Az Emberi Jogi Központ nyílt levele Göncz Kingának Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2006. augusztus 12.
2006. augusztus 12.

Magyar Külügyminisztérium

Göncz Kinga

külügyminiszter asszony részére

Tisztelt Külügyminiszter Asszony!

Legutóbbi szerbiai látogatásával kapcsolatban írok Önnek a szenttamási (Délvidék/Vajdaság) Emberi Jogi Központ nevében. Intézményünk semmilyen politikai párt vagy más szervezet befolyásoltsága alá nem tartozik, így autonóm módon formáljuk véleményünket, álláspontunkat a közösséget érintő-emberi / kisebbségi jogi- kérdésekkel kapcsolatban. Mindenekelőtt az objektivitásra törekszünk, éppen ezért  kifogásoljuk azt a magatartást, ahogy a magyar diplomácia viszonyul a délvidéki magyar „számbeli kisebbség” problémáihoz.

   Nevezetesen – ez esetben - a magyarellenes kilengésekről van szó. Ön a Boris Tadić köztársasági elnökkel folytatott megbeszélésen méltányolta, hogy a Délvidéken jelentős mértékben csökkentek a magyarellenes atrocitások. Mégha nem is történnek olyan gyakorisággal, mint 4-5 hónappal ezelőtt, magyarellenes (és általában más kisebbségek ellen irányuló) kilengések továbbra is vannak, ezért figyelmeztetünk mi arra, hogy érdemes tágabb összefüggésben, folyamatában szemlélni az eseményeket. Mi továbbra is azt állítjuk, hogy lényeges előrelépés nem történt ebben az ügyben, alapvető, a probléma lényegét megoldó intézkedések nem történtek meg, így nem is lehet, sőt felelőtlenség előrelépésről, javulásról beszélni.

   Ami pedig a konkrétumokat illeti, az elmúlt hónapban is történtek kilengések (más kérdés persze, hogy Önt erről tájékoztatták -e szerbiai beszélgetőpartnerei, illetve, hogy Ön megpróbált –e erről tájékozódni a közösséget képviselő politikai / civil szervezeti vezetőktől?!). Ha ezt elmulasztották (elmulasztotta) volna, akkor egy nagyon rövid kitérő erejéig engedje meg, hogy beszámoljunk a legutóbbi atrocitásokról. 2006. július 3-án, vasárnap hajnalban négy szabadkai illetőségű magyar fiatalt bántalmaztak Újvidéken, a Duna-parton. Az esettel kapcsolatban a következőket mesélte az egyik fiatalember a Magyar Szó napilapnak: - Ha jól emlékszem, egy nyolcfős társaság közül valaki odaszólt nekünk. A testvéremmel nem szóltunk vissza, a harmadik fiú mondott valamit, de nem sértő dolgot. Talán megkérdezték, hogy mit csinálunk, ő meg azt mondta, „dobolunk”. Ekkor odajött az egyikük azzal, hogy „Most beszélj magyarul!”, és ütni kezdte egy kulcscsomóval a barátunkat, aki nem hagyta magát. Megpróbáltuk szétválasztani őket, de mi jártunk a legrosszabbul - mesélte a fiatalember. A dulakodásban a napilapnak nyilatkozó fiatalember a szemére kapott néhány ütést, és három fogából letörtek darabok.. Testvérének felrepedt a szemöldöke, amit később a mentőállomáson összevarrtak. 2006. július 22-én pénteken újabb magyarellenes falfirka jelent meg Újvidéken. A Limán lakótelep egyik többemeletes épületének falára a „Halál a magyarokra” feliratot mázolták eddig még ismeretlen tettesek. 

   Az objektivitáshoz tartozik az is, hogy júliusban megjelent Zentán néhány szerbellenes graffiti, amelyek általános felháborodást váltottak ki tartományi vezetőségi körökben (úgy is van rendjén, reagáljanak az illetékesek az uszító jellegű feliratokra), ám kissé megalázó számunkra, hogy a magyarellenes falfirkák már sokkal kevésbé keltették fel az illetékesek figyelmét (kettős mérce érvényesülése). Természetesen mi is elítéljük a nemzeti türelmetlenség szítását, történjen az bármely nemzet sérelmére is, viszont aggasztónak tartjuk a szerb állam hozzáállását, hogy a gyakorlatban éppen semmit vagy csak nagyon keveset tesz az ilyen kilengések megelőzésére.

    További aggasztó körülmény, hogy a már megtörtént incidensek nagy részénél az illetékes szervek vagy futni hagyják a támadókat, vagy túl enyhe ítéletet rónak ki rájuk, sőt legtöbb esetben már a rendőrségen elakadnak ezek az ügyek (saját tapasztalatommal is igazolni tudom). Tehát alapvetően nem az elkövetők jelentik az igazi problémát, ugyanis ennek a jelenségnek a kezelése időigényesebb, valamiféle javulás csak több év kitartó munkája után esedékes, sokkal aggasztóbb számunkra, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás utat enged ezeknek a cselekményeknek, ahelyett, hogy a törvények értelmében szigorúan megbüntetné az elkövetőket.

   Végezetül pedig a magyar diplomácia felelősségére szeretnék apellálni, a délvidéki  magyarságnak nem üres ígéretekre van szüksége, hanem az anyaország határozott kiállására, és főleg a közösség további sorsát formáló fontos kérdésekben, mint az emberi/kisebbségi jogok maradéktalan betartatása, az önálló magyar egyetem ügye, a közösség önrendelkezésének kérdése. 

                                                                                                                                 Tisztelettel  Kiss Rudolf

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5971191

Online