Bokszzsákok Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2008. november 08.

Bokszzsákok

Vajon a Szabadkán történtek nemzeti indíttatású incidensek-e? -- Az Állambiztonsági Tanács is foglalkozik a kérdéssel

Október 24-én, pénteken Szabadkán két ízben is magyarokat vertek meg. Este nyolc óra körül egy 15 éves gyereket, hajnali kettőkor pedig egy családfőt, valamint két fiát támadták meg ismeretlen szerb elkövetők. Az ok ismeretlen volt, a tetteseket nem találták meg. Az esetekkel, valamint a szeptember eleji szabadkai gimnázium elleni támadásokkal kapcsolatban kikértük Pásztor Bálint, Pásztor István, Józsa László és dr. Korhecz Tamás véleményét.

– Úgy gondolom, hogy sajnos újra nemzetek közötti incidensekről lehet beszélni. Egy időben azt gondoltuk, hogy ezek már mögöttünk vannak, azonban az elmúlt hetek eseményei ezt megcáfolni látszanak. Szabadkán történt esetekről azonban a konkrét tények ismerete nélkül nem állíthatjuk biztosan, hogy nemzeti alapon történtek, de nem is nevezhetjük kocsmai verekedésnek. Amit fontosnak tartok megjegyezni az, hogy az Európa Tanács parlamentáris közgyűlésén néhány héttel ezelőtt a szerbiai nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló jelentésbe Kovács Elvira parlamenti képviselő javaslatára belekerült egy olyan mondat, amely szerint az elmúlt években csökkentek az incidensek számai 2004 és 2005-höz viszonyítva, azonban azok, amelyek megtörténnek, sajnos meglehetősen brutálisak. Ezek az incidensek mindenképpen súlyos figyelmeztetést kell jelentsenek az állami szerveknek, hogy ezeket az eseteket igenis komolyan kell venniük. Fontos lenne, hogy egy olyan társadalmi légkör alakuljon ki Szerbiában, amely ellehetetleníti azt, hogy bárkit nemzeti alapon bántalmazzanak. Szintén nagyon fontos, hogy a rendőrség sokkal határozottabban lépjen fel, induljanak bírósági eljárások, legyen meg az esélye a büntetőjogi felelősségvállalásnak, valamint ha a tények arra utalnak, hogy nemzeti alapon bántalmaznak valakit, akkor bizony nemzeti gyűlölet szítás vádjával ítéljék el az elkövetőt. Az elmúlt években egyetlenegyszer sem történt meg, hogy valakit ilyen eset során nemzeti gyűlölet szítás vádjával illettek vagy ítéltek volna el. Annyit tudok megígérni, hogy a Szerbiai Képviselőházban mindent megteszünk annak érdekében, hogy a belügyminiszter és a Igazságügyi Minisztérium komolyan kezelje ezeket az eseteket, hogy ezek az esetek többet ne ismétlődjenek meg. A szeptemberi Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium ellen történt incidensekkel kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy a technika mai szintű fejlettsége mellet, a 21. században, amikor a biztonsági kamera rögzíti az esetet, teljes egészében elképzelhetetlen, hogy ne lehessen megtalálni az elkövetőt – nyilatkozta Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője.

„RIASZTÓ ÉS AGGASZTÓ”

– Ezeket az eseményeket mindenféleképpen riasztónak és aggasztónak élem meg. Arról tanúskodnak, hogy Szabadkán a közbiztonság messze nincsen elfogadható szinten. Ami a konkrét eseményeket illeti, nem merem azt állítani, hogy ezek a konfliktusok nemzetiségi indíttatásúak lennének, viszont ennek az ellenkezőjét sem tudom állítani. Mindenképpen tényként kell kezelni, hogy a konfliktusban szereplő csoportok egyik és a másik esetben is különböző nemzetiségűek. A nyomozásnak a sikeressége azért lenne fontos, mert nemcsak az elkövetők személye válna ismertté, és az elkövetés körülményeire derülne fény, hanem azt is megvilágítaná, hogy mi volt az indíttatás. Amikor ez kiderül, akkor lehet kimondani, hogy valóban volt-e nemzetiségi indíttatása ezeknek az eseményeknek. Személy szerint elégedetlen vagyok a rendőrség hatékonyságával. Azok a nyilatkozatok, amelyeket felvettünk a sértettektől, arról beszélnek, hogy a rendőrség emberei közömbösek voltak, és több figyelmet szenteltek az áldozatokra mint az elkövetőkre. Ez semmiképpen sem tűrhető jelenség, és a legkevesebb, amit el lehet várni, hogy ezzel a gyakorlattal – ami nem újszerű jelenség – mindenképpen hagyjanak fel. Azt várjuk el, hogy a rendőrségi szervek munkájukat sokkal hatékonyabban végezzék el, és az elkövetők méltó büntetésben részesüljenek. Emellett pedig azt gondolom, hogy a politika színterén is van mit tenni. Gondolok itt a szabadkai politikai szereplőkre is, akik különböző nyilvános helyeken olyan mondatokat engednek meg maguknak, melyek esetleg az ilyen elkövetőket bátorítják. A sajnálatos események miatt már felvettük a kapcsolatot a rendőrséggel, kedden beszélgettem köztársasági elnökkel is, aki megígérte, hogy az igazságszolgáltató szervek megtesznek mindent annak érdekében, hogy fény derüljön az incidensek fő okaira és az Állambiztonsági Tanács következő ülésén foglalkozni fognak a témával. A belügyminiszter pedig beszélgetésünk során megértést tanúsított, és megígérte, hogy utasításokat ad az esetek felderítésének felgyorsítására – mondta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.

