Feloldozás Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2003. november 12.
Magyar Szó
2003. november 12.

Feloldozás

Meglehetősen nagy erőfeszítések árán sikerült elérni, hogy ne csak a közvetlenül érintett vajdasági magyarok, hanem az ugyancsak vajdasági szerbek, sőt a belgrádi értelmiségi-politikai elit tagjainak egynémelyike is felemelje a szavát, igen erősen kifogásolja és elítélje az olyasféle tévés produkciókat, amilyeneket az Újvidéki Televízió tár újabban ismét a nézői elé, mintha törvényszerű lenne, hogy az uszítást, a lélekrombolás és a gyűlöletkeltés legotrombább válfajait az úgynevezett északi szerb tartomány közszolgálati fiókintézetének kell gyakorolnia. Talán mondanom sem kell, hogy ennek ellenére sem voltak illúzióim: remélni sem mertem, hogy a felvilágosult elmék tiltakozásának hatására önvizsgálatot tart a valamikori vajdasági televízió oktrojált vezetősége, és hogy belátják melléfogásukat, a gyűlöletkeltés és az uszítás káros mivoltát, s ennek hatására újraértékelik műsorpolitikájukat és erkölcsi magatartásukat is. Annyit azért reméltem, hogy, mert nemcsak a kisebbségi magyarok tiltakoztak, hanem a többségi szerbek kiválóságai is, legalább mosolyszünetet tartanak, nem kötik az ebet a karóhoz, nem akarják mindenki ellenében bebizonyítani magatartásuk helytállóságát és feddhetetlenségüket.
Ebben a mai szerbiai, külön pedig vajdasági világban azonban, amikor a legvadabb eszmék, torznak is alig minősíthető áltudományos kitalációk, szabadságjogok mögött meglapuló álnokságok a legkeresettebb szellemi termékek közé tartoznak, jóformán már meglepetést sem okozott, hogy a Vajdasági Újságírók Egyesületének vezető testülete feloldozásban részesítette azt a Jovan Pejint, aki Blažo Popović műsorvezető újságíró vendégeként szabadon gyalázhatta magyarságunkat, mellékesen azonban mindazokat, akik bármilyen módon közelebbi kapcsolatba kerültek a demokráciával, a szabadságjogokkal, a jogazonossággal és a toleranciával. Sőt, hogy a dolog még szomorúbb legyen, a VÚE vezetőségének kibővített, nyilvános tárgyalásán Pejin úr (a jelenlevők egyetértésével) nemcsak megismételte, hanem ki is bővítette azt az állítását, miszerint a magyarság egy elfajzott népcsoport: tizenhat nemzedék után a magyaroknak már nincs egy csöpp magyar vérük sem. Őszintén bevallom, hogy Pejin eme megállapítását sokáig nem is tudtam értelmezni. Azután leesett a tantusz. Meg a csillár is. Emberünk egy az egyben, köntörfalazás nélkül a hitleri-himmleri-goebbelsi árjaelméletre gondolt: magyar, szerb, német, horvát, olasz, görög meg mindenki más csak akkor lehet valóban magyar, szerb, német stb., ha hetedíziglen bizonyítani tudja vértisztaságát. És erről nem lehet vitát nyitni, ezt a tézist nem lehet magyarázgatni, itt, bizony, a legvadabb árjarasszizmussal van dolgunk.

Nem jó, nagyon nem jó, hogy ebben a mi Vajdaságunkban szabadon, egy közszolgálati intézmény hathatós közreműködésével népszerűsíthető az emberiség történelmének legszégyenteljesebb ideológiája

Nos, hogy el ne felejtsük, számomra mindmáig érthetetlen és felfoghatatlan indítékoktól vezérelve, a VÚE vezető testülete ezt az árjarasszista Pejint védte meg, rehabilitálta és részesítette feloldozásban. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a nyilvános tárgyalás során oly nagy egyetértésre jutó urak és elvtársak, nehogy zavarba hozhassák őket valamiféle rákérdezéssel, pecsétes papírral tudnák igazolni máris árja mivoltukat. És, bizony, azon sem lepődnék meg, ha rövidesen olyan követeléssel állnának elő, miszerint magyarnak, szerbnek és másféle nációhoz tartozónak is csak az vallhatja magát, aki legalább három-négy nemzedékre visszamenőleg bizonyítani tudja vértisztaságát. Hogy ez hova vezetne, azt már kedvem sincs részletezni. Aki esetleg nem látja a várható következményeket, forduljon bizalommal a második világháborút tárgyaló irodalomhoz, ott is elsősorban a zsidótörvényeket, a koncentrációs táborokat, a végső megoldást taglaló fejezetekhez. Hát, bizony, nem jó, nagyon nem jó, hogy ebben a mi Vajdaságunkban szabadon, egy közszolgálati intézmény hathatós közreműködésével népszerűsíthető az emberiség történelmének legszégyenteljesebb ideológiája. Még akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy többségünkben elítéljük, megvetjük és elvetjük ezt az eszmét meg természetesen a szószólóit is.

FEHÉR István

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5958183

Online