A magyarverések nem elegendõek Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2005. jlius 05.
Magyar Szó, 2005. július 05.

A magyarverések nem elegendőek

„Most már a magyarverések nekik nem elegendőek, a vezetőiket kell meghurcolni és elítélni” – állapította meg Tabajdi Csaba a napokban az Európai Parlamentben, a szerbiai helyzetre célozva. Minden jel eme megállapítás helytállóságára utal, nem létezhet ugyanis véletlenszerűség abban,  hogy egyidejűleg folyik a szerb ügyészség támadása nemcsak Kasza József, hanem Kern Imre, Bunyik Zoltán sőt Kucsera Géza polgármester ellen is, Ágoston Gabriella, Nemes Franka, Nemes Gábor, Vörös Kucsmik  Gyöngyi vizsgálati fogságban vannak, a temerini magyar fiatalokat drákói szigorral büntette a szerb ügyészség. Ripszon István bíró ellen folyik az eljárás, és még ki tudja, hány délvidéki magyar ellen, többek között ellenem is. Fel sem tudom fogni, hogy mi az a nagy vétkünk, ami miatt vezekelnünk kell. Sokunkban felvetődik a kérdés: talán azért, mert magyarok vagyunk?

            Milyen magyarázat az Mirko Bajić részéről, hogy Kasza József együttműködött Slobodan Miloševićtyel, amikor mindannyian ott voltunk 2000-ben, sőt még előtte is a Milošević-hatalom idején a szabadkai főtéren, ahol Kasza József a Milošević-rendszer ellen szónokolt és harsogott, a hangját sem kímélve, ostorozva az eszeveszett háborút és annak vezetőjét. 2000. október 5-én nem Kasza József volt az, aki felszólította az egybegyűlt tömeget, hogy induljon Belgrádba a Milošević-hatalom megdöntésére? Én többedmagammal, VMSZ-tagokkal együtt, vonultam fel a tömeggel esténként Szabadka utcáin fütyülővel, csörgővel, követelve a hatalom távozását. A VMSZ-vezetők többsége ott volt a nép között, tehát nem működhetett együtt Miloševićtyel. Az iskolában minden sztrájkmegmozdulásban részt vettem, így tiltakozva a nyomorult fizetések ellen a tanügyben. Sok tanártársammal együtt éheztem, a fizetés nem volt elegendő a betevő falatra sem. Valaki feljelentett, még Milošević idejében, októbertől jóval előbb, és a sötét korszakban elkezdődött ellenem a rémhadjárat. A nyomás sok oldalról nehezedett rám, és én kórházba kerültem.

            Október 5-e után reméltem, hogy a helyzet megváltozott, a demokratikus erők nem üldöznek triviális rágalmak miatt, de nemsokára csalódnom kellett. Ugyanaz a Kosovóból jött kerületi ügyész vett célpontjául, aki most Kaszáékat is üldözi. Vehemensen több mint tízévi börtönbüntetéssel fenyegetett meg. Fenyegetett, félelembe kergetve engemet és családomat is. A hadjárat több éve folyik, állandó beidézésekkel és vádiratokkal. Privát órák tartása miatt engem nagy bűnözőnek tartanak. Közben volt lakóm, aki kiütötte a fogamat és felrepesztette a számat, azt magyarázta nekem, hogy ő Boszniába vissza többet nem mehet, mert ott a kardjával ezer fejet vágott le. Ő szabadon sétál Szabadka utcáin, és ki tudja, még mennyi hasonló, de nekünk, magyaroknak börtönbe kell mennünk. Semmiért.

            Egy radikális vezető valamelyik délvidéki városban felszólította a magyarokat, hogy fordítsanak hátat vezetőiknek. A kerületi ügyész Szabadkán kijelentette, hogy ő jobban védi a magyarokat, mint a vezetőik. A válaszunk a következő: nem fordítunk hátat sem vezetőinknek, sem tanárainknak, sem papjainknak, sem íróinknak, egyiküknek sem, és nem vallunk ellenük, mert „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”, és nem fognak közöttünk viszályt szítani, megfélemlítve diákjainkat is. A védelmünkből nem kérünk, tudjuk, hogyan volt 1944 őszén megvédve a 40 ezer ártatlan magyar a Délvidéken, de az előtt és utána is. Hagyjanak bennünket élni, mert az életre ugyanolyan jogunk van, mint nekik, nem vagyunk alsóbbrendűek, mint ahogy nacionalistáik akarják elhitetni népükkel, falakra firkálva, és hagyjanak bennünket anyanyelvünkön megszólalni bárhol és bármikor! Ne kelljen lehalkítani szavunkat abbéli félelmünkben, hogyha magyarul beszélünk, verés lesz a következménye.

(VECSERI Gyula, Szabadka, Prágai u. 3., Magyar Szó, 2005. július 05., 14. o., Árgus)

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 7376811

Online