„VAN FESZÜLSÉG”

– Maglai Jenővel, a szabadkai városi képviselő-testület elnökével közösen kedden beszélgetést kezdeményeztük a szabadkai rendőrfőkapitánnyal, ugyanis ezek az események meglehetősen sok aggodalomra adtak okot. Szemmel láthatólag Szabadkán a közbiztonsági helyzet az esti órákban és éjszaka nincs kielégítő szinten. Részletes tájékoztatást kaptunk a rendőrfőnöktől, hogy jogi értelemben nincs bizonyíték arra, hogy nemzeti alapon történtek volna az incidensek. Maguk a sértettek sem nyilatkoztak arról, hogy a megverésük előtt történt volna bármilyen szóbeli összetűzés, világosított fel minket a rendőrfőnök. Azzal kapcsolatban viszont nem kaptunk magyarázatot, hogy miért nem vonták rendőri intézkedés alá azokat az elkövetőket, akik a sértettek állítása szerint a rendőrségi intézkedés idején a közelben voltak, de arra sem kaptunk választ, miért nem tudták elfogni szeptemberben a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium ablakait betörő személyt annak ellenére, hogy az iskola térfigyelő kamerája felvételeket készített róla. A rendőrfőnök azonban megígérte, hogy folytatják a nyomozást, hétvégenként megerősítik a legkritikusabb helyszínek rendőri ellenőrzését, és megemlíttette, hogy az ügyészség is foglalkozik majd az esetekkel. Ugyanakkor a beszélgetésünkből kiderült, javulás tapasztalható a rendőrség soraiban a nemzetiségi összetétel tekintetében. A továbbiakban tárgyaltunk arról is, hogy hozzá kell látni a város térfigyelő rendszerének elkészítéséhez. Az esetekkel kapcsolatban az a véleményem, hogy az, aki nem látja, hogy igenis van feszültség a szerbek és a magyarok között, az nem jár teljesen nyitott szemmel a világban. Figyelembe kell venni, hogy amikor verekedésekre kerül sor, nem mindig bizonyítható be, milyen alapon történt, tudniillik nem derül ki az, hogy kinek mi jár a fejében, amikor valakire rátámad. Ugyanis ha valakiben indulat lobban fel, mert hallja, hogy a kiszemelt áldozata magyarul beszél, nem fogja okvetlenül azt a tetthelyen szóban kinyilvánítani. Azt gondolom, nemzetek közötti bizalmatlanság létezik, és a szerb társadalom egy kisebb részének a toleranciaküszöbe az elvárható alatt van. Ezt akkor is ki kell mondani, ha tudjuk, ez nem a többség véleménye. Azonban meg szeretnék kérni mindenkit, akinek bántódása esett, akit megtámadtak vagy sértegettek, és esetleg ezt nem jelentette be a rendőrségnek, hogy minden estet jelentsenek be! Azt javasolnám mindenkinek, hogy ne legyen bizalmatlan a rendőrséggel szemben, és bízzon abban, hogy a jogállam eszközeivel ezek a problémák kezelhetőek, ugyanis a rendőrfőnöktől kedden erre kaptunk ígéretet. Ugyanakkor megkérnék mindenkit, akivel megtörtént hasonló, hogy az eseményt részletes leírással jelentse a Magyar Nemzeti tanácsnak és a VMSZ-nek egyaránt, mert lajstromozni szeretnénk őket, és fel szeretnénk hívni a rendőrség figyelmét azokra az eseményekre is, melyek nem kerültek náluk bejelentésre – mondta érdeklődésünkre Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

