Goebbels elpirulna Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2010. oktber 12.

Goebbels elpirulna

Annak, aki nem ismeri a zentai és a magyarkanizsai viszonyokat, a nemzetiségi összetételt, az aktuális eseményeket és mindazokat a történéseket, amelyek mellett a helyiek – legyenek ők magyarok vagy szerbek – nagyobb felhajtás nélkül elmennek, a Tabloid szerb nyelvű bulvárlapban megjelent pamflet alapján az lehet a szent meggyőződése, hogy az e két városban élő államalkotó nemzet tagjai még az utcára sem mernek kimozdulni, mert félnek a vérszomjas magyaroktól. A legnagyobb részük ugyanakkor munkanélküliként tengődik, hiszen minden valamire való munkahelyet elfoglaltak a magyarok.

Ha ez igaz volna, vajon olykor panaszkodnának-e (egymásnak) a magyarok, hogy a jobban fizető vállalatokban és intézményekben a vezetők nem az ő soraikból kerülnek ki? Ez vonatkozik például a zentai bíróságra, a rendőrségre, a cukorgyárra, a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Alapra, a Köztársasági Rokkant- és Nyugdíjbiztosítási Alapra, a Köztársasági Egészségügyi Alapra, s korábban – egy rövid ideig – a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozó egyik közvállalatra is.

A zentaiak egy része (akit éppen érdekel) azt is tudja, hogy Bojan Pajtić, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke olyan „palotát” (a Tabloid szerint „dvorac”-ot) épített magának és családjának, amilyen a városban százszámra található. Arról nem is szólva, hogy egy pravoszláv pap fia, vagy még inkább egy, az ő idejében közismert és sokak részéről igen tisztelt hivatásos tűzoltó unokája, aki a hazalátogatásai alkalmával testőrök nélkül sétál a városban. És – minő csoda! – az emberek megsüvegelik, ő pedig magyarul köszön vissza mindenkinek.

Vajon kinek szúr ez a szemet? Annak az állítólagos gimnáziumi tanárnak, aki a fél-ismeretlenségben nyilatkozik, nevesincs magyar szomszédasszonyára hivatkozik? Nos, az utóbbi velünk, újságírókkal is előfordul, ha egy rövid jegyzet zárópoénját, a hatás kedvéért „a székelykevei sógor” szájába adjuk. Csakhogy mi nem rágalmazunk, és főleg nem uszítjuk egymás ellen az itt élő nemzeteket. És nem teregetjük ki nyilvánosan a tájékozatlanságunkat, miszerint például Pék Zoltán korábbi polgármester a kommunális vállalat igazgatója volt.

Zoran Prodanović bíró (ismeri valaki ezt a nevet?) felhánytorgatja, hogy a rendőrség nem tudta megoldani Momir Lazić szerb(!) ügyvéd esetét, de arról nem szól, hogy a horgosi Szalma család kivégzése is a döglött akták között szerepel. És honnan tudja, hogy a zentai magyarok nem vásárolnak szerb árut? Tapasztalatból? Tehát arról sem értesült, hogy a CBA üzletlánc, valamint a malom is szerb kézben van.

És az igen kevéssé tisztelt bíró, valamint a Radovan S. nevű tanár azt sem akarja tudni, hogy a tejgyárat és a TAMP-ot is szerb nemzetiségű ember vette meg (és tette tönkre), akárcsak a kereskedelmi vállalatot.

Azt pedig végképpen szem elől tévesztik a nyilatkozók, az újságíró és az eddig számunkra ismeretlen Tabloid szerkesztői, hogy a közüzemi díjak (villany, fűtés, telefon stb.) fizetése terén Vajdaság (és ide tartoznak a saját országukat „nem tisztelő” magyarok is) évtizedek óta az első helyen áll, a niši, a belgrádi és a dél-szerbiai körzetekkel ellentétben.

Mindent összvetve: vajon mi volt a célja a tacepao-szintű Tabloidnak ezzel a támadással? Egymásnak szeretné ugrasztani a két nemzetet? Az ilyen hozzáállást uszításnak, nemzeti türelmetlenség szításának is nevezik, aminek a bűnüldöző szervek beavatkozását kellene feltételeznie. Ha pedig nem teszik meg, akkor esetleg igaza van a bírónak: katasztrofális a helyzet. Pláne a teljes újságoldalon összehordott hazugságokat illetően, amelyek tényként vannak tálalva.

