Összehangolt politikai támadás benyomását keltõ feljelentések Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2005. jnius 11.

Magyar Szó, 2005. június 11., 12.

„Összehangolt politikai támadás benyomását keltő feljelentések”

Becsey Zsolt (Fidesz – Magyar Polgári Szövetség), az Európai Parlament képviselője a ház júniusi plenáris ülésén napirend előtti felszólalásában ismét szóba hozta a vajdasági kisebbségek ellen irányuló támadások kérdését. A képviselő mintegy fél évvel ezelőtt az EP tényfeltáró bizottsága tagjaként a helyszínen vizsgálódott az incidensek ügyében, és mint felszólalásában hangsúlyozta, a helyzet azóta sem javult. „Csupán az utóbbi néhány hétben is a Vajdaságba települt szerbek vertek véresre őshonos magyarokat pusztán azért, mert anyanyelvükön beszéltek – európai uniós nyelven!” – áll abban a sajtóközleményben, mely Becsey Zsolt nagy nyilvánosságot kapott beszédét foglalja össze. A képviselőt Strasbourgban, az Európai Parlament székhelyén értük utol:

 – Most küldtem levelet Doris Pack asszonynak, a délszláv bizottság elnökének, amelyben leírtam a jelenlegi helyzetet, és az összes rendelkezésemre álló háttéranyagot megküldtem neki. A levélben javasoltam, hogy keressük meg a monitoring megfelelő módját. Ez persze jelentheti azt is, hogy elmegy a terepre egy újabb bizottság, bár én ennek pillanatnyilag nem látom a realitását. Reálisabb az, hogy meghallgatásokat hajtunk végre Brüsszelben, vagy igénybe vesszük a nemzetközi jogvédő szervezetek vajdasági információs hálózatát, esetleg az EU-nagykövetek belgrádi fölméréseit. Különböző módozatai léteznek az állapotok felmérésének. Emellett a legfontosabb az, hogy az Európai Bizottságot folyamatosan nyomás alatt tartsuk, főleg az illetékes bővítési biztost, Olli Rehnt, hogy ők is mélyrehatóan foglalkozzanak ezzel a problémával, és vegyék figyelembe akkor is, amikor elkezdik Szerbiával a társulási tárgyalásokat.
A monitoring-tevékenység beindítását már február óta sürgetem – mindhiába. Nem azt állítom, hogy ellenlobbi dolgozik, egyszerűen arról van szó, hogy nincs kellő érzékenység az EU-ban azok iránt a konfliktusok iránt, ahol nem zajlik háború, nem folyik vér. Ráadásul az idén mindenki óvatos a kosovói ügy és Montenegró kiválási törekvései miatt. Nem akarják Szerbiát tűz alá venni még ebben a kérdésben is, ami persze magyar szempontból teljességgel elfogadhatatlan megközelítés, de létezik.
– Az utóbbi hetek tisztázatlan feljelentései a vajdasági magyar vezetők ellen összehangolt politikai támadás benyomását keltik. Feltűnő módon egyszerre indultak el egy azonos politikai csoport ellen az igazságszolgáltatási perek, ráadásul hasonló vádakkal, korrupciós gyanúval. Ha pedig a temerini ügyet is beemeljük ebbe a politikai kontextusba, azt látjuk, hogy fordított nemzetiségi felállásnál nincsenek ennyire gyors és főleg ilyen drákói ítéletek, sem pedig ilyen fogva tartási módszerek a hasonló ügyeket illetően. Mindebből azért már bizonyos politikai következtetésekre lehet jutni, persze anélkül, hogy az egyedi büntetőjogi ügyekbe beleavatkoznánk, hiszen ezt nem is tehetjük. A délszláv bizottság májusi ülésén minderről már beszéltem. Elmondtam, hogy a toleranciatábortól kezdve az Interreg-pályázatokig hányféle pozitív lépés történt, de ugyanakkor az alapvető kérdésekben, melyek okán a vizsgálóbizottság a helyszínen járt, továbbra is súlyos gondok vannak.
– Mindennek oka, hogy a szerbiai igazságszolgáltatásban, a rendőrségben, de az állami szférában sincsenek a kisebbségek arányosan képviselve. Úgy vélem, hogy ha az EU komolyan veszi ezt a helyzetet, akkor az Európai Bizottságnak a CARDS-programon belül hangsúlyt kellene fektetnie ennek orvoslására. Amint Olli Rehn úrral személyesen is tudok beszélni, mindenképp megemlítem neki, hogy a Szerbiának szánt EU-programok keretében az efféle, politikai fölzárkózást célzó problémák megoldására is fektessenek hangsúlyt.
– A belgrádi vezetés a kisebbség oktatására tett ígéreteit is halogatja. Konkrétan az észak-bácskai tanítóképző ügyére gondolok, melynek megnyitására már akár január végén is sor kerülhetett volna, Belgrádnak csak egy rábólintásába és egy számla megnyitásába került volna. Önmagában már az a tény is jól mutatja Vajdaság státusát, hogy belgrádi bólintás nélkül nem lehet elindítani egy oktatási intézményt, pedig az autonómiák a kultúránál és az oktatásnál kezdődnek. Nagyon komoly ígéretet kaptunk ottjártunkkor az oktatási minisztertől. Azt mondta, hogy a tanítóképző megnyitásának semmi akadálya. Ha konkrét igény mutatkozik rá, ő azonnal cselekszik. Nos, azóta is cselekszik…– A helyzet ilyen alakulása az Európai Parlament és az uniós intézmények felelősségét is fölveti. Továbbá az is, hogy az unió elnézte, hogy az Interreg-együttműködésbe Vajdaság mellett Belgrád térségét is bekapcsolják, ami a szubszidiaritás elvének a megsértése, vagy legalább is egy nagyon sajátos, centralizált értelmezése. Vajdaság ugyanis önmagában kielégíti a NUTS II. besorolású régió követelményeit, ami lehetővé tette volna számára, hogy önálló státusa legyen a határ menti együttműködést szolgáló Interreg-tervekben. A NUTS II. szint olyan régiókra vonatkozik, amelyek 800 ezer és 3 millió közötti lakossal, önállóan behatárolható történelmi, kormányzati vagy önkormányzati háttérrel rendelkeznek. Nem volt indokolt tehát Belgrád beemelése ebbe a régióba. Vajdaság minden feltétellel rendelkezik: saját kormányzata, saját történelme, saját identitása, sőt még saját egyeteme is van.
– Mindent megteszek, hogy napirenden tartsam Vajdaságra és az itteni kisebbség helyzetére vonatkozó kérdéseket. Amit csak lehet, el fogok követni az ügyben, de ez természetesen nem pótolja a magyar kormánynak vagy a vajdasági vezetőknek a diplomáciai lépéseit.

PRESSBURGER Csaba

 

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 7377011

Online