„ A KRIMINALISZTIKA CSŐDJE”

– A szabadkai incidensekkel kapcsolatban az egyik esetben sincs olyan hitelt érdemlő adat, amely azt igazolná, hogy a megtámadottakat nemzeti hovatartozásuk miatt verték meg. Az esetek körülményei mégis azt a gyanút vetik fel, hogy nem igazán merülhetett fel más ok, különösen a kosztolányis diák esetében, mivel előzőleg szóváltásra nem került sor. A véleményem arra alapozom, hogy a fiatalok között van egy olyan tapasztalat, ami szerint a belvárosban könnyen beleköthetnek az emberbe, ha hangosan beszél magyarul, vagy magyar társaságban van. Ez egy roppant aggasztó jelenség, hogy eleve mindennapos lehet egy olyan helyzet, hogy a nemzeti hovatartozása ok lehet arra, hogy megtámadják. A hozzám beérkező információk alapján arra lehet következtetni, hogy ezek nem okvetlenül elszigetelt, egyedi esetek, hanem szélesebb körben vannak olyanok, akiket zavar a másság. Viszont ha kifejezzük sajnálatunkat, vagy én nyilatkozom valamit, semmi sem fog jobbra fordulni. Három irányban lehet tenni valamit. Az egyébként is létszámgonddal küszködő, a professzionalizmus tekintetében nem mindig a helyzet magaslatán álló rendőrség, a kihágási szerv, illetve az ügyészség ezeket az eseteket ne kocsmai verekedéseknek minősítse, hanem ha nemzeti előjelűnek tűnik az incidens, azonnal szabadságvesztéssel szankcionálja, és akkor sokakat elbátortalanítanának a kötözködéstől. Legalábbis egy részüket. Ezt viszont nagyon ritkán alkalmazzák, pedig 2004-ben voltak rá törekvések. Szükséges lenne egy koordinált akcióra a rendőrség és az ügyészség részéről, de ezt nem kényszeríthetem rá a hatóságokra, nem állnak a jogkörömben, de kezdeményezni fogom, hogy próbáljanak egy ilyen cselekvést lefolytatni. Mi csak a jogi hátteret tudjuk megalapítani, hogy ne kedvezzen az ilyen atrocitásoknak. A második dolog pedig az, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni ennek a másságnak az elfogadására, amiben maximálisan próbáljuk szerepünket betölteni. Több ezer fiatalt vontunk be olyan programokba, amivel próbáljuk elfogadtatni, hogy az ilyen magatartás általánosan megvetett legyen szerbség részéről is. Igaz, az iskolákban bent vagyunk, de sajnos a rendes tantervben még nem. A harmadik dolog pedig az, hogy megvédjük magunkat! Nekünk is van kezünk-lábunk! Az én fiatalkoromban is voltak hasonló esetek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kezdjünk utcai háborúba, de ha az ember tűri, hogy belerúgjanak, akkor az motiválja a másikat arra, hogy még egyszer megtegye. Arra is szükség van, hogy ne nézzék ezek a szélsőséges csoportok a magyar gyerekeket bokszzsáknak. Nagyon fontos, hogy ezeket az eseteket a társadalom megbélyegezze, és kiközösítse az ilyen szélsőséges embereket. Maga a Kisebbségügyi Titkárság nem foglalkozik egyéni jogvédelemmel – nincs a jogosítványaink között, nem folytathat nyomozást –, de ha bármikor megkeresnek, mindig közbenjárunk az illetékes hatóságnál, hogy figyeljenek fel az esetre, vagy felvilágosítjuk a polgárt arról, hogyan érvényesítheti a jogait. Mindenképpen jelenteni kell az eseteket a rendőrségnek, valamint még egy szervnek, amit sokan elfelejtenek, az emberi jogvédő és az ombudsman intézményének. Ha valaki úgy érzi, hogy méltánytalanul járt el a rendőrség, az ombudsmannak kötelessége kivizsgálni az esetet. Ez mindenképpen nyomás lenne a rendőrség felé, hogy jobban végezzék munkájukat. Végezetül pedig a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumot ért támadásokkal kapcsolatban azt mondhatom, örülök, hogy többet nem ismétlődött meg. A rendőri fellépésnek mégis van valami eredménye. Azt azonban a Szabadkai Rendőr-főkapitányság kriminalisztikai csődjének tartom, hogy habár esti és homályos a biztonsági kamera felvétele, képtelenek beazonosítani az elkövetőt – véleményezte az eseteket dr. Korhecz Tamás kisebbségügyi titkár.


(Magyar Szó, Diósi Árpád 2008. november 8.)
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5765651

Online