Beodrai eset Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2006. prilis 25.

2006. április 25. 

Beodrai eset

A napokban ellátogattunk Bálint Kornél beodrai fiatalemberhez, akit tavaly nyáron bántalmazott (feltehetőleg) egy, a többségi nemzethez tartozó fiatalember. Ennek a támadásnak súlyos következménye volt, Kornél arccsont -és felső állkapocstörést szenvedett. Akkor a médiában egy rövid cikk jelent meg erről az esetről, és azóta sem hallottunk semmit róla, mígnem Kornél a közelmúltban megkeresett bennünket, hogy részletesen elmondja mi történt vele, és hogy segítségünket kérje a jogi képviseletéhez.

Bálint Kornél a következőket nyilatkozta az esettel kapcsolatban: 

Emberi Jogi Központ (EJK): Kornél, mikor és hol történt az eset, és mi történt pontosan azon  a kérdéses napon? 

B.K.: Az eset amikor megtámadtak Beodrán történt 2005. július 25-én, szombaton éjszaka.Úgy történt, hogy én és a szerb barátnőm mentünk kocsival, vittem volna haza, amikor ő megkért, hogy álljak meg a Saxnál (úgy hívják azt a kávézót), hogy mondjon valakinek valamit. Én megálltam, a barátnőm bement, én pedig ültem az autóban, amikor odajött ez az illető (S.Z.), és azt mondta hogy jöjjek ki a kocsiból. Kérdezem, hogy minek jöjjek ki, amikor soha életemben nem beszéltem vele, ő erre ismét azt mondta, hogy csak jöjjek ki! Mit tehettem, kijöttem a kocsiból, megálltam előtte, ő pedig egész idő alatt –legalább egy tíz percig-azt sorolta, hogy én küldözgetek neki valamilyen sms-eket. Mondom neki szépen, hogy még azt se tudom, hogy van telefonja, nemhogy sms-eket küldözgessek neki! Ez így eltartott egy ideig, majd miután nem tudtam vele mit csinálni, elfordítottam tőle a fejem , ő pedig ekkor arcba vágott és én leestem az autó mellé, amikor keltem volna föl, még egyszer megütött...de arra már nem emlékszem, hogy harmadszor is megütött volna, vagy hogy utána egyáltalán még hányszor ütött meg, mert elvesztettem az eszméletemet. Azt sem tudom, hogy a háta mögött álló fiatalember besegített –e neki az ütlegelésben. Mikor magamhoz tértem, észrevettem, hogy ők visszavonultak a szemközti kávézóhoz, és nyugodtan iszogattak tovább. 

EJK: Barátnőd visszatért ez idő alatt? Ő látott valamit? 

B.K.: Nem, ő bent volt, beszélgetett egy barátjával. Nem is vártam meg, mert csupa vér lettem és rögtön gyújtottam az autót, éreztem, hogy bedagadt a szemem, begyújtottam az autót és hazamentem. Ez szombat éjszaka történt, vasárnap itthon voltam. Hétfőn elmentem az orvoshoz, azt mondta, hogy ha akarok tovább menni, ha baj van, akkor jelentsem fel. Elmentem a rendőrségre, ott mindent leírtak, ami történt. Aznap rögtön kórházba mentem, ott lefölvételeztek, utána hazajöttem. Másnap megint mentem Nagybecskerekre a kórházba, ott bent is tartottak. Aznap vagy másnap vágták föl az arcomat, utána bent feküdtam egy hétig, nagyon erős orvosságok hatása alatt, nagy fájdalmam volt, nem lehetett volna másképp elviselni. Azután jöttem haza, de visszamentem, hogy átnézzenek. Tele voltam fáslival, az orromat többször műtötték, utána a cérnákat is kiszedték. Aztán még párszor voltam ellenőrzésen. Nagyon rosszul néztem ki. Azzal a föltétellel engedtek haza, hogy itthon nem szabad dolgoznom.

EJK: Azt tudod – e esetleg, hogy valamilyen tárggyal is ütöttek?

BK.: Én nem láttam semmit, úgy gondolom, hogy szabad kézzel, de garantálni nem tudok.

EJK: Ez a fiatalember milyen idős?

BK.: Fiatalabb tőlem, jó erőben van.

EJK: Régebben beszélő viszonyban voltatok?

BK.: Sohase egy szót nem szóltam hozzá, se ő hozzám. Látásból ismertem, tudtam nagyjából, hogy kicsoda, de a nevét nem tudtam.

EJK: Utána mi történt, mikor a kórházból hazajöttél, rendőrségi feljelentést tettél?

BK.: Igen.

EJK: Hogyan intézkedtek?

BK.: Aztán csak az történt, hogy átadták a bíróságon az ügyet. Kaptam idézést a bíróságra, bementem én is meg az illető is. Ugyanaz a történet mint a rendőrségen, csak elmondtuk mi történt. Eddig ennyi történt. A bíróságon a kihallgatás után annyit mondtak, hogy: "köszönjuk szépen jelentkezni fogunk". Azt nem hallottam, hogy mit kérdeztek a másik illetőtől! A rendőrségen azt mondták, hogy bevallotta, de hogy a jelentésbe mi van írva, azt nem tudom. Tavaly augusztus óta nem történik semmi.

EJK: Azt tudod -e esetleg, hogy a S. Z. és családja idetelepült-e valahonnan, menekült-e?

BK.: Nem menekültek, ez a család már régebbről itt él, idevalósi az öregapja is.... 

EJK: De vannak amúgy menekültek a településen?

BK.: Vannak igen, de nem olyan sokan . Főleg Bocsárról vannak, van itt 6 km-re tőlünk egy kisebb falu, tele van bosnyákokkal. Azelőtt itt is voltak többen, de sokan visszamentek, vagy nem tudom.... Sokan Újvidékre mentek, még a „Skorpiók” vezére, parancsnoka is itt lakott nálunk, a barátom dédöregapjának házában, ő most börtönben van...

EJK: Kornél, a rendőrségi jelentésből kaptál példányt?

BK: Nem kaptam semmit, sőt mikor engedtek ki a kórházból, kértem tőlük, hogy adjanak valamilyen papírt az elbocsátólevélen kívül, azt mondták ne is kérjem, mert nem adnak. A rendőrségen hasonlóképpen történt.

EJK: Így azt sem lehet tudni, hogy a fiú ellen milyen vádat indítottak!?

BK.: Úgy tudom, hogy először súlyos testi sértésért emeltek vádat, utána pedig átdobták eggyel nehezebb kategóriájú vádra. Ágoston Andrással beszéltem erről egy pár szót telefonon és ő mondta, hogy a súlyos testi sértésről átrakták a vádat eggyel nehezebb fokozatra.

EJK: Ügyvéded se volt?

BK.: Nem. Ágoston mondta, hogy így, hogy átrakták eggyel nehezebb fokozatra az ügyet, nem tud elévülni. A bíróságtól sem tudok semmit, hogy az ügyem hol tart éppen.

Az eset feltérképezése után Kornéllal megállapodtunk abban, hogy ügyvédünk felvállalja a jogi képviseletét, és mi is igyekszünk megtenni mindent annak érdekében, hogy az ügye ne zsákutcában végezze, a támadó pedig elnyerje méltó büntetését.


Bálint Kornél sajátkezűleg készített felvétele a kórházi ágyon

                                                                                       Emberi Jogi Központ, Szenttamás 

Utolsó frissítés ( 2008. mjus 29. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5742725

Online