Együtt, ne egymás mellett Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2005. jnius 15.
Magyar Szó, 2005. június 15.

Együtt, ne egymás mellett

Kerekasztal-értekezlet a Vajdaság északi részében tapasztalható etnikai helyzetről
 
Tegnap Újvidéken, a Civil Társadalom Fejlesztési Alap szervezésében Etnikai feszültség Vajdaság északi részében elnevezéssel kerekasztal-megbeszélést tartottak. Az értekezletet kutatómunka, valamint tribünök előzték meg, és ezek alapján dolgozta ki az említett nemkormányzati szervezet a tartomány északi részében uralkodó nemzetek közötti viszonyokat taglaló dokumentumot. Ez utóbbi ezúttal három vajdasági községre, Magyarkanizsára, Kishegyesre és Zentára terjed ki. A tanácskozáson a helyi önkormányzatok és a különféle polgári kezdeményezések képviselői mellett részt vettek a köztársasági, a tartományi hatalmi szervek, valamint a nemzetközi szervezetek képviselői is.



Vegyes nemzeti összetételű, tehát potenciálisan érzékeny területről van szó, így nem lehet ölbe tett kézzel ülni, hanem törekedni kell az etnikai tenzió csökkentésére. A kutatás eredményéből, de a felszólalásokból is azt a következtetést lehet levonni, hogy a választások előtt általában véve sokkal jellemzőbbek a nemzeti alapon történő incidensek. Ezt igazolják a 2003 decemberében megtartott köztársasági, valamint a tavaly szeptemberben megtartott tartományi és helyhatósági választások előtti időszakban jegyzett események. Ezért arra kell törekedni, hogy azt az időszakot, amikor nem vagyunk választások előtt, a lehető legkonstruktívabb módon használjuk ki, aminek köszönhetően ismét visszaállna a bizalom a különböző nemzeti közösségek tagjai között. A helyzet javítása érdekében tett első lépést az jelenti, ha nyilvánosságra hozzuk a valós adatokat, akkor is, ha azok időnként ellentmondásosak és összetettek, miközben mindenképpen szükség van az érdekeltek együttműködésére – áll az információban.
Vladimir Ilić, a dokumentumot kidolgozó szervezet igazgatója bevezető beszédében elmagyarázta, ez alkalommal miért éppen Magyarkanizsát, Kishegyest és Zentát választották. A tájékoztatási eszközök, elsősorban a vajdasági sajtó által közölt információkból azt a következtetést lehetett levonni, hogy az említett községekben növekedett a feszültség. Ehhez, mint mondta, hozzájárult a tény, hogy Magyarkanizsán kitűzték Magyarország zászlaját, Zentán utcaneveket változtattak meg, és Kishegyesen is több nemzeti jellegű incidenst jegyeztek. Érdekes módon akkor, amikor másutt a márciusi kosovói események következményeként jelentős incidensekre került sor, a szóban forgó községekben csillapodott a helyzet. Ilić olyan bejelentést tett, amit azután több felszólaló is kifogásolt. Mint mondta, elkerülhetetlenül elveszítjük Kosovót, ami, sajnos, a nemzetek közötti viszonyokra is rányomja majd bélyegét. Különösen érezhető lesz ez Vajdaság északi részében, ahol a magyarok képezik a többségi lakosságot. Kosovo államjogi státusának változása Vajdaság autonómiája tekintetében is kedvezőtlen következményekkel jár, félő, hogy a tartományi adminisztráció hatásköre jelentősen csökkenni fog – mondta Ilić, aki kifogásolta, hogy állami szinten nincs tervezett akció a nemzetek közötti incidensek megfékezésére. Kulcsproblémaként a párhuzamos élet kialakulására utalt, a különböző nemzetiségű fiatalok nem szórakoznak együtt. A másik nagy gondot pedig az képezi, hogy az emberek egyre kevésbé ismerik és beszélik egymás nyelvét.


Vladimir Ilić

Petar Lađević a nemzeti kisebbségek köztársasági tanácsának titkára a már említett kosovói forgatókönyv ellen emelte fel szavát, hangsúlyozván, az effajta állításnak nincs politikai alapja. Predrag Popović lappangó apartheidnek minősítette azt, hogy csökkent a vegyes házasságok száma, és hogy a különböző nemzetiségű fiatalok nem szórakoznak együtt. Balla Lajos-Laci hangsúlyozta, a valódi okok felfedésére sokkal átfogóbb elemzésre van szükség, tehát nem elég leszögezni a tényeket. Konkrét adatokkal utalt arra, 1910-től 2002-ig milyen mértékben és irányban változott meg a lakosság nemzeti összetétele Szabadkán, Temerinben, Törökkanizsán, Újvidéken. Kiemelte, a párizsi békeszerződéssel a győztesek nem csupán jogokat, de bizonyos kötelezettségeket is magukra vállaltak, köztük azt is, hogy nem módosítható erőszakos úton a lakosság nemzeti összetétele. Pál Károly kifogásolta azok körét, akiket a helyzet feltérképezésében megszólaltattak. Mivel a reprezentatív képviselők nem kaptak szót, a dokumentumot nem tartja eléggé átfogónak. Alátámasztotta azt a megállapítást, hogy a vegyes összetételű környezetekben párhuzamos élet létezik, ami Milošević idejében alakult ki. Hozzáfűzte, Tito idejében az asszimilációnak, majd az üldöztetésnek volt kitéve a kisebbség. Véleménye szerint a helyzeten nagyban javítana, ha a többség minden szinten nagyobb gondot viselne a kisebbségről, mert a kisebbség nem kíván egyenrangúbb lenni, mint a többség, de otthon akarja magát érezni.

OROSZ Klára

Utolsó frissítés ( 2008. mjus 02. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 7377085

Online