Szenttamási táblaháború / Mi az, hogy jogerõs? Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2005. november 10.

Magyar Szó, 2005. november 10.

Szenttamási táblaháború

Tegnapra virradóra Szenttamáson, a Becse felé vezető úton, a helységnévtáblán áthúzták a szerb nyelvű feliratot, és helyette az 1942 januárja feliratot írták fel. Mint ismeretes, a helységnévtáblát tegnapelőtt állíttatta fel a tartományi közigazgatás az érvényben levő törvények szerint „Srbobran - Szenttamás” felirattal.
A tegnapi szenttamási sajtótájékoztatón a községi illetékesek újabb provokációnak minősítették az esetet, hisz 1942-ben ebben a községben a szerbek voltak az akkori hatalom áldozatai. A sajtótájékoztatón részt vett Németh Dezső, a VMSZ helyi szervezetének elnöke is, aki szerint ez is provokáció volt, ugyanúgy, mint az is, hogy a Szenttamás nevet eredetileg Szrbobránként írták ki. Mint mondta, ez nem a törvény értelmében történt, és az új táblák felállítása valójában a törvény alkalmazását jelenti.
Az újabb fejleményről megkérdeztük Fenyvesi István alpolgármestert is.
- Olyan helyzet állt elő, amikor az ember valóban nem tudja, hogy ki mit csinál. Megint volt ezzel kapcsolatban egy sajtótájékoztató, és a tömegtájékoztatás ezeket az eseményeket kíséri figyelemmel, holott számtalan más valós gondunk is lenne, de ezekkel most éppen emiatt nem tudunk foglalkozni. Ez is azt mutatja, hogy valóban nem értek meg a feltételek a törvényes előírásoknak megfelelő táblák kitételére. Nyilvánvaló, hogy a törvényt be kell tartani, ám beszélgethettünk volna inkább öt évig erről és megegyezés szerint raktuk volna ki, de nem így. Egyébként a kérdéses feliratot Németh Dezső, a VMSZ elnöke, Branko Gajin polgármester, Živko Vujin, a képviselő-testület elnöke és jómagam együtt meszeltük le. Valóban nagyon sajnálom ezeket a dolgokat, mert meggyőződésem szerint nem ezzel kellene foglalkoznunk nap mint nap - mondta Fenyvesi István alpolgármester.
 
P. I.
 

Mi az, hogy jogerős?

Nem tudom, milyen pártállású az sz-i polgármester, ez ügyben talán nem is ez a legfontosabb. Fontosabb, hogy tisztjénél fogva minden srbobrani, szenttamási polgár első embere a legfelelősebb mindazért, amit ez a tisztség, a polgármesteri, reá ruház. Bizonyára jól ismeri a helység múltját és jelenét, s egy icipicit talán még a holnapját is meghatározhatja, különösen akkor, ha erre tisztsége feljogosítja. Például olyan „semmisnek” látszó ügyben, hogy mi kerüljön fel az új helységnévtáblára. A Srbobran mellé (pardon: alá) az is, hogy Szenttamás. Erre egyébként az újvidéki, novisadi Kerületi Bíróság jogerős ítélettel kötelezte a szóban forgó község képviselő-testületét. Bizonyára a kisebbségi jogok kiteljesedése érdekében is. Meg hát tolerancia is létezik a világon, különösen nálunk, a mi vidékünkön, beleértve Szenttamás-Srbobran környékét is. És közös történelmi múlt, ami, igaz, nem mindig volt a legfényesebb. Illetve egyszer az egyiknek, máskor a másiknak. Például a negyvennégyes „fölszabadulás” mindkettőnek fényesnek kellett volna lennie, de nem bizonyult egészen annak. Ezernyolcszáznegyvenkilencben is volt itt némi csetepaté és negyvennégyet megelőzően is, amikor bevonultak ide a fasiszták. Erre az utóbbire jó fél évszázadon át hivatkozni lehetett, s lehet mind a mai napig, olyan személy részéről is, aki pillanatnyilag a község első embere, s feltehetően született helybéli, így aztán nemcsak a városka Alvégét, de a Felvégét is jól ismeri, az ott lakók érzékenységét, s tudván tudja, hogy mind a fölvégieknek, mint az alvégieknek megvan a saját érzékenységük, még akkor is, ha valamelyikőjüknek ezt meglehetősen hosszú időn át takargatniuk, hogy ne mondjam, szégyelniük kellett. Mostanában azonban egy kicsit kinyílt a csipájuk: szeretnék, mert megadatott nekik, hogy a táblákon és hivatalos iratokra ütött pecséteken a Srbobránnak a magyar neve is szerepeljen.
Oly óriási adomány lenne ez a képviselő-testület részéről? És biztos, hogy ha megadnák, minden srbobrani lakos érzékenységét sértené? Akit mégis, talán meg lehetne nekik magyarázni, hogy a városkának csakugyan két neve van. És használatban lehetne mind a kettő. Ebből még nem dőlne le egyik felekezeti templom tornya se. Hiszen toleránsak vagyunk egymás iránt és Európa felé pislogunk. És multikulturáltak. Meg multietnikusak. Amit -mindennap elismételjük - lent, délen mindenekfelett meg kell őriznünk. Mert itt fent, északon mindennél jobban őrzünk és megőrzünk. Néha, itt-ott, igaz, vannak még kis gikszerek. Mint ez a srbobrani is. Remélhetőleg toleránsan elsimul. És hivatalossá válik a Szenttamás is.
Erre mondják a a hitetlenkedők, a cinikusok, hogy legalább lesz mit átmázolni.
Pedig nem is ezeket kéne átfesteni, hanem az olyan falfirkákat, amelyek a mások elleni gyűlöletre szítanak és a lendületes, toleranciára való nevelés ellenére, meg annak ellenére, hogy az átmázolást itt-ott látványosan polgármesterek végzik el, mind jobban szaporodnak.
Avagy az itt feszegetett probléma gyökeres megoldása szülőföldünk monoetnikusságában rejlik? Valóban létezhetnek errefelé ilyen monomániások, akik ezirányba hajlanának?
Mielőtt fölzárkóznánk az európai országokhoz - nehéz és hosszadalmas procedúra -, a szenttamásiknál sokkalta nehezebb problémákat kell megoldani, ebben a pillanatban azonban nem minden szenttamásinak mindegy, hogyan írják ki, illetve hogyan nem írják ki faluvároskájuk nevét...
NÉMETH István
 

 

Utolsó frissítés ( 2008. mjus 21. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 4876521

Online

Jelenleg 4 vendég online