Újabb provokáció Temerinben Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2011. jnius 13.

Újabb provokáció Temerinben

Újabb provokáció Temerinben

Csorba Bélát, a VMDP körzeti szervezetének elnökét és családját idén már harmadszor ébresztették fel éjszakának idején ismeretlen elkövetők
„Föltételezem, hogy ezek a provokációk annak szólnak, hogy én a vajdasági magyar politikai életben és a helyi politikai életben fontos szerepet játszok, és nem mindenkinek tetszik az, hogy általában nem szoktam a számra lakatot tenni” – mondja a személye és családja elleni célzott provokációról Csorba Béla író (képünkön), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt temerini körzeti szervezetének elnöke. Abból az alkalomból nyilatkozott a Vajdaság mának, hogy idén immár harmadik alkalommal verték fel őt és családját éjszakának idején ismeretlen tettesek.
– Pünkösd vasárnap hajnali fél háromkor arra ébredtünk fel a feleségemmel, hogy valaki brutálisan megverte a redőnyt, aztán a nyitott ablaknál hallottuk, hogy ketten beszélgetve az utca északi irányába, a Telep nevű település felé tartanak. Különösebben nem izgathatták magukat. Úgy vélték, hogy nem fogja őket üldözőbe venni senki, mert nem szaladtak el. Ilyen jellegű provokációra a házunk előtt már az idén két ízben sor került. Ebből látom, hogy testre szabott, személyre szabott provokációról van szó. Először februárban történt egy hasonló eset, amikor egy 3-4 fős társaság megállt az ablakunk előtt és hangosan kurjongatott, hogy ‘Srbija, Srbija!’. Bár akkor is úgy véltem, nem véletlen, hogy előttem álltak meg a hangjuk alapján nagykorú fiatalemberek, de akkor – noha nem bagatellizáltam el a dolgot – úgy véltem, hogy ez egy egyszeri, esetleges provokáció történt. Ami úgy, ahogy jött, majd elmúlik. Áprilisban ismét a mostanihoz hasonló eset történt. Akkor is a redőnyünket és az alumínium lemezekből készült nagykapunkat verték meg, illetve rugdalták, meglehetősen erőszakosan. Itt az előszobaajtóban van egy jókora eperfa husáng, azt felkaptam és ezzel rohantam az utcára, de mire kiértem, addigra a tettes elillant, kereket oldott. Így nem tudom, hogy ki lehetett. Egy személy volt, az bizonyos, akkor.
– Azt mondja, hogy minden bizonnyal családra, személyre szabott zaklatásról van szó. Ezt alá lehet-e azzal támasztani, hogy a tágabb környezetében, a szomszédságban másokat nem háborgatnak éjszakánként?
– Az elmúlt húsz évben sok minden történt térségünkben, illetve a mi településünkön, valamint az utcánkban is, de az utóbbi időben arról nincs tudomásom, hogy a szomszédságot, vagy az utcában élő magyarokat hasonló módon provokálták, vagy piszkálták volna.
– Néhány évvel ez előtt ön már kapott egy üzenetet, írott szöveget, és ha jól emlékszem egy harminc centiméteres konyhakés kíséretében…
– Igen. Persze nem tudom, hogy össze lehet-e ezt kapcsolni ezzel a mostani esettel közvetlenül, hiszen ez hét évvel ez előtt, 2004 áprilisában, nagypénteken történt. Akkor kaptunk egy életveszélyes, szerb nyelven megfogalmazott fenyegetést egy 32 centiméteres pengéjű konyhakés kíséretében, amit nem csak én és a családom vett komolyan, hanem a rendőrség is. Az akkori belügyminiszter rendőrségi védelmet is ígért. Én föltételezem, hogy ezt be is tartották. Láttam itt többször járőrözni a rendőrséget. Ez az eset azonban egyrészt régen volt, másrészt nyugtalanító, hogy a tettesek sohasem kerültek elő. Sőt, ami még nyugtalanítóbb volt a számomra, hogy 2004-ben a rendőrség az ujjlenyomatokat sem vette le a késnek a nyeléről, hanem, amikor a nyomozó szakemberek a helyszínelést elvégezték, az egyiknek az első dolga az volt, hogy puszta kézzel megmarkolta a kést és tíz centiméterrel arrább tette, azzal a magyarázattal, hogy azon a helyen pontosabb fényképet készíthet róla. Ennyit a szakszerűségről, vagy ki tudja még, mi mindenről. De ismétlem, ez egy régi történet. Viszont mivel az idén már harmadszor történik ilyen jellegű zaklatás, és mivel a feleségem és a családom is ezeket az eseményeket nyugtalanul szemléli, ezért megfogalmaztam egy írásos feljelentést ismeretlen tettesek ellen a helyi rendőrfőnök számára. Ezt viszont a rendőrállomáson nem vették át, tekintettel arra, hogy a rendőrfőnök házon kívül volt. A válaszuk az volt, hogy ezt személyesen adjam át majd a rendőrfőnöknek. Viszont az ügyeletes járőr, miután megérkezett, feljegyzést készített az esetről, illetve az esetekről, hiszen én visszamenőleg is elmondtam mindazt, amit fontosnak tartottam.
– Van-e föltételezése arról, hogy mi állhat a történtek hátterében?
– Az én feltételezésem az, hogy ez az én politikai szerepvállalásommal függ össze, de hogy kinek, illetve, hogy milyen erőknek a részéről, azt természetesen nem tudom. Tehát személyre szabottan, vagy valamilyen politikai pártra vonatkozóan sem, gyanúperrel nem tudok élni. De föltételezem, hogy ezek a provokációk annak szólnak, hogy én a vajdasági magyar politikai életben és a helyi politikai életben fontos szerepet játszok, és nem mindenkinek tetszik az, hogy általában nem szoktam a számra lakatot tenni.
– Csorba Béla nem tartozik azon vajdasági magyar érdekvédők közé, akik sportnyelven szólva minden labda után futnak, minden provokációnak felülnek, most mégis megtette feljelentését. Föltételezésem szerint nem csak azért döntött így, mert ez immár a harmadik eset az elmúlt öt és fél hónapban...
– Azt hiszem, hogy olvasóink az elmúlt években a számtalan magyarverés és a különféle etnikai konfliktusok miatt már eléggé megjegyezték maguknak Temerin nevét. És azon túl, hogy a személyemet és családomat ért zaklatásról van szó, úgy vélem, hogy idejében gátat kell vetni annak, hogy ez a jelenség eszkalálódjon, és hogy ez akár holnap, vagy holnapután másokkal, más formában is megtörténjen. Itt az elmúlt években tényleg sok minden történt. Több tízre tehető az elmúlt évek magyarellenes megnyilvánulásainak a száma Temerinben. Ez az utóbbi néhány hónapban mintha csillapodott volna. Én nem szeretném azt, ha az etnikai jellegű konfliktusoknak, provokációknak és nyomásgyakorlásnak egy újabb hulláma kezdődne el, ezért arra kértem a rendőrséget, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ilyen jellegű jelenségeket csírájában elfojtsák, ha ez lehetséges. Nekem nincs illúzióm. Tudom, hogy az ilyen éjszakai provokátorokat, ha nem érik őket közvetlenül tetten, utólag nehéz kézre keríteni, de azért annyira naiv sem vagyok, hogy ne tudnám azt, hogy a rendőrségnek meglehetősen jó informátori hálózata van, és ha valakit meg akar találni, akkor megtalálják.

(Vajdaság Ma, Ternovácz István)


 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5312323

Online