Tordára nyílik a kocsmaajtó Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2006. janur 31.

Magyar Szó, 2006. január 31.

Tordára nyílik a kocsmaajtó

Torda a verekedők eldorádója lett. A dolgos bánáti faluban ma veszélyes kaland éjnek idején az utcán tartózkodni, valamelyik kávézóban vagy a diszkóban lenni. A szerbek verik a magyarokat - ez a hír járja a környéket. Hogy ki kit ver, hogy mi az igazság, azt bizony utólag nehéz kideríteni. Ki kezdte, ki adta az első pofont, vagy ki kinek az anyját emlegette először, az rendszerint a bánsági sötét éjszaka örök titka marad. Főleg, ha akarják is, hogy az maradjon. Mint ahogyan titok maradt és marad ez Temerinben is, Szabadkán is… Az egyik fél letagadja a kezdeményezést, a másik pedig váltig azt állítja, hogy „ amaz kezdte”. Tehát: mindig a másik kezdte. A rendőrségnek pedig - különösen amióta európai nagydobra vertük megveretéseink ügyét - csak az a fontos, hogy kiderítse, ki kezdte a bunyót, ki adta az első ütést, ki volt az, aki a másikba belekötött. Az a fontos, hogy kiderítse, nem a szerbek kezdték. És ha véletlenül, nagyritkán nem tudja ezt az igazságot feltárni, akkor közkedvelt írónkat idézi, anélkül, hogy akár csak hallott volna róla, akár csak egyetlen sorát is elolvasta volna. Rejtő Jenő bátyánk, nagyon hálás lehet neked ma a mi rendőrségünk, mert annak idején azt írtad: nem lehet minden pofon mellé forgalmistát állítani…

Régen, a hatvanas években meg később is voltak verekedők, akkor is történtek nagy „leszámolások”, és nemcsak Tordán, hanem szinte minden valamirevaló vajdasági faluban, nagyközségben, hogy a városokról ne is szóljunk. De nem csináltak belőle ügyet. Szerbet is, magyart is egyformán megbüntettek pofozkodásért, persze, ha híre ment a dolognak és rendőrségre, bíróságra került az ügy. Pontosan emlékszem egy esetre, az újvidéki Domino kisvendéglőben történt. Juhász Géza barátunk volt a szemtanú, ő látta a dolgot, a rendőrség így őt hallgatta ki legelőször. Ő meg ezt mondta, szó szerint: „Jöttek valamilyen szerbek, ideálltak a sankhoz, rendeltek és szándékosan kilökték az ott álló kezéből az italt. A többi ment magától.” A két rendőr nem hitt a fülének, visszakérdezte kétszer is, hogy kik jöttek? Géza pedig megismételte, hogy a szerbek. Igen, még ilyet sem volt szabad, vagy nem volt illő mondani… Milyen kifejezés az, hogy szerbek? Mindenki egyenrangú, egyforma, és kuss. A verekedőkkel együtt őt is bekísérték. Ez volt régen. És alig tíz évre ez után maradt csak a kuss. Igaz, csak ritkán hallható ilyen nyersen, de annál gyakrabban érezhető… A törvény előtt most is mindenki egyenrangú, de mások azért mégiscsak egyenrangúbbak.

Ezt a felvételt látva az ember azt mondaná, kezdjük megérteni a csőszteleki fiatalokat, akik nem a saját falujukban szórakoznak, hanem inkább a közeli Tordán vezetik le indulataikat. Ebben a kocsmában már nemigen randalírozhatnak... De vajon csak egy romos, elhanyagolt, használhatatlan kocsma, azaz a helyhiány az oka annak, hogy más faluba kell átruccanniuk a verekedő kedvű, viszketeg tenyerű fiataloknak? Teszem fel, ha Torda nem magyarlakta falu lenne, hanem valamilyen kolonista település, akkor a csőszteleki vidám ifjak átrándulnának-e egy kis éjszakai testedzésre? Egyszer, először talán igen, de másodszor úgy rúgnák őket páros szerveiken, hogy aligha bicikliznének egy ideig. De hát erre azt mondaná (persze nem hangosan) a belügy, hogy családon belül maradt a dolog, úgy is kezelné. Én meg csak úgy magamnak, de tényleg csak magamnak, azt mondom, lassan elfelejtünk rúgni, pofont adni.

m.

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5302691

Online