Elég legyen a diákverésekbõl! Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2003. november 20.

Elég legyen a diákverésekből!

A magyar gyerekeket ért sérelmekre továbbra sem figyelnek igazán oda a pedagógusok

A magyar gyerekek -- sokan bármennyire is szeretnék letagadni, eltussolni -- veszélyben vannak az iskoladvaron szünetben, sötétedés után hazafelé menet az iskolából, de még a belvárosban is az esti órákban. Az egyik szülőnél a minap telt be a pohár, amikor kiderült, hogy gyerekek nagyszünetben kapott verést a Jovan Mikić iskola sportpályáján, mert -- osztálytársaival ellentétben -- nem volt hajlandó elsompolyogni a sportpályáról, amikor jöttek a szerb iskolatársak. Az is elkeserítette, hogy gyereke verést kapott, de az még jobban felháborította, hogy amikor a gyerek a pedagógusnak elpanaszolta az esetet, az csak legyintett egyet, s azzal intézte el a dolgot, hogy "ne gyere már megint a szerbekkel". Azért nem tud a szülő napirendre térni a válasz felett, mert sajnos korábban is nemegy hasonló eset történt, sőt nemrégiben panasszal is fordult az iskola vezetéséhez, ám mint kiderült, nem volt eredménye. A szülő biztonságban akarja tudni gyerekét, függetlenül attól, hogy szerb vagy magyar társai részéről éri támadás. Ám ha az ő fia hibás, akkor azt is azonnal vegye észre az ügyeletes tanár, s rögtön lépjen is közbe. Ez utóbbira szintén a Jovan Mikić iskolában hallottunk egy követendő, pozitív példát egy-két éve: amikor szintén a magyar gyerekeket lezavarták a focipályáról szerb iskolatársaik, a tanítónő mihelyt meghallotta az esetet, a sértettekkel azonnal elment a kérdéses osztályba, s letisztázta az ügyet, úgyhogy senkiben sem maradt tüske.
A mostani esetben azonban mindez elmaradt. Éppen ezért érdekelt bennünket, az iskola igazgatója szerint mit lehet tenni, hogy ilyesmi ne történhessen meg az iskolában:-- Szünetben rendszeres ügyelet van a folyosón, az udvarban. Én is kis- és nagyszünetben mindig találok alkalmat, hogy legalább végigmenjek a gyerekek között, megálljak egyikkel-másikkal egy-két szót váltani. A tanári ablakból és az én irodaablakomból is rálátni a szomszédos Miloš Crnjanski iskola sportpályájára, ám a mi fudballpályánk a tornaterem mellett, kicsit félreeső helyen van, nehéz belátni a terepet -- kezdte a magyarázatot Juhász Etuska igazgató -- Az udvari ügyeletes arra is elsétál, de amíg épp az épület másik részénél végez ellenőrzést, nem látja, hogy ott mi történik. S becsöngetéskor minden ügyeletes tanár inkább a bejárati ajtóra koncertrál, mert egyszerre néhányszáz gyerek igyekszik bejutni a szünetről, ekkor is megtörténhetett ez a szülő által említett eset. Ez egy kétnyelvű iskola, s igyekszem mindent megtenni, hogy ezt mindenki így is érezze. Úgy érzem, a tanárok nem tesznek különbséget a gyerekek között nemzetiségi alapon. A szülők érzékenyebben reagálnak az ilyen esetekre. Csakis az a megoldás, ha a tanítóhoz, osztályfőnökhöz, vagy az iskolapedagógushoz fordul, az én ajtóm is mindig nyitva áll a szülők előtt, mindig találok annyi időt, hogy megoldjuk a problémát. Ha ilyesmi történik, azonnal reagálok, beszélek az érintett gyerekekkel, a pedagógust is beszélgetésre hívom, hogy megkérdezzem az ő véleményét is a történtekről, mert most sem tudni, hogy miért reagált így. Sértve érzem magam, hogy nem tisztelt meg a szülő a bizalmával, s nem hozzám, hanem mindjárt az újságíróhoz fordult -- hallottuk az iskola igazgatójától.
Mint mondta, meggyőződése, hogy sok más iskolában voltak is és vannak hasonló verekedések, ilyen konfliktusok.
Hisszük azt, hogy másutt is vannak ilyen példák, ám az is igaz, hogy nem szabadna ilyesminek megtörténni. Minden iskolában igyekeznek eltussolni, elbagatellizálni az ilyen eseteket, mindent megtesznek, nehogy a nyilvánosság tudomást szerezzen róla, mert rossz fényt vet az iskolára. Amikor mégis kipattan egy-egy ügy, akkor két-három napig jobban odafigyelnek, majd minden halad a korábbi kerékvágásban. Éppen ezért értem meg ezt és a többi hozzánk forduló szülőt is, akiknek nem célja a szenzációhajhászás, csak pusztán azt szeretnék, ha a pedagógusok jobban figyelnének a gyerekekre. Amikor a közelmúltban két-három hasonló esetről írtunk, akkor tapasztaltuk meg, hogy egyesek -- bűntudatukat palástolandó -- a nacionalizmus vádját igyekeztek rásütni az újságírókra, a panaszt emelő szülőkre, s mindent megtettek, hogy bebizonyítsák, tévednek, Isten tudja, milyen hátsó szándékkal igyekeztek felfújni az ügyet. Pedig ha a gyanúsítgatás helyett egy kicsit komolyabban vennék ezeket a panaszokat minden egyes iskolában, ha egy kicsit jobban odafigyelne minden egyes pedagógus a rábízott diákokra, elkerülhetőek lennének ezek az esetek.

(Magyar Szó, Mihályi Katalin, 2003. november 20.)

Utolsó frissítés ( 2010. prilis 05. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5754286

Online