Többségügyi miniszter Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2009. augusztus 27.

Többségügyi miniszter

HOGYAN ÉLNEK A KISEBBSÉGIEK?*

Egyetlen környező államban sem élnek olyan jól a nemzeti kisebbségek, mint Szerbiában – nyilatkozta Svetozar Čiplić (1965) szerbiai emberi- és kisebbségjogi miniszter a Večernje novosti c. nagy példányszámú belgrádi napilap 2009. augusztus 16-i számának. „Ezt Európa is elismeri. Az emberi jogok számlájára elkövetett jogsértéseket egyik kezünk ujjain meg tudjuk számolni, ezért a nemzetközi közösség úgy ítéli meg, hogy e tekintetben a helyzet Szerbiában nemhogy jó, hanem kitűnő” – hangsúlyozta a belgrádi kisebbségi tárca vezetője.

Augusztus 8-án – az első szerb emberjogi minisztérium létezésének első évfordulója kapcsán – Čiplić a Tanjug hírügynökségnek a saját reszortjával kapcsolatban elmondta, hogy az elmúlt évben sok, a kisebbségi jogok fejlesztéséhez szükséges hiányzó dokumentum elkészült.

– Sok minden elkészült. Habár objektív okokból valamivel lassabban haladtunk, de – egyebek között – elkészült a nemzeti tanácsokról szóló törvény, elfogadásra került a roma stratégia, a romákra vonatkozó tevékenységi tervek, benyújtásra került az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával kapcsolatos időszaki jelentés...” – sorolta a miniszter.

Anikó Muškinja Heinrich, az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium államtitkára ugyanazon a napon a Betának kijelentette, hogy „a minisztérium egyéves működése során sokat fejlődtek az emberi- és kisebbségi jogok Szerbiában”. A minisztérium legnagyobb sikerének a diszkrimináció ellenes törvény elfogadását, illetve a nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezet szövegének kiegészítését említette.

Civil értékelések

Az állami tisztségviselők értékeléseivel szemben, Pavel Domonji a szerbiai Helsinki Bizottság újvidéki irodavezetője a Vajdasági Független Újságíró Egyesület június 10-i kerekasztal értekezletén kijelentette, hogy Szerbiában nem létezik átgondolt kisebségi politika.

– A kisebbségek ignorálásának és lenézésének vagyunk a tanúi. A hatalom a kisebbségeket mintegy plakátként használja külföld felé, miközben átgondolt kisebbségi politika Szerbiában nem létezik, mondta Domonji a kisebbségi nyelveken való tájékoztatásról tartott tanácskozáson (lásd: http://www.ndnv.org/vest.php?id=5683).

Az új törvények meghozatalának lassú üteme, valamint a meglévő előírások semmibevétele igencsak korlátozzák az emberi jogok megvalósítását Szerbiában. Ez a kijelentés a belgrádi Emberi Jogi Központ 2008. évi összefoglaló jelentésének 2009. március 16-i bemutatóján hangzott el. Dina Dobrković, a Központ szakmunkatársa kihangsúlyozta, tavaly az országban valójában csak 15 új törvényt fogadott el a Szerbiai Képviselőház. Ezek között nem szerepelt az emberi jogi és a civil szervezetekről szóló törvény.

Ivan Protić újságíró a bemutatón azt emelte ki, hogy 2008-ban számos esetben sérültek az emberi jogok, növekedett az újságírók ellen irányuló támadások száma, a polgárokat ismét patrióták és árulók csoportjába osztják, valamint fokozódott a gyűlöletkeltés a parlamentben, közölte a Beta.

A Danas belgrádi napilap augusztus 17-i száma – Čiplić idézett nyilatkozata kapcsán – azt rója fel a miniszternek, hogy ő sem tudott ellenállni a közszolgálati érdekeket képviselők öndicsérő gyakorlatának:

– Rendben van: lehet, hogy vannak is neki argumentumai egy ilyen optimista állításhoz, de a munkahelyének leírásában nem az áll, hogy elkendőzze az emberi jogok megsértésének eseteit, hanem éppen ellenkezőleg – hogy a kis problémából nagy ügyet kerekítsen. Mivel azoknak a veszélyezettségéről van szó, akik a „kisebbségi” jelző miatt a „többség” terrorjának vannak kitéve, a miniszter értékelése enyhén szólva érzéketlenségről tanúskodik”, írja a Danas.  

A kisebbségügyi minisztertől inkább azt várjuk – olvasható az írásban –, befolyásolja az állami csúcsvezetést, hogy a múltbéli katasztrofális pillanatok ne ismétlődjenek meg, nem pedig azt, hogy az állam nevében cáfolja a kisebbségi sorokból érkező megjegyzéseket.

