Sürgõs szolidaritás kell most! Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2005. november 05.

Sürgős szolidaritás kell most!

A sokkoló hír után erőt vesznek magukon a legkevesebb 10, és legtöbb 15 évre elítélt fiúk szülei, hozzátartozói. Az igazság végül mégis kiderül majd. És létezik lelkiismeret is, és nem utolsósorban jogrend; szerbiai és nemzetközi. Felülbírálásra kerül a Legfelsőbb Bíróság jogerőssé nyilvánított ítélete, miszerint az öt temerini fiatalembernek „gyilkossági kísérlet miatt kell bűnhődnie, mert Zoran Petrović büntetett előéletű drogüzért tavaly június 26-ára virradóra több órán át bántalmazták”. Ezért ifj. Máriás István (22) 15, Illés Zsolt (26) 13, Szakáll Zoltán (25) 11,5, Uracs József (29) 11,5 és Horváth Árpád (19) 10 évet kapott.

A fiúkat néhány órával a történtek után letartóztatták. Az elmúlt csaknem 16 hónap alatt a szülők golyóálló üvegen át, fegyőr jelenlétében, többnyire szerbül beszélgethettek velük az újvidéki börtönben. A jogerőssé vált ítélet után immár a mitrovicai börtönben ölelhették meg először fiaikat a múlt vasárnap, s beszélgethettek velük szabadon, mondta Máriás Ilona csütörtökön délután Temerinben Becsey Zsoltnak, az Európai Parlament képviselőinek, a vajdasági incidenseket vizsgáló, Doris Pack vezette bizottság tagjának. A szülők ekkor adták át az eddigi jogi eljárás hivatalos dokumentációjának másolatát, a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság megerősített ítéletével együtt, amit a fiúk október 17-én vettek át hivatalosan. Egy hónap idejük van, hogy a rendkívüli jogorvoslási folyamodványt átadják a Legfelsőbb Bíróságnak, de a költségeket már nem fedezi hivatalból az állam. Ezer eurónyi összeget kérnek ügyfelenként az ügyvédek. A szülők ezt nem tudják önerőből fedezni. Eddig is hivatalból kiutalt ügyvéd védte a négy fiút. Becsey képviselő a szülőkkel folytatott kimerítő beszélgetés után válaszolt a kérdésekre.

• Miként fogadták az ítélet hírét?

– Brüsszelben, Doris Pack asszonnyal együtt valamennyien megdöbbentünk a jogerős ítélet hallatán. Az utóbbi időben többször is lakmuszként vetettük fel a temerini ügyet, nemcsak a szeptember 29-ei EP-határozat elfogadásakor, hanem az október elején történt meghallgatások során is. Azt remélve, hogy megmutatja majd, mennyire elfogulatlan vagy elfogult az igazságszolgáltatás Szerbiában. A továbbiakban is így viszonyulunk ehhez és még néhány ügyhöz, remélhetőleg napirenden lesz a decemberi parlamenti vegyes bizottság ülésén is. Ha az itteni jogi eljárás eredménytelenné válik - amibe természetesen nem kíván beleszólni az EP -, javasolni fogjuk a szülőknek, a fiúknak, hogy forduljanak nemzetközi jogi fórumhoz, mivel Szerbia az Európa Tanács tagja.

• Milyen tanulság vonható le mindebből?

– Tanulságos volt számomra ez a beszélgetés, több okból is. A legsürgősebb teendő most a jogi eljárás, anyagi hátterének szavatolása. A szülők ezt önerőből, mint mondták, nem tudják vállalni. Ezúton is megkérek minden vajdasági vagy magyarországi politikai erőt, civil szervezetet, hogy vállaljanak szolidaritást és segítsenek ebben a folyamatban, vagy pénz gyűjtésével, vagy úgy, hogy az itteni jogrendben jártas jogászok, ügyvédek, felvállalják díjmentesen a fiúk ügyét, és élnek az itteni még megmaradt jogorvoslatok lehetőségeivel. Ha jól értettem, a rendkívüli jogorvoslás esetleges visszautasítása után maradt még a szerbiai, majd az államközösségi elnökhöz intézett kegyelmi kérelem. Ennek kimerítése után folyamodhatnak csak a szülők a strassbourgi Nemzetközi Bírósághoz. Viszont hiába látjuk politikailag jól az egész helyzetet, és az eljárás levezetésének folyamatát, ha nem szavatoljuk az anyagi hátteret. Enélkül nem vihető tovább az ügy.

