Egy kegyeletadás utózöngéi Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2004. oktber 13.
Magyar Szó
2004. november 13., 14.

Egy kegyeletadás utózöngéi

Alkonyodik, a mécsesek, a gyertyák fényei imitt-amott már messziről látszottak, megsimogatták a virágokat, a koszorúkat, a kereszteket, a fejfákat, a síremlékeket november első vasárnapján is, csakúgy, mint egy héttel ezelőtt. Kivételesen szépek az idén a sírkertek, nem fagytak meg a virágok, ismételgetjük eygmásnak csendben Szabadka, Bácskossuthfalva, Kishegyes, Bácsfeketehegy után Újvidéken, a katolikus, majd a Városi temetőben. Széppé teszi őket az emlékezés, a tengernyi virág, a megannyi elsuttogott vagy ki nem mondott szó, fogadalom, amelynek kíséretében a hozzátartozók meggyújtották a kegyelet, a béke, a megbékélés, és talán a megbocsájtás gyertyáit is. Mert az idő mindent elrendez, feltéve, ha hagyjuk, s lelkünkben a hitet, a reményteljes szeretetet tápláljuk. Valamennyien. Biztatjuk önmagunkat már az újvidéki temetőben, az ortodox halottak napján, miközben a különböző nyelvű feliratokat olvasgatjuk. Hányféle név, latin, cirill betűkkel... Békésnek tűnő rendben. Ezt zavarnák meg olykor a duhajkodók, a szélsőségesek? Bár eddig "csak" a rendbontóknak, a temetőgyalázóknak, "a kiskorú randalírozók"-nak aggatott sírkertjeink sokszínű nyugalma. Legalábbis erre következtethetünk a rendőrségi közleményeket olvasva. Kevés esetben találják meg a tetteseket, de azok "rendszerint ittas kiskorúak voltak"... Mint ahogy nem találták meg azokat sem, akik Csúrogon az egykori sintérgödörnél, az 1944/45-ös megtorlások áldozatainak felemelt márvány síremléket 2002-ben ledöntötték és összetörték.
Idők végtelenje, emlékezések, temetők, kegyhelyek.
Csúrogon, a volt dögtemető is kegyhely, még ha hivatalosan mindeddig nem is nyilvánították azzá. Itt földelték el a második világháború után, az 1944 októberében kivégzett falubeli és környékbeli magyarokat. Az idén emlékeztek meg (október 31-én) róluk tizedszer nyilvánosan szeretteik. Soha korábban nem adott ki a rendőrség közleményt, és nem is minősítette a megemlékezést. Ezért váltott ki döbbenetet a megbélyegző minősítés a vajdasági magyarság jó részében. A Bejelentetlen nyilvános összejövetel Csúrogon című közlemény szerint: "Csúrogon, azon a helyen, ahol 1944-ben kivégezték Magyarország fasiszta hadserege félkatonai alakulatainak tagjait és segítőit, tegnap összejövetelt tartottak, amelyet nem jelentettek be a belügyi szerveknek. Az összejövetelen, amely rendbontás nélkül zajlott le, mintegy ötven személy vett részt, akik felállítottak két fakeresztet, és magyar feliratú koszorút helyeztek el. Katolikus pap vallási szertartást tartott."Elgondolkodtató és megdöbbentő az is, hogy a megannyi kérdést és kételyt kiváltó közleményre mindeddig alig érkezett érdemleges reagálás. Egy-két kivétellel.
Jó tudni, hogy küzdelmünkben nem vagyunk egyedül, és hogy sokan együttéreznek velünk -- nyilatkozta Teleki Júlia, miután csütörtöki lapunkban elolvasta Bojan Kostrešnek, a Vajdasági Képviselőház elnökének hozzá intézett nyílt levelét. Egyben köszönetét is kifejezte, bár azt is remélte, hogy a parlament elnöke válaszlevelében kitér a Köztársasági Belügyminisztérium újvidéki belügyi titkárságának a közleményére is, és hogy azt valamennyi szerb médium közli. Júlia asszony a napilapunkban megjelent reagálásával és külön levelével együtt elküldte a parlament elnökének a rendőrség közleményét is, amelyet aznap adott ki az újvidéki belügyi titkárság, amikor Bojan Kostreš Szabadkán, a Zentai úti temető 44-es parcelláján más tisztségviselőkkel, világi és egyházi méltóságokkal a vergődő madár síremléknél rótta le kegyeletét az 1944-es megtorlások ártatlan áldozatai előtt...
