A gombosi magyarverésrõl Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2004. december 02.

Magyar Szó, 2004. december 2.

Sem tanúskodás, sem pereskedés

A gombosi magyarverésről

Gombos hírös város – a Dunával határos. Így módosítottuk a Szöged városára vonatkozó sorokat, mert egy magyarverés nyomán elhíresült Bogoja, ahogy itt nevezik, az érdeklődés középpontjába került. Az MTI-nek lapunktól átvett híre után szinte felforrósodtak a telefonvonalak Budapest és Gombos között. Aznap nyilvánvalóan ezt a hírt találta legvonzóbbnak a magyar média, amely az utóbbi hónapokban nagy érdeklődést tanúsít a vajdasági magyarverések iránt. Szerkesztőségek, rádióállomások, tévéstúdiók kérdezték, mi történt már megint itt, Bácskában.Tévéstábok forgattak a helyszínen, a kárvallottak ezek után, megelégelve a roppant népszerűséget, bezártak ajtót, kaput, a telefont nem vették fel, és elzárkóztak minden nyilatkozattól. Lajkó Imre özvegye, akinek a férje az első áldozata a gyakori magyarveréseknek, így szólt hozzánk, miután többszöri csöngetés után kaput nyitott a Madách Imre utcában:
– Nem szeretnék nyilatkozni semmiről. Ez így történt, ezen már nem lehet segíteni.
– Beszélhetnék Viktóriával, a kislányával, akit megvertek a 8-as diszkó előtt?
– A lányom nincs itthon.
– Fia, Imre, akinek kificamították a karját?
– Elment a zádrugába dolgozni...

Foto: Póth Imre
Lajkó Imre özvegye

Gyerünk a zádrugába! Út közben megtudjuk, hogy a szövetezetet megvette valaki. Benyitunk az irodába: az elsőben senki, a másik kong az ürességtől. A gazdasági udvar elhanyagolt. A végén megmozdul egy pótkocsis traktor. Megállítjuk:
– Lajkó Imrét keressük.
 – Kint van valahol a földeken. Töri a kukoricát, vagyis szállítja – mondja a traktoron ülő ember.
– Talán nála van a mobilja. Leszáll, és az irodából telefonál neki.
– Sajnos a telefont otthon hagyta, testvére, Viktória jelentkezett – közli velünk.
– Hát Viktória otthon van? Az imént kerestük, nem volt otthon.
Édesanyja tehát letagadta, hogy a kislány, aki ikertestvére, Imre segítségére sietett, amikor a szerb fiatalok rátámadtak és két ütést mértek a fejére, otthon van. Csak rejtegeti. Elmondta azt is, hogy fiát, Imrét hiába keressük, nem fog nyilatkozni.
A Pintér családdal is hasonlóképpen jártunk: Zoli, a 21 éves fiuk, akinek nyolc helyen kellett összevarrni a fején a sebeket a zombori kórházban, már képes dolgozni.


Pintér Zoltán édesanyja

– Hiába mondtam neki, korai még fiam, pihenjél még egy kicsit, elment szántani – mondja az édesanyja. Különben sem nyilatkozna a sajtónak, enélkül is elég baja van. Fél, mert egyszer már megverték, s azt hiszi, őt fogja megbüntetni a törvény. De aztán muszáj volt ezt a rendőröknek átadni, mert életveszélyben volt, majdnem elvérzett. Összetörtek egy sörösüveget a fején, egy üvegszilánk belefúródott az ütőerébe, úgyhogy törölközővel kötötték el a sebet. Itthon nem tudtuk, mi történt, csak amikor hajnali négykor felhívott  bennünket a rendőr, hogy a Zoltán megsérült, s nem tudja, életben van-e, akkor értesültünk az esetről. A rendőr ugyanis hallotta, hogy valaki meghalt ott, szerencsére nem a mi fiunk...


