Magyarverés Horgoson (is) Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2009. jlius 05.

Magyarverés Horgoson (is)

AZ ÚJSÁGÍRÓK MAGYARKANIZSAI EGYESÜLETÉNEK KÖZLEMÉNYE

Az Újságírók Magyarkanizsai Egyesülete (ÚMKE) Röhrig Ottó elnök aláírásával közleményben tiltakozik és ítéli el a horgosi magyarverést.
„Hivatalos jelentés sajnálatos módon ezúttal sem mondja ki, hogy szerbek verték a magyart, pedig ez történt a június 19-én, szombaton éjszaka fél 11-től hajnali két óráig tartó, aljas és gyáva leszámolásban. A tények egyértelműen bizonyítják, hogy P. Petar, aki Horgoson már másokkal is összetűzött, egyébként Horvátországból idemenekült (a helybeliek szerint frusztrált) szerb polgár valójában előre kitervelte Sz. Zoltán megveretését, hiszen az éjszakai órákban nem a tévét nézte, mint általában falun szokás, hanem három szerbkeresztúri és egy horgosi szerb napszámosával kilesték a sértettet, akire a saját földjén csaptak le. Öten egy ellen! Mi ez, ha nem galád tett, aljas indíttatásból és mérhetetlen gyávaságból elkövetett bűncselekmény? A nemzeti alap sem hiányzott, hiszen a megfélemlítés, az erőfölény, a dominancia hangján keményen ráparancsoltak Sz. Zoltánra, hogy szerbül beszéljen, ne magyarul! A kikényszerítés állítólagos célja pedig - P. Petar szerint – a tanyájáról korábban eltűnt kölyökkutya-lopás bevallása lett volna. Gondolták, úgy vélték, sejtették, gyanították, hogy a „ lopó ” magyar és csakis Sz. Zoltán lehet. Bizonyíték, vizsgálat, feljelentés, vádemelés, bírósági eljárás nélkül. (A módszer ismert 1944 ősze óta.)
Egyszersmind brutalitásból is jelesre vizsgáztak. Harapós kutyát uszítani a szomszédra, bottal ütlegelni és vasvillával szurkálni őt, nyilván kimeríti a különös kegyetlenséggel elkövetett bűncselekmény fogalmát.
De várjuk meg a bíróság ítéletét, mint ahogyan a szintén szerbkeresztúri, ugyancsak Horvátországból odamenekült pszichopata esetében is tettük. És nagyot csalódtunk. Mint ismeretes ő is átjött a Tiszán italozni, kötekedni, majd gyilkolni. Egy életerős magyar fiatalember, Sarnyai József került az útjába, ő lett az áldozat, akinek a fő bűne, hogy magyar volt és, hogy – záróra lévén – a kocsma elhagyására kérte a „vendéget”. A jövevény hat évet kapott, zavarodott elmeállapota, gyenge idegrendszere miatt. Mindössze hatot, egy bizonyítottan előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságért, hiszen a magyarkanizsai vendéglőből taxival hazament, ahonnan csőre töltött pisztollyal tért vissza, hogy azután áldozatába eressze a tölténytár minden golyóját.
Szerbkeresztúr dolgos, becsületes polgárait természetesen tiszteljük, ám hálásak lennénk, ha a jövőben jó szándékkal érkeznének a magyarkanizsai községbe. A városba, Horgosra és a Tiszára is. A folyó bánáti oldalán ugyanis néhány „horgász”, vízi objektumában minden évben aktívan nyaral. Felfegyverzetten, zavartalanul.
Elégedettséggel nyugtáznánk, ha országos lapjaink és közkedvelt elektronikus médiumaink a magyarverésekre is kellő eréllyel és súllyal reagálnának, úgy, mint ahogyan a minapi szerb ajkú vegytantanárnő saját diákjától elszenvedett pofonokra. Az itteni magyarság gondja-baja azonban, úgy tűnik, együttvéve sem érdemelt meg akkora teret a sajtóban, mint a tanárnő egyedi esete!
Mi, Magyarkanizsa községi polgárok nyitott, békés, barátságos és jóravaló házigazdák vagyunk, és ilyenek is akarunk maradni. Ehhez a – értékrendünk szerint – civilizált igyekezetünk eredményességéhez azonban kérjük az érintettek és minden más vendég szerény hozzájárulását is. Elvárásunk csupán az, hogy ne verekedjenek, ne rongáljanak, ne kövessenek el vandál, kegyelet-sértő, emberhez méltatlan tetteket. Köszönjük!”

http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=kozlemenyek&id=378

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5954758

Online