Megverték, fojtogatták, meztelenre vetkõztették Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2006. mrcius 04.

Magyar Szó, 2006. március 4.

Megverték, fojtogatták, meztelenre vetkőztették

Kettős mérce a bűncselekmények minősítésében, az ítélkezésben - Bálint Attila: A bíróság nem az igazság kiderítésére törekedett - A temerini fiúk szülei: A négyszeresétől is több a büntetésük, etnikai alapon

Polgárként egyenrangúak vagyunk-e és mennyire Szerbia igazságügyi szervei és törvényei előtt? A döntést, a véleményezést olvasóinkra bízzuk. Szerettük volna ugyanezt a kérdést feltenni két: a temerini és az újvidéki eset kapcsán Zoran Pavlovićnak, az Újvidéki Kerületi Bíróság főügyészének is. Többször megismételt hívásunk után rövid telefonnyilatkozatában a római jogra, az európai jogi gyakorlatra hivatkozva mondta, hogy maga is az Apud iudicem (bírói döntés előtt) elvet vallja, és nem nyilatkozik mindaddig, amíg nem jogerős egy ítélet. Pontosabban; az ügyészség a jogorvoslat lehetőségei szerint reagálhat az ítéletre, vagyis panaszt tehet. Bálint Attila brutálisan bántalmazott újvidéki fiatalember ügyében az elmúlt pénteken (február 24-én) hirdettek elsőfokon ítéletet.
Justitia, az igazság istennője, meg egy bölcs latin mondás is eszembe jutott a minap, miközben Bálint Attiláékhoz mentem. Apud bonum iudicem argumenta quam testes valent (A jó bíró előtt többet jelentenek a bizonyítékok, mint a tanúk). Jelentenének, gondolom órákkal később, beszélgetésünk után. Meg, hogy mit jelent a jóemberek segítsége, ha életveszélyes helyzetbe kerülünk, ha a káros szenvedélyek; a kábítószer rabjaivá válunk. A Bálint családnak, főleg a két fivérnek, még mindig sokat jelent Ružica Veselinovnak, a narkománia ellen küzdő bizottság egyik alapítójának a támogatása. A közreműködésével vállalta el Ana Gaćeša ügyvéd Attila védelmét is. Sőt, a biztatására mert nyíltan szembenézni önmagával, s mondta el nyilvánosan is életének tragikus történetét: hogyan került 1997-ben (édesapjuk halálának évében), 22 évesen a drog ördögi körébe, hogyan került a többszörös lopások miatt börtönbe, ahol önerőből (hogy mások észre ne vegyék) hagyott fel a kábítószerezéssel, s mivel jó magaviseletű volt, és szinte kifestette, bemeszelte az egész börtönt, előbb szabadult... Időközben öccse is kábítószerezni kezdett, majd ő is visszaeső lett. Ismét börtönbe került, a „száraz öndrogelvonó” után határozta el, hogy új életet kezd. Csakhogy a drogűzérek markából nagyon nehezen lehet kiszabadulni. Arra is kényszeríteni akarták, hogy váljon drogdílerré. Tudta, ha belemegy a veszélyes játékba, sohasem tud kiszállni belőle. Arra azonban nem gondolt, hogy egy napon e nélkül is az életére törnek. Mint mondta, nem lehet elfelejteni mindazt amit átélt 2004. szeptember 28. délutánjától éjfélig. Bántalmazóinak büntetését enyhének tartja:
- A bíróság nem törekedett az igazság, a történtek pontos kiderítésére. Szerintem Nikolić volt a leghibásabb, meg az is furcsa, hogy a hetedik fiút, akit Vlado néven szólítottak, mindeddig el sem fogták. Azon a napon délután négy óra körül a házunk előtt voltam a Gogolj utcában, telefonáltam, amikor megállt mellettem egy olasz rendszámtáblájú szilvakék Volvo , kiszállt belőle Nikolić, aki az udvarunkban lakott, és hívott, hogy szálljak be egy körre. Ahogy befordult a Tolsztoj utcába, mindjárt belefutott egy autóba. Mérgesen kiszállt, kiabált, megnézte a kárt, majd visszaült és