Nem mernek szórakozóhelyre járni a magyar fiatalok a Vajdaságban Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2004. oktber 18.
Vajdaság Ma, 2004. október 18.

Nem mernek szórakozóhelyre járni a magyar fiatalok a Vajdaságban

Magyarverések Délvidéken. Azt mondják, így kezdődött Koszovón is, azzal a különbséggel, hogy az albánok visszaütöttek, aztán meg visszalőttek. A kárvallottaknak a rendőrség azt tanácsolja, ne szóljanak senkinek.

Így tette ezt akkor is, amikor a szabadkai Sötét László családi házának falára ráírták, hogy ?meg fogtok dögleni magyarok?. Fessék át, és ne szóljanak senkinek. Sötéték most sem ezt tették, és akkor sem, amikor fiukat megverték az utcán csak azért, mert magyar. Aki nagydobra veri, azt megbosszulják. Sötét László családjával Magyarországon keresett menedéket, de nem tudni, hányan vannak azok, akik hallgatnak.

A vegyes tannyelvű iskolákban márpedig szinte mindennaposak a magyarverések. Szünetben az udvaron, ki-be menet a folyosón, amikor nem látják, vagy nem akarják látni a tanárok. Azóta durvult el a viszony, amióta horvátországi, boszniai és koszovói ún. menekültek lepték el a vajdasági településeket. Mindebbe belejátszik a politika, amely ha nyilvánosan nem is gerjeszti, de hallgatólagosan elnézi ezeket az atrocitásokat, hiszen egyetlen valós elkövetőt nem fogtak el eddig. Akiket néhány esetben kirakatba állítottak, hogy ők voltak, azok egytől-egyig kiskorúak.

A magyarverések mellett ilyen cselekmények a fenyegető falfirkák, a temetői és templomgyalázások, és a gazdasági kiszorítás, ellehetetlenítés is. Egy szabadkai anyuka és gimnazista fia mondta el névtelenül, hogy milyen légkörben élnek, tanulnak, szórakoznak manapság a délvidéki magyar fiatalok.

- Nem újkeltű dolog, ez régóta jelen van itt Szabadkán. Sajnos most nagyon brutális kezdett lenni, most már egyre több magyart vernek meg, és egyre több magyart terrorizálnak. Iskolákban is és szórakozóhelyeken is, és ezért a magyarok szinte elhagyták a városközpontot, szórakozóhelyekre nem nagyon járnak, főleg nem a városban, és megválogatják, hogy hova mennek. A város kihalt kezd lenni, és egyre több rendőr megjelenik. Most már végre belátták, hogy kell valamit csinálni, mert ez nagyon eldurvult ? mesélte a neve elhallgatását kérő szabadkai magyar fiú.

- Az iskolában hogy néz ki egy ilyen összetűzés?

- Az általános iskolámban, alsó osztályban még nem annyira voltak ilyen összetűzések, vagy ha voltak is, akkor nem nemzeti alapon. Majd elkezdődött a szerb öntudat érvényesülni a gyerekekben. Az én iskolámban három szerb évfolyam volt és egy magyar. Háromszoros túlerő, és ők ezt nagyon jól ki is használták. Hetedik-nyolcadikra már kezdtek eldurvulni a dolgok, és ez ismétlődött nagyon sokáig, sokszor az iskola területén belül. A tanárok vagy nem akarták látni, vagy nem látták, pedig mi szóltunk nekik többször is. Ők azt választották, hogy inkább, mint a struccok, homokba dugják a fejüket, és efölött elnéznek. De itt már látszott, hogy nemzeti alapon történik az egész, mert többször is említették, hogy azért kapjuk ezt, mert magyarok vagyunk.

- Mi van azokkal a tanulókkal, akik magyarok és szerb osztályba járnak? Hozzájuk milyen a szerbek viszonyulása, és milyen a magyaroké?

- Ők talán a legrosszabbak, be akarják azt bizonyítani a szerb osztálytársaknak, hogy ők nagyobb szerbek. Nagyon ritkán beszéltek velünk magyarul, pedig jól tudtuk, hogy ők ugyanúgy tudnak magyarul, csak szégyellték, hogy magyarul kell beszélniük. Szerb osztálytársaik hatására eldurvultak, ők viszont nem bántották a magyarokat, ez volt a különbség. Szerintem itt nem a rendőrség az, aki helyére tudja tenni a dolgot. Egy végrehajtó hatalomtól nem várhatjuk azt, hogy egy olyan problémát, ami elsősorban az iskolán belül és a családokból indul, helyre tegye.
Kossuth Rádió / Határok nélkül
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5961837

Online