Magyarverés Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2008. prilis 05.

Magyar Szó, 2008. április 5.-6.

Magyarverés

Ha magyarverésekről beszélünk, akkor mindenki a 2003 őszén kezdődő és 2004-ben kicsúcsosodó bántalmazási sorozatra gondol. Hatalmas politikai hullámokat vert eseménysorozat, amit atrocitásnak, majd később nem atrocitásnak, hanem incidensnek neveztünk. Gyógyírként elindultak a toleranciaprogramok, iskolarendőröket is állítottak egyik-másik iskola közelébe, és szépen lecsengett a magyarverés ügye. Pedig nincs vége, nem is volt, csak a sajtó kevesebbet foglalkozott, foglalkozhatott a mindennapos incidensekkel. Az érintettek, látván, hogy semmi sem történik, nem hívták már sem a magyar pártokat, sem a sajtót.

A rendőrség rutinosan rendbontásnak minősítette az egyértelmű eseteket, és a bíróság - ha egyáltalán eljutott az ügy addig - szabálysértésért rótt ki a verekedőkre pénzbírságot. Azt is olyan összegben, amelynek a kétszeresét elkölti egy fiatal egyetlen este a hétvégi bulikban.

Nincs tehát kinek panaszt tenni, a magyar fiatalokat viszont Szabadkán egyre többször és egyre durvábban verik. Újvidéken meg azt tanácsolják egymásnak a fiatalok, inkább államnyelven beszélgessenek nyilvános helyen, mert ki tudja, mikor támadják meg őket anyanyelvük használata miatt.

Ki védheti meg azokat a fiatalokat, akik békésen üldögélnek egy kávézóban, és csak azért, mert magyarul beszélnek, egy csoport verekedni óhajtó fiatal nekik esik. Ugyanis a magyarverések kapcsán csak ritkán, vagy egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy egy szerb gyerek megtámadott egy magyart, és a magyar volt a gyengébb, azért kapta ő a verést. Csoportokba verődve, vagy legalább ketten követik el ezeket a bántalmazásokat. S nem időnként megesett dolog a magyarverés, hanem folyamat. Igen folyamat, bármennyire is tiltakoznak ez ellen a politikusok vagy azok a finnyáskodók, akik szerint eltúlozzuk a magyarellenes kilengéseket.

Politikailag kifogástalan elvárás és tanács, hogy lakjuk be azt a területet, ahol ezer éve élünk. Követeljük a jogainkat. De tapasztaljuk, hogy hétvégenként, amikor a tizen- és huszonéves gyerekek szórakozni mennek, akkor egy Szabadka melletti falusi diszkóba veszik útjukat, mondván, hogy ott legalább nincsenek szerbek, ott maguk között vannak. Mi, felnőttek meg sajnálkozva állapítjuk meg, hogy lám, kiszorulnak a gyerekeink a városból. Sokan vannak, akik nem Szabadkán szórakoznak, de nagyon sokan a városban maradnak, s a sorsra bízzák magukat. Mindig benne van a pakliban ugyanis, hogy valahol valakik beléjük kötnek, megtámadják őket.

Legutóbb egy magyarnak mondott szórakozóhely előtt kérdezte meg három kisportolt szerb fiatal a két tizenéves középiskolást, hogy magyarok-e. Az igenlő válasz után elkezdtek kötözködni, hogy de ugye azért Szerbiában élnek, nem? Kire szavaztak? Szeretik-e a magyar politikusokat? S persze végül csattant a pofon, lendült az ököl, majd dörög a felszólítás: takarodjatok innen! És a magyar fiúk meg a velük lévő lányok eltakarodnak.

De itt van annak a magyar középiskolásnak az esete is, aki egyedül jött ki az iskolájából, többen megtámadták és megverték. Március 15-én egy Szegeden tanuló szabadkai fiatalembert támadtak meg hazafelé menet. Senkinek sem ártott, ballagott a barátnőjével. Magyarul beszéltek, és ezért kezdték ütlegelni. A fiúnak egy alkalmas pillanatban sikerült elfutnia, így menekült meg.

Ha a szabadkai Voice szórakozóhely előtt álldogáló fiatalokat minden ok nélkül - csak úgy jártukban-keltükben - megpofozzák a szerb fiatalok azért, mert magyarok, ha a hazafelé ballagó békés egyetemi hallgatót azért támadják meg, mert magyarul beszél, akkor már veszélyes közhangulatról van szó. A magyar gyerek sehol sincs biztonságban azoktól, akik minden ok nélkül gyűlölik a magyarokat. Hogy hányan és hol vannak, senki sem tud pontos adatot mondani, de éppen elegen vannak ahhoz, hogy félelemben, rettegésben tartsák a szabadkai fiatalokat.

Elvárható-e azoktól a magyar fiataloktól; akik hétvégenként már úgy indulnak el szórakozni, soha se tudni, hogyan végződik az este; hogy belakják életterünket, magabiztos felnőttek legyenek? Én egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy félnek, hogy szorongnak, hogy igyekeznek észrevétlenek maradni még akkor is, ha akár teljesítményük, akár testi adottságaikat tekintve ők a jobbak, a szebbek.

Mára már csődöt mondott az a szülői jó tanács is: hogy kerüld a konfliktust, ne vitatkozz, ne hangoskodj. Ezzel nem lehet elkerülni a támadást, és abban a helyzetben, amikor ok nélkül ütni kezdenek, nem lehet jól, illedelmesen,okosan viselkedni. Csak megszégyenülten, megalázottként elviselni azt, amit büntetői neki szántak.

Azzal szoktuk magyarázni a magyarellenes közhangulatot, hogy ezek a dorbézoló fiatalok a háborús években nőttek fel. Akiket vernek, azok is a vérzivataros években születtek és cseperedtek fel. Mikor lehet ennek vége? Hiszen nem magyargyűlölőként születtek ezek a gyerekek - akikről most mint verőlegényekről próbálok képet alkotni -, hanem valahol ezt megtanulták, megtapasztalták. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy nem is a gyerekek itt a fő bűnösök, hanem a szülők. S hogy milyenek ezek a szülők? Ezt is megtapasztalhattam. Iskolás gyermekemet egyszerre hárman ütötték. Rendőrségi ügy lett belőle. Ezt megelőzően az iskola is vizsgálatot rendelt el. Az igazgató, hogy elsimítsa a dolgot, békülésre szólította fel a támadót és a sértettet. Azt kérte a gyerekektől és szüleiktől, ígérjék meg, többet ilyen nem fordul elő. Az egyik apuka azt válaszolta, ő ilyen ígéretet nem fog tenni. A másik szülő elnézést kért tőlem és a gyerekemtől, nagyon szégyellte az esetet, láthatóan kínos volt neki, ami történt. Úgy gondolom, az ő gyereke talán nem fog verekedni, míg a másik gyerek, aki most hetedikes, még évekig fogja gyötörni a magyar fiatalokat, szülői jóváhagyással.

Hogy feltételezésem nem alaptalan, erről éppen a napokban győződtem meg. A kérdéses gyerek felismert, kifigyelte, mikor lépek ki az autómból, és a kocsimon hagyta a kézjegyét. Nyilván azért, hogy tudjam, neki most nem szabad verekedni, mert kicsapják az iskolából, de nem felejt.

KABÓK Erika

 

Utolsó frissítés ( 2008. mjus 01. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5335235

Online