Lajkó Imre virággal borított sírja

  Az 55 éves Lajkó Imre halt meg. Hatalmas koszorúk, virágcsokrok vannak a sírján. A család, a hitves piros szegfűből készített koszorúja még nem hervadt el, habár november 13-án történt a gombosi tragédia. Az elhunyt özvegye szerint akkor következett be a halál, amikor férje hazafelé indult a verekedés színhelyéről, ahova kislánya, Viktória hívta mobiltelefonon, hogy segítsen. Roppant felindult, ez okozta halálát... Az utcán rogyott össze, amikor a mentő bevitte, már nem volt benne élet.
– Mi az oka annak, hogy csak a napokban derült ki, mi is történt több mint tíz nappal ezelőtt? Sörfőző Ferenc, a helyi közösségi tanács tagja ezt így magyarázza: – Félnek a gombosi magyarok. Nem most félemlítettek meg bennünket, hanem a 90-es években, amikor itt háromezer tartalékos várt itt, hogy átkeljen a Dunán. Most, hogy megváltozott a lakosság összetétele, egyre gyakoribbak a kakaskodások, a verekedések a betelepült szerb menekült lakosság és a magyar fiatalok között. Félnek az emberek, sem tanúskodni, sem bírósághoz fordulni nem akarnak. A sértettek, akiket korábban a rendőrség rendszerint bűnösnek nyilvánított, nem kívánják a nyilvánosság előt felfedni kilétüket. Félnek a megtorlásoktól. Mióta a magyar és a szerb kormányzat képviselői megvizsgálták, mi történik tartományunkban, és az Európai Közösség is érdeklődést tanúsít a magyarverések iránt, a rendőrök itt nálunk jóval erélyesebbek a verekedések kiváltóival szemben. Helyi közösségünkkel megbeszélték, azonnal értesítsük őket, ha a verekedésnek nemzeti színezete van. Sajnos a helyi rendőri irodában nincs állandó ügyelet, csak munkaidő, utána a militicsi rendőrállomást kell értesítenünk. Habár a mi rendőri irodánk a 8-as diszkóval szemben van, azon az éjjelen, amikor ez a legutóbbi verekedés történt, be volt zárva...


Sörfőző Ferenc

Ennek ellenére azonnal kiszálltak a rendőrök a helyszínre, jegyzőkönyvet vettek fel, és eljárást indítottak a verekedők ellen. A megvert magyar fiatalok szerint a hírhedt Nonković Mladen és Jovica testvérpár felelős a történtekért. A diszkóban ugyanis, amikor Kovács Matyi megkérdezte tőlük, nem tudnak-e lánytestvére mobiltelefonjáról, amit elloptak tőle, a szerb fivérek egyike felállt, és Kovács Matyira mutatva, ezt mondta:
– Téged megölünk!
– Mit mondtál? – ugrottak fel erre a magyar fiatalok.
– Majd megmutatjuk nektek! Gyertek ki az utcára!
Kamán Tihamér, a diszkó tulajdonosa, aki kénytelen volt külön termet nyitni a magyar és a szerb fiatalok számára, mivel egyesek magyar, mások szerb dalokat követeltek, azonnal kitessékelte őket az utcára, mint máskor is, amikor szintén verekedések voltak.
– Verekedjetek kint, itt nem szabad!


Bezúzott ablakok: a fiatalok szórakozóhelye

Persze hogy a magyar fiatalok felvették az eléjük vetett kesztyűt. Ám alighogy az utcára léptek, már tört is Pintér Zoltán fején a sörösüveg. Valaki kicsavarta Lajkó Imre ütésre emelt karját, a közbelépő Viktóriát meg egyszerűen megverték...
Mi történt még, azt a rendőrségi jegyzőkönyvek tartalmazzák meg majd kiderül a bírósági tárgyaláson. Bizonyos viszont, a szerb gyerekek ezt kiáltozták: – Menjetek haza Magyarországra! Megölünk benneteket!
A háborús években abban a szerencsétlenségben volt részünk, hogy Gombosra kellett látogatnunk. Csak katonákat lehetett látni. A művelődési otthonban ittak, kötekedtek az utcán, elégették a bútort, a függönyt a kultúrházban. A magyarok világos nappal, már este 6 órakor  bezárták a kapukat. Volt egy időszak, amikor a helyi közösség a sarkára állt, és kártérítést követelt az akkori jugoszláv hadseregtől, de még ma sem kapta meg. Később 300 telepes talált magának otthont a 2500-as lélekszámú faluban, ahol a lakosság 92 százaléka magyar volt. A menekültek követelőztek: külön szerb osztályt, pravoszláv templomot és hatalmat kértek a faluban. A központban, építkezési engedély nélkül, és bár a helyi közösség tanácsa ellenezte, pravoszláv templomot építettek. Nem a templomot, hanem a helyét kifogásolták a helybeliek.


Épül a szerb templom

A sok-sok ellentét, nézetkülönbség nyílt ellenségeskedéssé fajult, de csak a fiatalok verekedtek össze. Egy szerb befektető is felkarolta volna a Dunatáj nevű labdarúgócsapatot, ha más nevet adnak neki. Erre a magyarok nem voltak hajlandóak, mire ő nem adott több pénzt. Valamikor tehéncsordája volt a falu lakosságának, 300 tehénnel, ma ha van 30 az egész faluban. Gyakran történik rablás, kirabolják a külföldön dolgozó gombosiak házát, és az eltulajdonított tárgyakat Dél-Szerbiában értékesítitk.
Valamikor ez nem történhetett meg Gomboson. Egy sanyarú, kiábrándító élet kezdődött.

POLYVÁS József

 

Utolsó frissítés ( 2008. prilis 27. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5959039

Online