Méltósággal, egyenlõ jogokkal? Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2009. jlius 15.

 Méltósággal, egyenlő jogokkal?

„A szabadság, az igazság és a béke alapja a világon annak elismerése, hogy az emberiség nagy családjának minden tagja méltósággal, egyenlő és elidegeníthetetlen jogokkal bír.” Minden tagja? Ágaskodnak bennem az utóbbi időben ismét gyakrabban elevenbe maró kérdések. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának bevezetőjébe, első cikkébe kapaszkodom: „Minden ember szabadnak, méltóságában és jogaiban egyenlőnek születik.

Az embereknek értelmük és lelkiismeretük birtokában egymással szemben testvéri szellemben kell viseltetniük.” Mert hinni szeretném, hogy jönni fog, jönnie kell egy olyan világnak, amikor ez meghatározó lesz, amikor nemcsak szólamként ismételgetik az illetékes világiak és egyháziak – tisztelet a kivételnek – a megmaradásunk, a túlélésünk fontosságát, hanem tesznek is érte! Egy mindenkiért! Mindenki egyért! Azokért is, akik valami okból a peremre sodródtak, s most az élet útvesztőiben botorkálnak.

Kisiklott, peremre sodródott életek. Hogyan viszonyul hozzájuk a társadalom, a közösség? Hiszen minden eset, történet különböző, s az indítékok is, minden bizonnyal. A temerini, fájdalmasan tanulságos esetnek, a szülők állítása szerint legalább hat résztvevője volt, a bántalmazott Zoran Petrovićot, a büntetett előéletű drogüzért is beleértve.Tény viszont, hogy az összesen 61 – a legtöbb 15 és legkevesebb 10 – évre elítélt, hatodik éve börtönbüntetésüket töltő fiatalemberekre „emberölési kísérlet” miatt szabták ki a drákói ítéletet, amelyet minden hazai bíróságon megerősítettek, a strasbourgi bíróság pedig nem talált kivetni valót az eljárásban...

Kiderülhet-e valaha is az igazság? Vagy örökre elnyeli az az emlékezetesen tragikus júniusi éjszaka? Jelenleg marad a remény, hogy az idő egyszer úgyis kiforogja, minthogy a szög is kibújik a zsákból. Még akkor is, ha tudjuk, hogy Zoran Petrović a közelmúltban kábítószer-túladagolás következtében elhunyt. Halálával az ügy egy része lezárult. Ha viszont az érem másik oldalát nézzük – s figyelembe vesszük mi alapján kérelmezték az elítélt fiatalok és szüleik az igazságos, a részrehajlás-mentes újratárgyalást, a kábítószer-maffia kizárását – úgy vélhetjük, hogy Zoran Petrović is a különböző manipulációk, háttérjátékok áldozata... Minthogy az öt fiatalember is áldozat. Bár maguk is elismerték, hogy bűnösök, mert bántalmaztak egy embert, viszont az ítéletet nem a tetteik arányában mondták ki az igazságügyi szervek. Szüleik szerint is csak azért kellett volna felelniük, amit megtettek, s nem azért, amit rájuk erőltettek, mert valakiknek így felelt meg. Büntetésük esetenként túlhaladja a háborús bűnösökre kirótt büntetéseket...

A temerini affér óta több mint öt év telt el. A fiatalemberek szülei és hozzátartozói a minap is elmondták, hogy sokat jelent számukra a támogató törődés, a kitartásra biztatás. A lelki terhek mellett továbbra is óriási gondot jelent az anyagiak előteremtése, hogy mindazt biztosítani tudják, amire a fiúknak szükségük van, és hogy havonta egyszer – ennyit engedélyeznek a szabályok – meg tudják látogatni őket a mitrovicai börtönben. Köszönik ezúttal is mindenkinek a támogatást. A hónap végén Mezőhegyesen egy jótékonysági hangversenyre hívták meg őket, amelynek bevételét fiaik megsegítésére szánják a szervezők.

Miután a szenttamási Emberi Jogi Központ hivatalosan is kérelmezte a kegyelmi eljárást, a szülők ezúttal azt remélik, hogy érvényesül végre Szerbiában is az EJENY-nek hetedik cikke: „A törvény előtt mindenki egyenlő, megkülönböztetés nélkül, és egyenlő mértékben joga van a törvény védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlő védelemhez a jelen Nyilatkozatot sértő bármely megkülönböztetéssel, vagy bármely ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben.”

(Stanyó Tóth Gizella, Magyar Szó, 2009. július 14.)
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5924833

Online

Jelenleg 3 vendég online