Az a szép, ... Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2009. jnius 24.

 „Az a szép, ...”

„...az a szép, akinek a szeme kék” – tanulták valamikor a szerbek magyar órán az iskolában, itt-ott fakultatív órákon még ma is megtehetik. A baj csak az – mint már a kilencvenes években is kiderült –, hogy néhányan ezt szó szerint értették, értik ma is: kékülnek a szemek...

Megint a magyarverésektől hangos a (vajdasági) magyar sajtó. A legutóbbi eset az újvidéki Futaki úton történt, amikor Szabó Róbertet és Horváth Csabát verték meg. Az eddig ismertek alapján a verés oka a következő: a két temerini férfi magyarul beszélt ott, ahol nem kellett volna. A városi buszon, este hét óra körül, vagyis nem egy elhagyatott sikátorban valamikor az éjszaka közepén, szemtanúktól távol. Ugyanis a legjava nem a buszon, hanem később egy buszmegállóban történt, Újvidék egy forgalmas pontján.

Az esetet ismerjük, Szabó Róbert koponyatörést szenvedett, több fogát kirúgták. A rendőrségi közlemény, ami a történtekkel kapcsolatban érkezett – tegyük hozzá, csak az eset nyilvánosságra kerülése után, az incidenset követően majdnem két héttel –, első látásra olyan volt, mintha nem is a sértettek által ecsetelt napról szólna. Sehol sem említik benne a legnagyobb kárt okozókat, akik később, az állomáson verték a sértetteket, csak a buszon ülő veterniki személyt, akinek a temeriniek szerint azzal volt baja, hogy ők az anyjuktól tanult nyelven beszélnek egymáshoz. A rendőrség szerint Róbert elutasította az orvosi ellátást, Csaba ellen pedig közrendháborítás és verbális provokáció miatt indul eljárás. Ennyi.

Három-négy évvel ezelőtt hallhattunk legtöbbet a vajdasági magyarokat ért utcai támadásokról. Nem mintha előtte nem lettek volna, vagy azóta ne lennének. Akkor eljutottunk oda, hogy már nem a rendőrségre mentek az emberek, hanem a VMSZ irodáiba. Valljuk be, néhányan megpróbáltak ezzel visszaélni: például egy magyarul alig makogó szabadkai is megjelent a párt helyi irodájában, mondván, azért verték meg mert magyar. Néhány héttel később drogkereskedés miatt tartóztatták le, akkor derült ki, hogy tartozott a dílerének, ő vagdalta meg az arcát. Beugratta a környezetét, és minket, újságírókat is.

Periodikusan újra és újra előjön a magyarverések kérdése, a „legerélyesebben elítéljük” kezdetű pártközleményektől hemzseg akkor a sajtónk, de általában egy-két hét múlva már nem hallunk semmit egy-egy esetről. Persze, ha valaki politikai menedékjogot kér Magyarországon – erre is volt példa –, akkor arról tud a közvélemény, de arról, hogy a szerb bíróságok mit csinálnak, már nem nagyon.

Állandó vita tárgya, hogy Szerbiában kik a korrumpáltabbak: a rendőrök vagy a bírók. A jelenlegi belügyminiszter is többször kijelentette, hogy ami a rendőrség dolga, azt ők elvégzik: letartóztatják az elkövetőket, csak a bíróságon nem történik semmi. Azért ez sem pontosan így van. Tudjuk, hogy még az sem mindegy ki, kit jelent fel, és milyen gyorsan. Sokszor a már tapasztalt „magyarverők” a hétvégi portya után bemennek a rendőrségre és feljelentést tesznek: „ők tízen csak sétáltak az utcán, és hirtelen megjelent két magyar, akik fejjel próbálták eltörni az ő ökleiket”. Ez sarkítás, persze, de a vége szinte mindig ugyanaz: ha egyáltalán eljárás indul, mindkét felet ugyanúgy kezelik, ítélet pedig ilyen esetekben csak elvétve, nagy titoktartás mellett születik.

Az illetékes miniszterek a magyar parlamenti képviselők kérdéseire sem válaszolnak, ez egy kényes téma, rossz fényt vetne Szerbiára, ha sokat feszegetnék, mert ha mondjuk állami szinten foglalkoznak ezzel, akkor még esetleg nemzetközi visszhangja is lenne: mint volt a már említett VMSZ-irodás jelentések alapján.

A vajdasági magyarságot képviselni hivatott politikusok – amellett, hogy időről időre megpróbálnak beszélni az állami vezetőkkel a témáról – néha olyan benyomást keltenek, mintha örülnének annak, hogy egy bizonyos idő leforgása alatt kevesebb atrocitás történt. A tárgyalás befejeztével közösen megállapítják: a nemzeti alapon történt incidensek száma az utóbbi időben csökkent. Ezek szerint vannak időszakok, amikor nagyobb esélyem van Szabadka központjában biztonságban végigmenni, és van olyan, amikor mondjuk azzal kell számolnom, hogy leszúrnak, amíg egy lánnyal sétálok, és magyarul taglaljuk a szombat esti programot? Mert ez pont az év azon része, amikor ez megeshet?

A pénteki VMSZ-es sajtótájékoztatón mondták ki először, hogy ezentúl megpróbálják követni a „magyarverés-gyanús” esetek bírósági eljárásait. Elmúlt néhány év, de most legalább eljutottunk ide is.

Kevés a magyar rendőr. Igen, mert kevés a jelentkező.

A toleranciára nevelni kell az embereket: mint magyar, mint szerb oldalon. Igen, csak nem ilyen-olyan toleranciatáborokban, ahol néhány deszki szerb találkozik néhány szabadkai magyarral.

De ezt már mind hallották. Én meg közhelymentesre próbáltam fogni ma az írást: ezért nem sorolom tovább az agyonszajkózott tennivalókat, hiányosságokat. Úgyis tudjuk mindannyian, hol élünk.

(Magyar Szó, Vígi Zoltán, 2009. június 24.)

 

 
Következő >

Számláló

Látogatók: 5345663

Online