Szegény jogvédelem Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2008. szeptember 10.

Szegény jogvédelem

A magyar Külügyminisztérium emberi jogi konferenciasorozatot indított

- Szerbiából csak a szenttamási Emberi Jogi Központ kapott meghívást

 A múlt héten tartották az Első Budapesti Emberi Jogi Fórumot. A kétnapos fórum első állomását a magyarországi Külügyminisztérium rendezte. A tanácskozás célja az emberi jogok védelméért tevékenykedő szervezetek, intézmények tapasztalatcseréje, együttműködésük elmélyítése volt, a témáját pedig az adta, hogy hatvan évvel ezelőtt írták alá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A magyar Külügyminisztérium az első konferenciát az emberi jogvédőknek szentelte.

A konferenciára több mint 100 szakembert hívtak meg, részt vettek közép-ázsiai és balkáni civil szervezetek képviselői, valamint a nagy nemzetközi emberi jogi szervezetek (Freedom House, Amnesty International, Front Line, Minority Rights Group, ICDT). Ugyanakkor képviseltette magát az ENSZ, az Európa Tanács, az Európai Unió, illetve az EBESZ is.

A szenttamási Emberi Jogi Központot Süge Zsolt, a szervezet aktivistája képviselte.

  • Miről szólt az Ön előadása?

-A helyi szervezetek helyzete a Balkánon és Közép-Ázsiában című vitadélutánt én nyitottam meg a délvidéki magyarok helyzetéről szóló előadásommal. Bevezetőmben vizuális megoldásként egy internetes műholdképes program segítségével bemutattuk Vajdaság területét, hogy Európa térképén belül hol helyezkedik el, ezt követte a Délvidék rövid története. Elmeséltem, hogy a Vajdaság a történelmi Magyarország déli részét alkotta több mint egy évezreden át. Beszéltem területünk helyzetéről a mohácsi vész után, valamint szó esett Trianonról is. Végezetül bemutattam, milyen volt a népesség aránya az 1910-es, majd az 1991-es népszámlálási adatok segítségével, ezután a délvidéki magyarság mai problémáiról és a kisebbségi létről tartottam előadást.

  • Milyen problémákat vetett fel?

-Elsősorban kibontakoztattam az Emberi Jogi Központ állását a jogvédő szervezetekkel kapcsolatban. Szóltam az etnikai arányok mesterséges megváltoztatásáról, a szerb menekültek betelepítéséről a magyarok által lakott területekre, ami folyamatosan fokozza a szórványosodás folyamatát. Kihangsúlyoztam, hogy az esélyegyenlőség csak sajátos intézményekkel biztosítható, illetve úgy, hogy az állami intézmények részeként működhetnek, ami tapasztalataink alapján ma igen kicsi mértékben érvényesül. Egy nagyon fontos problémát is sugalltam, hogy közvetlen konfliktusveszélynek vagyunk kitéve nap mint nap, mert a kölcsönös sérelmeket, amelyek a társadalmi öntudatból táplálkoznak, a kisebbségi közösségen demonizálják, illetve hogy a betelepített menekült lakosság nagy része rendkívül intoleránsan viselkedik velünk szemben. Majd a szervezetek önfenntartási nehézségeiről beszéltem, ami a kulcspontja volt az előadásunknak, hogy a magyarországi támogatási politikából –mivel délvidéki magyar kisebbségként az anyaország támogatására szorulunk- hiányzik az emberjogi szegmens, ugyanis túlságosan kultúraközpontú, és már szinte csak konkrét programokra lehet pályázni. A pályázatok kiírásának feltételeinél már mintegy diszkriminálják a pályázót, mivel a projektszemlélet nem számol a szervezetek multietnikus jellegével, és a működéséből adódó specifikus igények kielégítésével, mint például a technikai eszközök, terepi munkához szükséges személygépkocsi, benzin, működési, ügyvédi és bírósági költségek stb. Az európai uniós pályázatokhoz pedig bizonyos önrésszel kell rendelkezni, amit a kisebbségi jogvédő szervezetek képtelenek biztosítani. Az oktatásban és a közéletben szinte ismeretlen az emberi jogok diskurzusa, a tudományos munkák száma elenyésző, és csak az internet egyensúlyozza ezeket a hátrányokat.

  • Milyen megoldási javaslatot tett?

Elsősorban a támogatási politika reformját, szerkezetváltását, illetve egy új támogatási alap létrehozását ajánlottam. Magyarország viszonylatában egy új kormányalap létrehozásával autentikus jogvédő szervezetek jöhetnek létre akár Romániában, Kárpátalján, Szlovákiában, Horvátországban és Szerbiában is. A másik megoldás egy szubregionális alap létrehozása a specifikus jogvédő szervezetek támogatására. Az esélyegyenlőség  és a specifikusság kritériumait figyelembe véve azon kisebbségi jogvédő szervezetek számára, amelyek nem rendelkeznek hátországgal, közös erővel létre kell hozni egy alapot, amelynek az irányadó stratégiája kifejezetten ezek a specifikus igények kielégítése lenne. Mindez nagyon fontos lenne, mivel a 2006-os megalakulásunk óta semmilyen támogatást nem kaptunk.

  • Milyen visszajelzéseket kapott a közönségtől az előadása után?

Azt vettem észre, sokan nem tudták behatárolni a Délvidéket mint területet, és nem voltak vele tisztában, hogyan beszélhetek én magyarul, miközben Szerbiából jövök. Nem értették, hogyan lehet kisebbségként élni egy országban. Egy amerikai egyetemista Cambridgeből a kávészünetben nem győzött csodálkozni, hogy mi nem Magyarországon, hanem Szerbia egyik részében, Vajdaságban élünk, és nem tudta elképzelni, milyen lehet magyarnak lenni az anyaországon kívül. Őszintén szólva sokkal jobbra számítottam, és azt vettem észre, hogy ez meglepte az embereket. Viszont egy felvidéki újságíró igen megörült annak, hogy beleszőttük a Délvidék rövid történetét az előadásunkba. Megerősítette, hogy nagyon kevesen tudnak Trianonról, a magyar nyelv elnyomásáról, és arról, hogy Vajdaság mennyire multietnikus. A vacsoránál alkalmam volt beszélgetni a fórum megnyitójával, Göncz Kinga miniszter asszonnyal, aki azt javasolta a támogatási problémánkra, hogy próbáljunk meg támogatást kérni délvidéki magáncégektől – mondta Süge Zsolt.

A magyar Külügyminisztérium tervei szerint az értekezlet minden évben más és más emberi jogi aspektussal kíván foglalkozni. Jövőre – többek között – a magyar határnyitás 20. évfordulója alkalmából a szabad mozgás, a migráció lesz napirenden.

(Magyar Szó, 2008. szeptember 6., 7., Diósi Árpád)

Kapcsolódó dokumentumok:

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 4888222

Online