Sötéték ma elhagyják otthonukat Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2004. szeptember 17.

Magyar Szó, 2004. szeptember 17.

Sötéték ma elhagyják otthonukat

Arra a kérdésre válaszolva, hogy kap-e menedékjogot a Sötét család Magyarországon, a köztársasági elnök a következőket válaszolta:-- Állampolgári szabadságuk, szabadságjoguk, hogy megválasszák, melyik országban akarnak élni. Minden ország belső jogrendszere biztosítja a menekültstátust, ha abban a környezetben, ahol élnek, veszélyes fenyegetettségnek vannak kitéve. Az Önök esetében nyilvánvaló, Magyarország jön elsősorban számításba. Én azonban azt tanácsolnám, hogy ebben a pszichológiai helyzetben ne hozzanak hirtelen döntést. Lelkiismeretük kérdése, mit döntenek. Szabadkán van magyar főkonzulátus, s ennek a külképviseletnek azon kívül, hogy a magyar állampolgárok érdekeit képviseli, ide a vajdasági magyarok is fordulhatnak tájékozódásért. Azt tanácsolom, kérjenek ott tájékoztatást -- mondta a magyar államfő és hozzátette, az államközi kapcsolatok ápolásának célja, hogy a magyar kisebbség jól érezze magát ebben az országban. Boris Tadić köztársasági elnök és Koštunica kormányfő is azt mondták, lehet, hogy a sajtó eltúlozta a magyarok elleni incidenseket, de ezekről tudnak, ezek vannak, s mindent megtesznek ennek visszaszorítás érdekében. Ilyen ígéretekkel távozik Mádl Ferenc köztársasági elnök Szerbia és Montenegróból.
Kasza József, a VMSZ elnöke is felkereste a Sötét családot. Valamivel a magyar köztársasági elnök előtt érkezett meg a külvárosi otthonba. Mint elmondta, a háromgyerekes családot igyekezett lebeszélni arról, hogy összecsomagoljanak és elköltözzenek családi házukból.
-- Ha úgy döntenek, hogy maradnak, mindet megteszünk annak érdekében, hogy amiben tudunk, segítünk rajtuk, ám a döntést rájuk bízzuk -- mondta a VMSZ elnöke.
Az államfő látogatása után elbeszélgettünk a családdal.
-- Tegnap egész éjjel nem aludtunk. Megbeszéltük, hogy elmegyünk. Egyszerűen nem bírjuk tovább -- mondta Sötét Slavica. A koffereket becsomagolták és holnap indulnak. Arra a kérdésünkre, hogy hová, az édesanya csak azt válaszolta, nem tudja, csak a határon túlra. Ami velük történik, azt el sem tudja mondani. Olyan félelmet érez, amit nem lehet elmesélni.
-- Mi sohasem zártuk az ablakot, az ajtót. Most Klementina, a kislány azt mondja, hogy mindkét ajtót zárjuk be. Egyszerűen félünk, rettegünk -- meséli Slavica.
Sötét Denisz hallgatag fiú. Ő is úgy gondolja, el kell innen menni.
-- Én már korábban mondtam a szüleimnek, hogy nem lehet itt élni, menjünk el. Most apukám is rájött, hogy igazam van. Új életet kezdünk. Nem tudom, hogy mi lesz, de ennél csak jobb lehet. Szomorúságot, idegességet érzek, sajnálom a barátaimat itthagyni, de ez mind nem fontos, a legfontosabb, hogy biztonságban legyünk -- mondta a fiú.
Ma reggel nyolckor indulnak. Hogy hová, azt nem tudni, de azt igen, hogy már az indulásnál sok újságíró és tévéstáb jelen lesz. A határ túloldalán pedig szintén újságírók hada várja majd a családot. Ők az elsők, akik vállalták a sajtónyilvánosságot, s ők az elsők, akik az erőszakoskodás és zaklatás miatt elhagyják az országot.

K-k

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5720485

Online