Jogos önvédelem Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2009. mjus 25.
Szabó Palócz Attila:

Jogos önvédelem

 Aki magyarul beszél, az provokátor – ezt sugallja a szerb rendőrség viselkedése, hiszen a legutóbbi, a múlt héten nyilvánosságra került esetben, amikor két magyar fiút vertek meg Újvidéken egyelőre ismeretlen támadók, csak azért, mert magyarul beszéltek, azt írták a jegyzőkönyvbe: "verbálisan provokáltak".  Néhány évvel ezelőtt újvidéki magyar barátaim egy kellemesen eltöltött hétvégi este után elindultak hazafelé. A város egykori magyar "gettója" a Telep nevű városrész (a nemzetiségi arányok felbomlása, tehát a múlt század kilencvenes éveinek eleje óta egészen megváltoztak ezek a viszonyok a Telepen is…), a társaság nagy része oda indult, gondolták, egyiküknél majd egy rögtönzött házibulin folytatják a mindaddig kiválóan alakult estét.

Ahogy ballagtak hazafelé, menet közben természetesen magyarul beszélgettek. Épp az egyik sarokhoz értek, ahol le kellett fordulniuk – a Futaki út és a Dusan cár utca sarkán, a ferences rendház közvetlen közelében, a nagy múltú és ezúton is minden arra járónak hőn ajánlott City cukrászdától néhány lépésnyire –, amikor egy szembe jövő szerb társaságból kirontott egy megtermett fickó, és nekiiramodott az elsőnek, akit megtalált, ütötte-vágta és a magyar anyját szidta. "Beszélj szerbül, hogy az egész világ megértsen!"
Vesztére azonban épp Árpi barátomra futott rá, aki fél kézzel lecsapta a támadót, mint a taxiórát, és a hősködő szerb fickó már az ötödik-hatodik pofont kapta a földön fekve, amikor döbbenten széttárva karját, megszólalt: "Nem fogunk tán verekedni egy magyar miatt?!" 

Rangos elismerést kapott nemrég a szenttamási Emberi Jogi Központ: június 20-án Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő adta át a délvidéki szervezet képviselőinek az Európai Polgár Díjat. Talán fontos lehet itt most egy névsorolvasás: Süge Zsolt, Andróczky Csaba, Nádi Karolina, Hegedűs Csaba és Kiss Rudolf. Ők öten vették át a központ nevében az elismerést, amelyet az Európai Parlament most először ítélt oda egy, az unió területén kívül működő szervezetnek. 

Aki követte az elmúlt évek vajdasági híreit, annak nem okoz meglepetést, hogy ezt a szervezetet tüntették ki ezzel az elismeréssel. Az aktív és munkájukat jól végző civilszervezetek ugyanis mindig szálkát jelentenek az épp aktuális, épp regnáló hatalom szemében. Több évvel ezelőtt, még amikor megalakulását követően az első e-mailek érkeztek az Emberi Jogi Központtól, kérdeztem vajdasági újságíróktól, hogy mit kell tudni erről a szervezetről. Akkor mondta egyikük, hogy mindig "nagyon élesen fogalmaznak", de már többször is ellenőrizte az általuk közölt információkat, és rendre helytállónak bizonyultak. Ez a szenttamási Emberi Jogi Központ egyik legnagyobb erénye. 

Elsősorban azzal váltak ismertté, hogy a magyarellenes támadásokról tájékoztatták a nyilvánosságot, szakszerűen és megbízhatóan, mert nem mindenki olyan talpraesett, mint Árpi barátom a fent visszaidézett történetben. Tényfeltáró munkájukkal segítik azokat, akik a magyarverések áldozataivá váltak, ugyanakkor pedig a nyilvánosság erejével gyakorolnak nyomást az ilyen ügyekben általában tétlenkedést mutató hatalomra. Mindenképp jogos tehát az elismerés, amihez ezúton is gratulálunk. Mert meg kell védenünk magunkat, és a jogos önvédelemnek több módja is van: egyik az, ahogyan Árpi viselkedett az adott szituációban, a másik, hosszabb távon hatékonyabb pedig az, ahogy az Emberi Jogi Központ munkatársai teszik.

(MHO, Szabó Palócz Attila, 2009. május 25.)
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5920896

Online