A tutini muzulmánoknak az egyes közszolgálatokban való alacsony részvételi arányával kapcsolatban a Danas felteszi a kérdést: Mit mutatnak a számok a kisebbségek valós helyzetéről?, majd azt sugallja a miniszternek, hogy kérjen adatokat egy évre visszamenőleg a kisebbségek számáról az adóhivatalokban, a rendőrségen és az egészségügyben.

A lap végül rámutat: „Ha el is fogadjuk, hogy az állam nem folytat tudatos megkülönböztető politikát a kisebbségekkel szemben, a kisebbségügyi miniszternek többet kellene dolgoznia az adatoknak a kisebbségek javára való megváltoztatásán, minthogy élesen reagáljon a kisebbségek soraiból érkező elégedetlenségekre.” 

            Még a magyar civil szervezetek által – a szerb hatalom iránti elnéző viszonyulása miatt bírált –Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosa is (március 11-én) úgy értékelt, hogy Szerbiában az emberi jogok érvényesítése terén tapasztalható ugyan haladás, de sok még az akadály is. A szerbiai emberi jogokról szóló jelentésben Hammarberg közli, hogy Szerbia haladt a törvényhozásban és az emberi jogok intézményes védelmi keretének létrehozásában, de az alkalmazás továbbra is elégtelen.

Vitatott munka

Čiplić öndícsérőnek is mondható nyilatozata arra a miloševići időkből származó kijelentésekre emlékeztet, miszerint „Szerbiában a nemzeti kisebbségeknek több jogunk, mint bárhol a világon”, mözben folymatosan megsértették az emberi és a nemzeti kisebbségi jogokat.

Az újvidéki származású minisztertől a kinevezésekor a kisebbségek azt várták, hogy több érzéket mutat majd és javít a helyzetükön. Hivatalba lépésének kezdetén, 2008. augusztus 1-jén, a Vajdasági Rádió-televíziónak az emberi jogok állapotára vonatkozó kérdésre, Čiplić maga is elismerte, hogy „Szerbiában nincs koherens, összefüggő rendszer a polgári, politikai, szociális, gazdasági és más jogok megvalósításának ellenőrzésére”.

– A mechanizmusok hiánya miatt nem lehet megbízható értékelést adni az emberi jogok állapotáról, mondta Čiplić, majd hozzátette, hogy „egy ilyen felméréshez szükséges az összes községi, kerületi, a Legfelsőbb és az Alkotmánybíróság, valamint Szerbiai minden jogvédőjének a munkájába való betekintés”.

A szerb minisztertől – a kormányalakítástól elmúlt több mint egy év alatt – nem lehetett túl sokat és érdemlegeset hallani, kivéve néhány, leginkább a nemzeti tanácsok megválasztásáról szóló törvényjavaslat elkészítésével kapcsolatos megnyilatkozást. (Ennek a törvénynek a tervezetét is már az előző kormány elkészítette, Čiplić minisztériuma pedig csak „kiegészítette”.)

Ez idő alatt került elfogadásra a szerb parlamentben a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló törvény, amelyet a Magyar Érdekvédelmi Fórumba (MÉF) tömörülő civil szervezetek egyenesen kisebbségellenesnek neveztek, és az alkotmánybíróságnál kezdeményezték annak felülvizsgálását.

Čiplić miniszterségének ideje alatt (2008. augusztus 31-ével) szűnt meg 11 vajdasági magyar nyelven is sugárzó rádió (a 34 közül). De baj van a kisebbségiek számarányával az igazságügyben, a közigazgatásban és közvállalatokban, a kisebbségeknek a közéletben való részvételével, a kisebbségi intézmények pénzelésével, az oktatás, a kultúra és a hivatalos nyelvhasználat területén is.

A Minisztérium és a miniszter az úgynevezett magyarverések kapcsán sem hallatta különösebben hangját. A magyarok elleni szabadkai, zombori és újvidéki fizikai támadások elkövetői még mindig büntetlenül sétálnak, miközben a 61 évre ítélt temerini fiatalok a kegyelmi kérvényünkre még csak válasz sem kaptak. Ezért indokolt a kérdés: Mivel is foglalkozott (illetve nem foglalkozott) az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium 58 beosztottja az elmúlt több mint egy év alatt és mennyibe került mindez az adófizetőknek?

A Minisztérium megalakulása utáni egyik első feladata egy átfogó és dokumentált jelentés elkészítése kellet volna, hogy legyen a szerbiai kisebbségek valós helyzetéről, amelyet egy határidős tevékenységi tervnek kellet volna követnie a felmerült problémák orvoslására. E sorok írójának ismeretei szerint ilyen anyagot a minisztérium a mai napig nem készített, vagy ha készített is, nem mutatta be azt a nyilvánosságnak és a civil szervezeteknek. Ezért nem kell csodálkozni, hogy még a szerb nyelvű Danas is kioktatta a minisztert.

Mgr. BOZÓKI Antal, ügyvéd

__________

* http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2799 (2009. augusztus 24.)

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 4881180

Online