Üzenet Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2008. november 08.

Üzenet

Szabadkán a múlt hétvégén két magyarellenes támadás is történt.

shot0004

A Városháza tövében beszélgetett egy csoport magyar középiskolás, amikor három 17-18 éves szerb fiatalember megtámadta őket. A lányokat félrelökdösték, az egyik fiú az első ütéstől a földre rogyott, a másik elszaladt. A sérült eszméletlen állapotba került, támadói pedig tovább rugdosták a tehetetlen gyereket. A 15 éves magyar fiú agyrázkódást szenvedett, és megsérült az agyhártyája.

Ez a kora esti órákban történt. Éjfél után egykor pedig az ötvenéves édesapa születésnapjának megünneplése után hazafelé tartott két fiával. Szintén a belvárosban, minden ok nélkül megtámadták őket. Először tízen, majd húszan lettek a szerbek, végül már a sértettek sem tudják, mennyien voltak. Háromszor is rájuk rontottak. Miután a fiatalabbik fiú azt látta, hogy bátyja a földre került, és rugdossák a támadói, rávetette magát, hogy inkább ő kapja az ütéseket. Kapott is eleget. A szeme felett felrepedt a bőr, négy öltéssel varrták össze.

A szabadkai rendőrség egyik esetről sem adott ki közleményt. Tehát ha az újság nem írja meg, illetve ha a sértettek nem számolnak be a nyilvánosságnak, akkor Szabadkán nincsenek magyarellenes kilengések, a magyar fiatalokat módszeresen nem is zaklatják.

Pedig gondoljunk csak bele: békésen álldogáltak a fiatalok, illetve ballagott az apa a két fiával . Semmit sem csináltak, senkit sem provokáltak. Ebből az következik, hogy Szabadkán elég, ha az ember magyarul beszél a vele sétálóval, és máris a támadások célpontja lehet.

A Magyar Nemzeti Tanács elnöke és a szabadkai képviselő - testület elnöke a héten felkereste a rendőrfőnököt, aki elmondta, hogy az elmúlt egy évben a közbiztonság javult ebben a városban. Nyilván nem egy városban élhetünk a rendőrfőnökkel, ha neki az pozitív fejlemény, hogy áprilistól októberig egy gyereket leszúrtak, egyet megkéseltek, és ki tudja hányat vertek meg. Mert ugye még mindig ott tartunk, hogy csak kevesen vállalják a nyilvánosságot.

A fenti két eset több mint sima pofozkodás, vagy fiatalos virtus. Ezt tudja jól a rendőrfőnök is, s vagy állami utasításra, vagy a saját belátása szerint úgy viselkedik, mint a legtöbb iskola igazgatója, aki azt szeretné, ha semmi sem szűrődne ki arról, valójában mi is történik az iskolájában, mert akkor rossz híre lehet az intézménynek. Pedig igenis verik a magyarokat, mégpedig ok nélkül.

A rendőrségi fellépés pedig katasztrofális. Amikor az édesapát és két fiát támadták meg, hogy honnan, honnan nem, a verekedés végére előkerült négy rendőr. De nem a támadókat, hanem a sértetteket igazoltatták, és őket vitték be az őrsre. Hiába mondta a három felnőtt korú férfi, hogy itt vannak támadóik, a rendőrök meg sem akarták hallani, hogy mit mondanak.