Ha élne Goebbels, Hitler propagandaminisztere, most elpirulna szégyenében, hogy ő annak idején ehhez képest milyen naivan tömte a nép fejét a különféle rágalmakkal, más nemzetek számlájára írt hazugságokkal.

(Magyar Szó, BOTH Mihály, 2010. szeptember 17.)

A Tabloid hetilap pamfletje:

Helyszínen

Zenta: A város, ahonnan elmennek

Miért nincs szobor állítva egy pincérnek?

Bojan Pajtić saját szülővárosában a kastélyát éjszaka építtette, hogy a szomszédok ne lássák mindezt a fényűzést.

A rájuk nehezedő nyomás miatt a szerbek is és a magyarok is elköltöznek, a községi elnök pedig Magyarország újfasiszta mozgalmának tagja.

írta: Aleksandar Pavlović

 A nagy szerb költő, Stevan Sremac szülővárosát, Zentát, amelynek körülbelül 30.000 lakosa van, szinte kizárólag magyarok lakják, ők a lakosság 95%-át teszik ki.

Egyébként Zenta a régió központi részén helyezkedik el, többségében magyar lakossággal, amelyhez Ada, Mohol, Magyarkanizsa, Horgos, Topolya, Kishegyes községek tartoznak, egészen Szabadkáig, ahol 45.000 magyar él. Itt összesen körülbelül 200.000 magyar él.

A vajdasági hatalom és a szigorúan ellenőrzött szerb média a béke és a hatalmon levő koalíció fennmaradása érdekében elhallgatja azt a katasztrofális helyzetet, amely Bácska északi részén uralkodik.

A szerbek nagy része arra törekszik, hogy gyerekeit elköltöztesse Újvidékre vagy Belgrádba, ugyanis tisztában vannak azzal, hogy itt számukra nem létezik jövő.

Azok viszont, akiknek itt kell élniük, a többségi magyar lakosság között, kénytelenek hallgatni, mert ha nem így tesznek, szerb sovinisztáknak titulálják őket, ami miatt különböző zaklatásoknak lesznek kitéve.

Leginkább a munkahely elvesztésétől félnek, ami nem ritkán a legperfidebb módon meg is történt, kezdve a szerb árut forgalmazó boltok bojkottjától a közvetlen munkahelyi felmondásokig.

Mindezen okok miatt riportalanyaink csak a nevük kezdőbetűinek leírásához járultak hozzá.

Ne tiszteld a saját államodat?

A néhai zentai elit gimnázium tanára, Radovan S. ezt mondja:

„Mélységesen meg vagyok győződve afelől, hogy Bácska északi része előtt csak két út áll. Egyik, hogy ha Szerbia hamarosan mégis az EU tagja lesz, a régió csendes amputációja történik meg, amely egyszerűen elutasítja a szófogadást a szerb hatalom irányában, vagy pedig a másik forgatókönyv következik néhány évtized múlva, de lehet, már előbb is, ha esetleg itt már nem élnek szerbek. Ez pedig a koszovói forgatókönyv, amikor a magyarok a koszovói albánokhoz hasonló incidenseket fognak kiprovokálni”.

A helyzetet még rosszabbá azok a szerbek teszik, akik hatalmon vannak, és akiknek az a céljuk, hogy csendben eladják Zentát, majd a pénzzel lelépjenek, itt pedig csak a szegény, szenvedő nép marad.

Mi mást kellene még mondani, hiszen az tény, hogy az új zentai hatalom felállása óta 64, szerb nevet viselő utca nevét megváltoztatták, ezek többsége magyar nevet kapott?!

Így nincs már többé Belgrádi utca, ez most Árpád utca lett, de nincs Koszovói, JNA (Jugoszláv Néphadsereg), Ivo Lola Ribar utca sem… Tehát minden kitöröltetett, ami Szerbiára vagy Jugoszláviára emlékeztetne, viszont amikor rájöttek, hogy túl szembetűnő lesz, ha minden utca magyar nevet kap, jelentés nélküli neveket kezdtek adni az utcáknak: Újsor, Tropári stb.

