Magyarverés a tolerancia városában Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2008. szeptember 17.

Magyarverés a „tolerancia városában”

 A közelmúltban érkezett hozzánk a következő beszámoló, amelyet egy szerbek által bántalmazott (topolyai születésű, jelenleg Szegeden élő) magyar fiú juttatott el az Emberi Jogi Központnak. A magyar fiatalok hárman voltak, két fiú és egy lány. A két fiút bántalmazták, akik mindketten magyar állampolgárok. A sértettek az esetről a rendőrséget is értesítették, továbbá a sérülésekről orvosi látlelet is készült.

Íme az egyik sértett beszámolója:

Dr. Morován Zsolt konzul úr javasolta, hogy forduljak önökhöz az esetemmel, amely 2008. augusztus 19-én 00:30 óra körül történt Topolyán.

Tartózkodásunk utolsó éjszakáján hazakísértük egyik barátnőnket, majd a nagymamám felé vettük az irányt, hogy unokatestvéremet is hazakísérjük. A Fő utcán 8-10 szerb fiatal (17-19 évesek) követni kezdett minket. Mi továbbra is csendben társalogva haladtunk a járdán. Ordibáltak mögöttünk, szidtak bennünket. Igyekeztünk nem foglalkozni velük, azonban egy idő után közel kerültek hozzánk, kiabáltak és cigit kértek tőlünk. Egyikünk sem dohányzik, így nem tudtunk adni nekik. Hátrafordultam, közöltem velük szerbül, hogy nincs. Utánunk dobtak egy nagy követ, majd lemaradtak. A kő jóval mögöttünk landolt szerencsére. Ők átmentek a másik oldalra, mi maradtunk a menetirány szerinti bal oldali járdán, és haladtunk a  vasút felé. Amikor átmentek, kaptunk még egy hasonló követ, szerencsére ez sem talált.

A vasúton túl a Csantavéri úton mentünk tovább, ekkorra - bár igyekeztünk - beértek minket (siettünk, de nem futottunk, hisz semmire nem mentünk volna vele.). Ismét ordibáltak és cigit kértek. Ekkor már tetlegességre került sor: egy-egy ütést kaptunk barátom és én, ő az árokba esett, én az úton maradtam. Unokatestvéremet is megpróbálták elkapni, de sikerült elszaladnia. Őt szerencsére nem bántották, ennyi tartás talán még volt bennük (a sértett unokatestvére kiskorú lány - az EJK megj.)

Miután barátomat megrugdosták, én következtem - mivel ketten voltunk "érdemi" ellenfelek, ezért nem mertünk ellenállni. (Az unokahúgom szerencsére biztonságban volt.) Továbbra is a cigi végett ordibáltak. Közöltem hogy nincs, illetve dinárt ajánlottam fel helyette. Egyik megkérdezte, hogy van-e euróm, egy másik viszont, hogy mennyi pénzem van. Megszólalni nem tudtam, egyrészt az ütések miatt, másrészt, mert igen keveset értek szerbül. Miután kicsit lazult körülöttem a kör, elő akartam venni a pénztárcámat. Erre megrémültek - talán azt hitték, hogy valamiféle fegyvert veszek elő -, és elszaladtak vissza a vasút felé.

Konkrétan a magyarságunkra utaló megjegyzéseket nem tettek (vagy nem értettük), de a mi meggyőződésünk az, hogy nemzetiségünk miatt támadtak ránk, illetve nemzetiségünk miatt voltak ennyire ellenségesek velünk szemben (egy ideig követtek bennünket, így beszélgetésünkből egyértelműen kiderülhetett, hogy magyar nemzetiségűek vagyunk). Pénzt nem vettek el, egyéb érték nem is volt nálunk, csupán a balhéért tették amit tettek.

Sérülések:

Barátom

Bal szemén igen csúnya monokli, duzzadás. Az árok miatt nem tudták annyira erősen ütni, rúgni, más látható sérülése nincs.

Jómagam

Bal szemem megsérült, véraláfutás. Orrom fáj. A jobb oldali bordáim kaptak nagyobb ütést, bár az orvos a vizsgálatot meglehetősen félvállról vette, belső sérülésem valószínűleg nincs. Jobb lábam sérült, jobb csuklómon zúzódás, véraláfutás. Jobb könyökön horzsolás. Hátulról kaptam még koponyára egy nagyobb rúgást, a fülcimpám és a fejbőröm, illetőleg a fejem fáj. Agyrázkódásom valószínűleg nincs, mivel egyéb tünetet nem észleltem.

Unokatestvérem

Az ijedtségen kívül más baja nem esett szerencsére.

A tényközlésen felül nem tudom elhanyagolni, hogy említést tegyek egyéni fájdalmamról. Szülővárosom, mely mellesleg a tolerancia fővárosának lett kikiáltva, már nem nyújt többé menedéket. Többször tettünk már itt látogatást a barátaimmal. Mindig jószívvel ajánlottam a helyet, ha úgy tetszik, Topolyán turistáskodtunk. Sajnos a továbbiakban nem tudok mást mondani, minthogy aki teheti, ne menjen a Vajdaságba pihenni, szórakozni. Soha nem ért semmilyen incidens, erre alapozva másokat is biztonsággal invitáltam. Nincs igazam, nem biztonságos a hely.

Köszönöm, hogy mindezt megoszthattam önökkel, remélem lesz valamiféle fejlemény ügyünkben.

 Tisztelettel,

 A sértett

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5738103

Online