Amikor másnap egy nyomozó felkereste a családot, és kihallgatta őket, távozáskor azt mondta nekik, ha felismerik támadóikat valahol a városban, jelentsék nekik. Hát kérem, mi ez, ha nem szemfényvesztés? Ott voltak a támadók, rájuk mutattak a sértettek. Ha el akarták volna őket fogni, elfogták volna őket. Ugyanolyan színjáték, mint amilyen színjáték a rendőrfőnök megbeszélése Józsa Lászlóval meg Maglai Jenővel. Mert ugyan mi haszna ennek a megbeszélésnek? A magyar politikusoknak, amikor a rendőrfőnök nem válaszolt arra a kérdésre, miért nem fogták el a helyszínen levő támadókat, fel kellett volna állni, nem pedig tárgyalni egy olyan rendőrfőnökkel, aki szemmel láthatóan nem is akarja, hogy kézre kerüljenek a vétkesek. Hiba volt hagyni, hogy ígérgessen. Ezt az ígéretet már hallottuk. Nevezetesen, hogy több rendőr lesz a város utcáin. Nem ígérgetni kell, hanem, ha megvan a vétkes, el kell fogni. Aki meg késsel támadott meg egy vétlen magyar fiatalt, azt börtönbe kell csukni, nem kiengedni, hogy tovább randalírozzon a városban.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium ablakait a tanév első napjaiban háromszor törte be ugyanaz a személy. Hátizsákját megrakta tégladarabokkal, és addig dobálta az ablakokat meg a bejárati ajtót, amíg be nem tört. Amikor a második eset után megkérdeztem a rendőrségi szóvivőt, miért nem állítottak oda egy rendőrt, hátha harmadjára is próbálkozik a tettes‒ akiről mellesleg webkamerás felvétel van ‒, azt válaszolta, mert nem volt indokoltsága. Sem emberi élet nem volt veszélyben, sem nagyobb anyagi kár nem keletkezett, mondta. Hát ennyire érdekelte a rendőrséget az az eszement, aki három éjszaka egymásután rongálta az egyetlen tiszta magyar gimnáziumot.

Az elkövetőt a szabadkai rendőrség a felvételek dacára sem tudta elfogni.

A szabadkai rendőri intézkedések üzenete ezek tükrében csak az lehet, hogy itt, ebben a városban büntetlenül lehet a magyarokat verni, lám, senki sem lakol ilyesmiért. Sőt még azt is megkérdőjelezte a rendőrfőnök az említett megbeszélésen, hogy nemzeti alapon történtek-e a múltheti események.

Azzal, hogy a rendőrfőnök újabb semmitmondó beszélgetést folytatott a magyar politikusokkal, mindkét fél eleget tett kötelezettségének. A magyar politikum lépett, a rendőrfőnök ígért. Mindeközben az ilyen támadások nyomot hagynak a szabadkai magyar fiatalok lelkében. Nem mernek a városba menni szórakozni, vagy ha mégis, akkor messziről elkerülik a bandákat. De sehol sincsenek biztonságban, hiszen a gimnazistákat a Városháza tövében támadták meg este nyolckor. Kell ennél felháborítóbb esemény? S ezt a rendőri szervek olyan eseménynek tartják, amiről még csak rendőrségi közleményt sem érdemes kiadni? A magyar politikusok meg tudomásul vették, amit a rendőrfőnök már sokadszorra ígér, és minden marad a régiben.

A 2003-ban kezdődő atrocitássorozat idején a szerb sajtó nagy része, a belügyi szervek meg a szerb politika hangadói kórusban mondták, hogy a magyar média eltúlozza a történteket. Most is már csak ez hiányzik, hiszen a rendőrfőnök akkor sem viselkedett másként: ígért, mosolygott, és közben egyetlen nemzeti alapon történt kilengés sem került a bíróság elé. Az, hogy Szabadkán verik a magyar fiatalokat, csak a magyar sajtóból olvasható ki.

A hét elején Pásztor István Tadić elnökkel is tárgyalt a magyarellenes kilengésekről. Az államelnök ígéretet tett az ügyek kivizsgálására. Vajon eljut-e az ígéret beváltása Szabadkára? Vagy maradunk itt helyben a rendőrségünkkel, amely szerint nem az eszement támadók, hanem a magyar média a vétkes. Hivatalosan az a legmegfelelőbb, hogy magyarellenes kilengés nincs, és nem is volt soha.


 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5762338

Online