Egyébként a második világháború ideje alatt, az 1942-es razzia alkalmával, amikor a magyar fasiszták több mint 4000 szerbet öltek meg, arányosan Zentán öltek meg legtöbbet, a megölt szerbek és zsidók száma csak Újvidéken nagyobb.

Amikor Peko Dapčević egységei felszabadították Zentát, elég sok magyart kivégeztek a fasisztákkal való együttműködésük miatt, ezek között négy zentai orvos is volt, akik Horthy katonáinak mutatták meg a szerb házakat.

Jelenleg a községi képviselő testület elnöke Rácz Szabó (a rác egyébként a szerbek magyar nyelvű megnevezése) az újfasiszta Hatvannégy Vármegye tagja, amelynek működése Magyarországon be van tiltva, elnöke, Toroczkai László pedig öt évig nem léphet be Szerbiába.

A tanár úr, Radovan S. így folytatja:

„Nekem a magyar barátaim megmutattak néhány felvételt, amelyen Rácz beszél (pártgyűléseken és a magyar közösség találkozóin), és kijelenti, hogy Zenta nem Szerbiában található. Így váltották le Pék Zoltánt is, aki a kommunális vállalat igazgatója volt, ahol manapság mindössze három szerb dolgozik. Egyedüli hibája az volt, hogy tisztelte Szerbiát.“

A zentai hatalom mindent elkövet, hogy irritálja a szerbeket. Hatalmas emlékművet emeltetett a névtelen révésznek, de az egyedüli itt ismert révész az volt, akit az osztrák-magyar hatóságok elfogtak és elítéltek, mert az evezőjével sok szerbet megölt és a Tiszába dobott.

Miért nem emeltek szobrot egy pincérnek, jegykezelőnek vagy hasonlónak?

Soha kevesebb szerb

Semmivel sem jobb a helyzet a bíróságon és a rendőrségen, ahol Bojan Pajtić szava a döntő. Pajtić Zentán extra luxus házat építtetett a Stanoje Glavaš utca 13-as szám alatt, amelynek nincs emelete, de azért mélyen benyúlik az udvarba. Az egyik magyar szomszédasszony, a Tabloid részére tanúsítja, miként épült a Szkadár a Tiszán:

Pajtić - apja telkén - álombéli házat építtetett, nekünk meg nincs mit ennünk. Száz- meg százezer euró lett belefektetve, és csak az Isten tudja, hogy néz ki belülről, mert a mesterek a bútorzatot éjszaka hordták be, hogy a szegény nép ne lássa micsoda luxussal rendezik be a lakást. Ő kizárólag éjszaka jön a házba, valamilyen társasággal. Mi Pajtićra úgy emlékezünk, mint aki jó gyerek volt, de komplexusoktól szenvedett a soványsága és egy leforrázás után a kezén megmaradt nagy heg miatt, amelyet állandóan eltakart.”

Ahogy Pajtić vezeti szülővárosát, erről talán a legjobban Zoran Prodanović bíró tud nyilatkozni, aki maga sem tudja, hogy élte túl az újraválasztást:

„A zentai bíróságon, ügyészségen és a rendőrségen a helyzet katasztrofális, és ez ellen senki semmit nem tesz. Évek óta nem tisztázott a legismertebb szerb ügyvéd, Momir Lazić meggyilkolása, és soha nem látott lopásokat tolerálnak. Így tönkretették a tejgyárat és a kommunális vállalatot, és még sok másikat. Zentán egyetlen szerb cég sem működik, mert a magyarok nem akarnak szerb terméket vásárolni. „

A városban két szerb kávézó maradt, a Don és a Gorštak. Természetesen minden egy kicsit jobb lenne, ha legalább a rendőrség végezné a dolgát, de Pajtić arról is gondoskodott, hogy saját emberein keresztül rendetlenséget okozzon, így már el lett döntve, hogy a rendőrparancsnok a korrumpált Todorović lesz, akiről tudják, hogy házakat és lakásokat birtokol. Mindez előre el lett tervezve, hogy mindent eladjanak és megtisztítsanak a szerbektől. Százalékarányokat nézve, Zentán soha nem élt kevesebb szerb, még az 1942-es razzia után sem.

