A toleranciáról Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2005. november 30.

Magyar Szó, 2005. november 30.

A toleranciáról

SASS LÁSZLÓ, SZABADKA - Hideg, szeles délután volt, semmi kedvem nem volt a sétához, de egy halaszthatatlan ügy miatt mégis be kellett mennem a városba. A párhuzamos út sarkán, a villanyrendőrnél utolértem egyik régen látott iskolatársamat, aki az ötéves unokájával várta a zöld jelzést. Odaléptem hozzá, és játékból, az unoka bosszantására megütöttem a hátát. Megverjem-e a nagyapádat, kérdeztem szerbül, mivel azt gondoltam, hogy a horvát nagymama és a szintén horvát apuka mellett a csöppség nem tud magyarul. A gyerek rémülten tiltakozott, de látva, hogy a nagytata örömmel üdvözöl, azonnal megértette, hogy mindez csak játékból történt, nem tiltakozott, nem beszélt tovább. Mi annál többet, különösen én, és ami most lényeges - szerbül. A gyerek fogta a nagytata kezét, és figyelmesen hallgatta a két öreg szövegelését, ám egyszer csak megtorpant és ránk szólt:
- Nyugodtan beszéljetek magyarul, mert én is tudok magyarul!
A meglepetéstől azt sem tudtam, mit mondjak ennek az őszinte, nyíltszívű gyereknek. Azonnal az anyja jutott eszembe, mert az is pont ilyen talpraesett, okos gyerek volt. Sokszor megfordultam Gézáéknál, ismertem a gyerekeit, és tudom, hogy nagyon toleráns légkörben nevelkedtek. Rendszerint magyarul kezdtük a beszélgetést, de később átváltottunk horvátra, majd újra magyarul folytattuk. Amikor a tolerancia szóba kerül, nekem mindig a barátom családja jut az eszembe. Most meggyőződhettem, hogy nem véletlenül. Az alapoknál, a családban kell megtanulnunk a toleranciát, a másság elviselését, megértését. Azzal, hogy toleranciatáborokat szervezünk felnőtteknek, hogy toleranciakupákat játszunk, aligha érünk el valamit. A legjobb pedagógiai módszer a példamutatás, ez régi igazság, ehhez kellene mindenkinek igazodnia, beszéd helyett cselekedni kell.

 

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 4881656

Online