Második súlyos probléma, a szülők elmondása szerint, hogy nincs összhangban a fiúk által elkövetett tett a váddal, az első-, majd másodfokon megerősített ítélettel. Mindennapos csetepatéknál, kisebb garázdaságoknál elfogadható a rendőrség „nagyvonalúsága” a vizsgálat során, de gyilkossági kísérletnél nem. Elmondásaik szerint elgondolkodtató, hogy másodfokon nem történt semmi lényeges változtatás az elsőfokon megállapítottakhoz viszonyítva. Ez is sajátos és súlyos helyzet.

• Mi a következő lépés?

– Az Európai Parlamentben, a délszláv bizottság legközelebbi ülésén, még a belgrádi utunk előtt, tájékoztatni fogok mindenről, amit ma Temerinben a szülőktől hallottam. Kérni fogom, hogy a bizottság tegyen meg mindent azért, hogy az ügyben előrelépjünk, és ha szükséges, újra keressük meg újabb kérelmünkkel Rasim Ljajić kisebbségügyi minisztert (ha még akkor miniszter lesz). Ha már ilyen szélsebes módon, már másnap beszélt az áldozattal, akkor vizsgálja át maga is a peranyagot, és adjon arra magyarázatot, hogy a peranyag szerinti „a súlyos állkapocscsonttörés és a hatalmas sérülések” ellenére, hogyan tudott másnap beszélni az áldozattal? Hiszen ez már önmagában jelzi, hogy valami nem stimmel a vizsgálatban. A tények és a nyilatkozatok között némi ellentét tátong, amit kívülállóként is látunk, anélkül, hogy beavatkoznánk a szerbiai büntetőügybe.

Harmadik dolog az ügy nyilvánvalóan etnikai jellege. Fordított esetben, amikor az áldozatok és a tettesek különböző etnikai hovatartozása ismert, akár itt Temerinben, mégsem történt egy esetben sem ilyen súlyos vád, és főleg ítélet. Ez egy etnikai elrettentő erejű lépés. Alátámasztja ezt Ljajić kisebbségügyi miniszter is azzal, hogy egyetlenegy áldozatot keresett meg, aki éppen többségi volt. Rendkívül furcsa helyzet ez, és éppen itt, ahol ő személyesen megjelent, történt ez az egyoldalú ítélkezés. Ezúton is kérem ismételten a vajdasági politikai pártokat és főleg a civil szervezeteket, hogy kövessenek el mindent azért, hogy a családok folytatni tudják a pert, ha a rendkívüli jogorvoslásnak helyt ad Szerbia Legfelsőbb Bírósága. Ez jogi procedúra, ebbe nem szólhatunk bele, de valahogy meg kell teremteni a feltételét. Brüsszelben a szerbiai nagykövet asszonnyal is beszélgetni fogok errol, és természetesen a vegyes bizottság ülésén is. A per folytatása feltételeinek a biztosítása a lényeg, hogy ne évülhessen el az ügy.

• Van-e politikai mellékzöngéje az eljárás lefolytatásának?

– Azt hiszem, hogy az politika, ha egy európai országban, amely az EU felé közeleg; igazolhatóan más a permenet, és más a nyomozás, az igazságszolgáltatási vagy a bírósági ítélet súlyossága, mint egy másik esetben. Az etnikai diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés ilyenkor nehezen tagadható. A koppenhágai kritériumokhoz viszonyítva - amely az emberi és kisebbségi jogok európai szintű teljesítését tűzi ki, az ET tagállam esetében fokozottan – ez már politikának számít, sajnos. Az etnikai jellegtől eltekintve, sajnálatos módon az is politika, ahogyan a büntető eljárást lefolytatták, kezelték, és ahogyan eddig bántak a fiatalokkal. Ezt még Hágával (ahol luxusbörtönben vannak a tömeggyilkosságok elindításával vádolt személyek) összehasonlítva is rendkívül durvának tartjuk.

Magyarországiként, magyar állampolgárként nem szólhatok bele a szerbiai igazságügyi szervek munkájába. Azt az itteni elhivatott – az emberi jogok érvényesítéséért küzdő szakembereknek, civil szervezeteknek kell megtenniük! De kívülállóként is úgy látom, hogy ennek a politikai feladatnak a lehetőségét összefogva, közösen kell megtennünk.

Nagyon jó lenne minél előbb rendkívüli jogorvoslásért folyamodni, mert az egy hónapos határidő folyó hó 17-én lejár, mondták a szülők búcsúzóul, s felolvasták ifj. Máriás István levelének egy részletét:

„Én be vagyok zárva, de ha Isten is így akarja, majd meghálálom egyszer. Nem tudok mást írni; köszönjétek meg a nevemben mindenkinek, akik segítenek.” (STANYÓ TÓTH Gizella? Magyar Szó, 2005. november 5., 6., 7. o., Árgus)

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5922671

Online