Pajtić társai, Slobodan Bordoški a közgazdasági iskola igazgatója, aki egyben a zentai DP (Demokrata Párt) elnöke is, és a DP képviselője, Žiroš-Jankelić Anikó, aki szerbiai parlamenti képviselő is volt, az itteni szerbek utolsó, csendes exodusát hivatottak végrehajtani. Ez a tornatanárnő (akinek egyébként szerb a férje) a nyáron lefényképezett egy csoport általános iskolás, szerb nemzetiségű diákot, akik a piactéren üdítővel ünnepelték a tanév végét. Ez a kép azzal az aláírással jelent meg a Magyar Szóban, hogy: „A fiatal szerb diákok gyülekezete, akik elrontják a zentai évfolyamtársakat.“

Egyébként a Magyar Szó napilapot a Vajdasági Kormány pénzeli. Ennek a lapnak a szerkesztői vészharangot kongattak Szerbia ellen, amiért nem engedték meg a Kárpátia rockegyüttes szereplését, melynek három tagja után körözés van érvényben.

Ebben az újságban a sikeres magyarokat is köpködik, akik Szerbia érdekében tevékenykednek, olyanokat mint Ágoston doktor úr, aki a magyarkanizsai gyógyfürdő alapítója és igazgatója. Éppen ezért azoknak a magyaroknak a legnehezebb, akik tisztelik Szerbiát, mivel ők két tűz között vannak.

Olyan szerbek is vannak, akik saját érdeküket helyezik előtérbe, szemben az általános jóléttel. Egy ilyen szerb a zentai plébános, Mlađen Jović, aki eltulajdonított 20 hektár egyházi földet. Amikor más munkája adódik, nem akar elmenni hívőinek temetésére, hanem maghagyja, hogy a gyászszertartást a katolikus papok végezzék el, az ő szokásaik szerint.

Utoljára egy Šarko vezetéknevű szerb járt így, a rokonság és a gyászoló tömeg legnagyobb megdöbbenésére.

Juhász György azért szenvedett, mert beszélt a Tabloidnak

Magyarkanizsán is folytatódik azok üldözése, akik tisztelik azt az államot, ahol élnek.

Az egyik legnagyobb magyarkanizsai vállalkozó, Horváth László, aki a saját üzleteiben 50 munkást foglalkoztat, a következőket nyilatkozta:

„Szégyen, ahogy Nyilas Mihály ügyvéd, a község elnöke viselkedik. A magyarkanizsai lakosok több millió euró értékű rablását tervezi az elkövetkező húsz évben, amennyire a kommunális szolgáltatások tenderét kiírta. A szerződést tavaly szeptember 21-én kötötték meg, a község és a Bratner törökbecsei cég között, amely mögött osztrák tőke áll. Ez a cég a községi pályázatot egy meghatározott árral nyerte meg, de miután aláírták a szerződést, 10 dinárról megnövelték a szolgáltatások árát 32 dinárra, habár állami szinten csak 8%-os drágulás engedhető meg.

A Bratnerrel (akitől Nyilas elvette a jutalékot) való szerződésbontás alkalmával nem a hazai bíróság az illetékes, hanem az osztrák.

Juhász Györgyöt, a horgosi szállítóvállalat tulajdonosát, a néhai horvát hadszíntéri harcost, akitől törvénytelenül elvették 3000 euró értékű fegyvereit, csak azért zaklatja a rendőrség, mert a magyar sovinizmusról mert beszélni a Tabloidnak.

A hivatalnokot, Reketszki Tituszt, aki elvette vadászpuskáját és pisztolyát, a magyarkanizsai rendőrség élére helyezték. Juhász kijelentése után, amit a magyarkanizsai fasiszta őrjöngésről nyilatkozott, és amelyet a rendőrség biztosított, Bernát Magdolna magyarkanizsai bírónő hamis tanút talált Berényi József írástudatlan munkás személyében. Magyar nyelven kérdezte ki, de szerb nyelvű jegyzőkönyvet tett az orra alá.

Az ember mindent elmondott, úgy, ahogy van, de bízva a bírónőben, aláírta a hamis jegyzőkönyvet.

(A fordítást az Emberi Jogi Központ munkatársai készítették)

 

 

Utolsó frissítés ( 2010. oktber 14. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5959430

Online