Eredményt ügyükben csak a magyar diplomácia kitartó, fáradságos, határozott és következetes munkája hozott.

Ez az, amit itt és most is joggal várnak el a vajdasági magyarok a Magyar Köztársaság politikai elitjétől.