Gyógyírt hoz -e az idõ? Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2008. augusztus 24.

 Gyógyírt hoz -e az idő?

Nem adják ki a látleletet a legutóbbi temerini incidens áldozatának

Felgyorsítanák, ha tudnák az idő múlását a Kálmán családban Temerinben, hogy mielőbb felvirradjanak az új esztendő napjai, hogy véget érhessen a bizonytalanság, és meg tudják: sikerült-e a tartományi kórház orvosainak megmenteni Roland fiuk bal szemének világát? Pupillájából, szembogarából ugyanis csak akkor veszik ki a cérnát Újvidéken, a Klinikai Központban. A bonyolult, a több órát igénybe vevő műtét után csak a hosszadalmas gyógyulási folyamatban, s annak türelmes elviselésében bízhat Roland a szüleivel és fivérével együtt.

egyutt

Együtt dolgozva gyorsabban múlik az idő

-Talán ez a legnehezebb, mert a bizonytalanságnál nincs rosszabb – mondta a minap Borbála asszony, Roland édesanyja, amikor az újabb fejleményekről érdeklődtünk.

Kálmán Roland, mint írtunk róla nagyon homályosan, mintegy tíz százalékban lát a bal szemére. Egyelőre ő is csak reménykedik a családjával együtt, hogy januárban, miután kiszedik a pupillájából a cérnákat, látni fog. Jóllehet, az orvosok már most azt mondták; még egy műtétre minden valószínűség szerint szükség lesz. Pszichikailag erre is fel kell készülnie Rolandnak.

Emlékeztetőül itt mondjuk el, hogy a két fiatalembert: Kálmán Rolandot (19 éves) és a nyilvánosságot még mindig nem vállaló (időközökben nagykorúvá lett) K. Viktort június 14-e első órájában, Temerin központjában, az MM pékség előtt támadta meg rajtaütésszerűen két személy. Az esetről eddig hivatalosan csak egy szűkszavú rendőrségi közlemény jelent meg, az újabb – mint arról nem hivatalosan értesültünk – készülőben van. Bár erről egyelőre nem tud a szenttamási Emberi Jogi Központ, amely valamennyi incidensről igyekszik begyűjteni minden információt Vajdaságban.

A nevezetes júniusi éjszakán péntekről szombatra a három jóbarát egyikéből (de ő sem vállalja a nyilvánosságot) koronatanú lett, azért mert megéhezett és bement az MM pékségbe bürekot venni, és onnan nézte végig: mi történik a barátaival? Roland és Viktor az utcán várakoztak rá, hirtelen megállt egy terepjáró, kiszállt belőle két fiatalember, az egyik egyiküket, a másik másikukat sörösüveggel fejbeütötte. Roland azonnal összeesett, ezért nem emlékezik szinte semmire. Viktor nem veszítette el az eszméletét, védekezni is próbált...

A három fiú (a két bántalmazott, és a koronatanú) baráti köre folyamatosan három személyről beszélt az incidens kapcsán. Elmondásuk szerint a bőrükbe nem férő két fiatalembernek társa is lehetett, aki a sofőr szerepét töltötte be. Minden bizonnyal ez is kiderül, ha a rendőrség nyilvánosságra hozza az incidens körülményeit. Pontosabban, ha megtörténik a hivatalos feljelentés a két orvtámadást ért fiatalember esetében, vagyis ha az igazságügyi szervek megkezdik az eljárást.

A Kálmán szülők értesülései szerint erre már nem sokáig kell várni. Roland fiukon könnyebb, önmaguk kigondolta munkaterápiával próbálnak segíteni. A hétköznapok kisemberei, a mindennapokkal, az idővel versenyt-futók, a kezük erejében bízhatók ősidők óta megtanulták: az idő múlása mellett a munka a leghatásosabb gyógyír, főleg a lelki fájdalomra. Így Roland, a jó humorérzékű, nagy türelemmel bíró szobafestő édesapja mellett könnyebb munkát végez. Hogy társaságba legyen, meg hogy gyorsabban múljon az idő. Januárig! S utána is.

A véletlenre azonban nem bíznak semmit, mondta csütörtökön késő délután Roland édesapja, Kálmán József, amikor a munka után Újvidéken az ügyvédhez indult a fiával. Ez volt az első megbeszélésük jogászukkal. Eddig ugyanis Roland hivatalos orvosi leleteit sem tudták megkapni saját kérelemre. Az orvosok szerint ezt csak a bíróság kérésére adhatja ki a kórház...

(Magyar Szó, 2008. augusztus 23., Stanyó Tóth Gizella)
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5920664

Online