továbbhajtott, anélkül, hogy bevárta volna a rendőröket. Ekkor kezdtek ütlegelni, hogy fizessem ki a kárt. Én még arra is ráálltam, csak ne bántsanak tovább. De meg sem akarták hallani, mit mondok, csak ütöttek, a kormányzárral verték a fejemet, az arcomat, miközben Nikolić vezette a kocsit előbb a Duna-parton, a Belgrádi rakparton, majd a Telepre vittek, a Niš vendéglő közelében álltak meg, itt a kocsiba zárva tartottak fogva, több mint két órán át, ők négyen. Erősen vérzett a fejem, a fülem, az arcom, sajgott a kezem, nagyon rosszul voltam. Amikor a telefonhívásukra megérkezett Cico, áttuszkoltak a fehér Volkswagenba, majd a Dunára, Sodrosra vittek. Ki akartak kényszeríteni 50 ezer dinárt, amivel állítólag a testvérem tartozott nekik. Hárman voltak: Cico, Šarac, és Vlado. Szavakkal nehéz elmondani mi mindent műveltek velem; rugdostak, levizelték a vérző fejem, letépték az órám, elszedtek mindent tőlem, levetkőztettek, alig álltam a lábamon, de pisztollyal a Dunába zavartak, a holmim, papucsom is bedobták a folyóba. Vlado, az a fiú, akit nem találnak, egy csónakból próbált a víz alá nyomni. Amikor elmentek, nagynehezen kijottem a víből, kiszedtem a ruhámat is, amit nem vitt el a víz. Magamra húztam valahogy és feljöttem a töltésre. Kisvártatva (úgy fél kilenc körül) arra jött egy járőrkocsi. Ez volt a szerencsém. Előbb azt hitték, hogy részeggel van dolguk, de amikor látták, hogy nagy a baj, a sürgősségi osztályra vittek, a kórházba, és értesítették a parancsnokságot is a történtekről. Sokszor voltam a szédülés határán, mert sok vért vesztettem, 90/60 volt a vérnyomásom... Kaptam vért is... Nem is tudom, mi történt volna velem, ha nem jönnek arra a rendőrök...
A sebek összekapcsolása, összevarrása után Attilát a rendőrök nyilatkozattételre a rendőrségre vitték. Édesanyjával itt találkozott. Magdolna asszony szinte megérezte, hogy valami történt a fiával, mert amikor csak hívta a mobilján, mindíg Nikolić jelentkezett. Ezért ment a rendőrségre, segítséget kérni.
A hat fiatalembert első fokon összesen 13 évre és 10 hónapra ítélte el az újvidéki Kerületi Bíróság: Goran Cico (29) 5 évet, Goran Šarac (30) 2,5 évet, Ilija Nikolić (28) 2 évet, Čedo Ignjatović (23) 1,5 évet, Momčilo Nikolić (33) 1 évet és négy hónapot, Spasoje Nikolić (24) 1 évet és négy hónapot kapott.
Kettős mérce szerint ítélkezett a bíróság, vallják a Zoran Petrović bántalmazásáért (2004. június 26.) „gyilkossági kísérlet” miatt összesen 61 évre elítélt (2005. április 11.) temerini öt magyar fiú szülei. A minap a Máriás családnál találkoztak a Horváth, a Szakáll szülők, nagyszülők és hozzátartozók, hogy megbeszéljék a további teendőket. Fiaik az újvidéki fiatalemberekre kirótt büntetésnek több mint a négyszeresét kapták, szerintük etnikai alapon. Fiaik esetében nagyon gyorsan mondták ki a drákói ítéletet, az újvidékiek esetében ennek az ellenkezője történik. Nem azt kérdezik, hogy miért kaptak „ennyire” keveset az újvidéki fiatalok, hanem azt, hogy miért kaptak a hamis vádak alapján kegyetlen büntetést a fiaik. Elmondták azt is, hogy november óta nem kaptak semmilyen visszajelzést Szerbia Legfelsőbb Bíróságától a rendkívüli jogorvoslási kérelemre. Egyben megköszönik minden hazai és külföldi politikai és civil szervezetnek, köztük a Caritasnak és a Vox Humanának a támogatást.
STANYÓ TÓTH Gizella
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5737855

Online

Jelenleg 21 vendég online