Vajdaság nagyon sok településére, városára borult gyász közvetlenül a második világháború után. Csúrogon, Mozsoron és Zsablyán a tragédiát csak tetézte, hogy az élve maradt maradék magyar lakosságot kollektív bűnössé nyilvánították, vagyonuktól megfosztották, és koncentrációs táborba hajtották. Előbb Járekra, később pedig a túlélőket Újgajdobrára, Wekerlefalvára, majd Gajdobrára, Szépligetre. Csúrogon a katolikus templomot lerombolták, a temető helyén ma szeméttelep van... A túlélők, a hozzátartozók 1994-ben határozták el, hogy más vajdasági települések példáját követve mindenszentekre és halottak napjára megszervezik az első csendes, nyilvános megemlékezést Csúrogon, az egykori dögtemetőnél, ahol ártatlanul kivégzett szeretteiket elföldelték. A kegyeletadás keresztjét a földbe helyezték. Azóta szinte minden évben így járnak el, mert a kereszteket mindig összetöri(k) valaki(k). Három évvel ezelőtt maradandó síremléket szerettek volna állítani. Az elfojtott életeket is jelképezte a félig megmunkált fekete nyers márvány, amelyre ez a felirat került: "Akikért nem szólt a harang, 1944--45". Az emlékművet előbb ledöntötték, majd miután a hozzátartozók újra felállították, diribdarabra törték ismeretlen tettesek. Jóllehet ez volt az első hivatalos megemlékezés. Először került a Vajdasági Képviselőház koszorúja a gyászos helyre. A márványdarabok azóta is ott vannak. Mementóul, figyelmeztetőül. Csak kérdés, üzenetüket hogyan halljuk meg, értjük meg valamennyien, akik itt élünk. Hogy továbbra is ellenségesen élik meg egyesek, bizonyítja, hogy a tavaly lehelyezett fakeresztet valaki kettétörte és eldobta. A meggyalázott keresztet Légvári Sándor, az emlékezések társszervezője összeillesztette, megragasztotta. Felirata, sajnos, továbbra is időszerű: "Atyánk, tégy igazságot! 1944--2003". Ezt is újra felállították a 60. évfordulóra készült kereszttel együtt, amelynek üzenetével a túlélők, a hozzátartozók az igazság kiderítésében szeretnének bízni: "Hiszek egy isteni örök igazságban! 1944/45--2004". S hogy emlékpark, síremlék létesülhet azon a helyen, amelyet szeretteik vére áztatott. Mert emlékezni kell mind az 1942-es, mind az 1944/45-ös tragikus eseményekre, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg. És ez elhangzik minden kegyeletadáson Vajdaság-szerte, mert a költő szavaival élve, a múltat bevallva válhat békéssé az emlékezés, kezdődhet meg az igazságra alapozó megbékélési folyamat.
Az emlékezés mellett tanítani, tanulni kell a múltat. Úgy, ahogy megtörtént. Láthatjuk és tapasztalhatjuk nap mint nap, hogy hova vezetnek a féligazságok, a felemás történelemkönyvek, amelyek továbbra is jobbára egy igazságról szólnak, a másikról pedig félve beszélnek a még élő szemtanúk. Igaz, az utóbbi években valami változni látszik. A Vajdasági Képviselőház 2000 decemberében megalakította tényfeltáró bizottságát az 1941 és 1945 között történt események felderítésére. Noha a bizottság munkája sokszor akadályokba ütközött, mivel az 1944/45-ös dokumentumok a legtöbb esetben hozzáférhetetlenek voltak, munkáját mégis segítette a tartományi parlament 2003. február 28-án hozott rezolúciója, amely kimondja: "Nincs kollektív bűnösség, a háborúban elkövetett bűnök egyéniek." Hogy ez a határozat hatályba léphessen, meg kell erősítenie a belgrádi mellett a ljubljanai, a zágrábi, a podgoricai, a szarajevói és a szkopjei parlamentnek is. Az AVNOJ II. ülésszakán a jugoszláv utódállamok képviselői is részt vettek a kollektív bűnösség kimondásában, ami főleg a németekre és a magyarokra vonatkozott. A nehézségek ellenére jelentősnek nevezte Dragoljub Žiković elnök a mandátum végén a bizottság munkáját. A vizsgált időszakban a fasiszta, majd a kommunista terrornak mintegy 110.000 különböző nemzetiségű és felekezetű ártatlan áldozata van eddig Vajdaságban. A feltárási munkákat, a kutatást folytatja a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia. Erre utal Bojan Kostreš házelnök a levelében is: "E munka folytatásának szükségessége teljes egészében összhangban van azzal a meggyőződésemmel, hogy csakis az igazsággal teremhető meg a normális és toleráns élet. Biztosíthatom Önt arról, hogy nyilvános fellépéseimben mint a vajdasági parlament elnöke, mint Vajdaság polgára minden alkalommal síkra fogok szállni azért, hogy minden áldozat -- ebben a térségben túl sok volt -- meglelje nyugalmát, leszármazottai pedig megszerezzék a kegyeletadás jogát. Az ártatlan magyar áldozatokért nemcsak Hitler, Szálasi és Horthy a felelősek, hanem a bosszúra buzdító kommunista vezetők is.
Síkraszállok a toleranciáért és a megbékélésért, küzdeni fogok minden kizárólagosság ellen. (...) Meggyőződésem, hogy csakis így kerülhetünk be Európába, a civilizált népek közé, ahol a helyünk van."A biztató szavak mellett halvány reménysugárt jelent az is, hogy pénteken délelőtt még álltak a két héttel ezelőtt lehelyezett keresztek Csúrogon, a volt sintérgödörnél.

STANYÓ TÓTH Gizella

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5299451

Online