Magyarellenes falfirka Kátyon Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2011. mrcius 19.

 Magyarellenes falfirka Kátyon

- Márton Sándor az Újvidék melletti Kátyról azzal keresett meg, hogy tegnap éjszaka „kipingálták” a házát. Mit írtak az épület falára?
- Azt, hogy „mađari pod nož“, tehát a „magyarokat kés alá”.
- Hol található a háza?
- A főutcán van, az utolsó buszállomástól ötven méterre. Azt gondolom, hogy a minapi március 15-ei nemzeti ünnepségsorozat szította fel a szélsőségeseket, mert az itteni médiákban is sok szó esett erről.

Feltételezésem szerint ez lehetett a kiváltója a gyűlöletnek, amely a falfirkához vezetett.

- A fenyegetés önnek szól, vagy a nemzetnek?
- Szélesebb körről van szó. Nekik nem az az érdekük, hogy egyetlen embert megfélemlítsenek, hanem hogy szélesebb körben keltsenek félelmet. Politikai hétteret sejtek a történtek mögött, mivel a minap fölkeresett a Szerb Radikális Párt egyik aktivistája, hogy írjam alá az általuk kezdeményezett petíciót, melyben pártelnöküknek, Vojislav Šešeljnek a sürgős szabadon bocsátását követelik a hágai nemzetközi bíróság fogdájából. Én mondtam a fiatalembernek, hogy akárhány petíciót küldenek is Hágába, főnökük szabadon bocsátása nem ezen áll, vagy bukik. Meg, hogy jobban tenné, ha átgondolná a saját sorsát és a jövőt jelentő Európa felé tekintene.

- Aláírta a szerb radikálisok petícióját?
- Dehogy írtam alá. Mondtam neki, hogy Vojislav Šešelj annak idején, a kilencvenes években minket, magyarokat egy kiflivel akart elbocsátani Szerbiából. A szlovákoknak kettőt szánt, mert ők messzebre kellett volna, hogy menjenek. Itt a szomszédságban senki sem írta alá a kezdeményezést. Nem is igen álltak szóba vele.
- Márton Sándor fél a történtek miatt?
- Nem félek. Nekünk azzal számolnunk kell azzal, hogy milyen társadalomban élünk. Ezek az emberek munka és fegyelem híján nem tudnak magukkal mit kezdeni, és ezért folyamodnak ilyen cselekedetekhez. Félelemre csak akkor lenne okunk, ha a hatalom nagyon legyengülne Szerbiában. Ebben az esetben ezek szörnyű dolgokra is képesek lennének, amire sajnos – ezt láthattuk - a múltban volt példa.
- Jelentette az esetet a rendőrségnek?
- Igen jelentettem. Kinn jártak. A rendőrség jegyzőkönyvet készített az esetről. Kinn volt a bűnügyi szolgálat felügyelője is. Fényképeket készítettek, mintát vettek a falfirkáról. Azt mondták, hogy dolgozni fognak az ügyön, amit komolyan kell venni, mert ez komoly bűncselekménynek számít.
- Mekkora ez a falfirka?
- Nem nagy. Mindössze két tégla nagyságú. Ettől eltekintve nem mehetünk el szótlanul mellette. Szemmagasságban van, aki elmegy mellette, beleütközik a tekintete. Ez egyébként nem az első eset. Tavaly a postaládámra írták rá, hogy „piszkos magyarok, ki velük!”. Több mint valószínű, hogy fiatal elkövetőkről van szó. Beszéltem az iskola igazgatójával is ez ügyben.
- Maga Berlinben dolgozott évtizedeken át. Nyugdíjasként hazatért. Ott, Németországban is találkozott kisebbségellenes kilengésekkel?
- Igen. A németek sincsenek beoltva szérummal, az ilyen jelenségek ellen. A külföldiek ott is megkapták már, hogy „kifelé!”, amikor a gazdaságban recesszió jelentkezett és féltették a munkahelyüket. De ott a hatóság megfékezte az ilyen indulatok burjánzását. Ha viszont zsidóellenességet tapasztaltak, még hatékonyabban léptek fel.
- Nyugodtan fog aludni az éjszaka?
- Gondolom, hogy igen.

(Vajdaság Ma, Ternovácz István)

 

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5311883

Online