A rendõrség titkolja az igazságot Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2003. oktber 07.

Magyar Szó, 2003. október. 7.

A rendőrség titkolja az igazságot

 A Dnevnik szerkesztőségébe látogatott a katolikus temetőben elkövetett vandalizmussal vádolt M. P. (17) nagyapja, egyébként nyugalmazott tanár, aki kérte, ne közöljük a nevét, és azt állította, a rendőrség  titkolja az igazságot a csúnya esettel kapcsolatban. „Az unokám részt vett a sírkövek ledöntésében, ez nem vitás, és nem is mentegetem. A hivatalos rendőrségi közlemény azonban számos hazugságot tartalmaz. Először is az áll benne, hogy a rendőrség nyomozással derítette ki, kik az elkövetők. Nem bocsátkozok a rendőrség munkájába, a kiskorú A. K. (17) anyja és én azonban magunk vezettük el a gyerekeket, amikor bevallották, mit tettek. A rendőrség továbbá azt állította, házkutatást tartott A. K.-nál, és az unokámnál, ami nem igaz. Elhallgatták azt a tényt is, hogy miután elhagyták a kávézót, unokámmal és A. K.-val a temetőbe még két lány jött, de ők távoztak, amikor megkezdődött a sírkövek döntögetése. Feltételezem, azért hallgatták ezt el, mert egyikük rokona hivatalnoknő a városi belügyi titkárságon. A rendőrség elhallgatott még két fontos tényt: unokám éjfél után egy óra körül a Student taxiegyesület járművével a Futaki úti piacról hazament, amit a rendőrök könnyen ellenőrizhettek volna, nem igaz tehát az az állítás, hogy éjfél után három óráig a temetőben voltak. Néhány nappal az eset előtt a gimnáziumban, ahová az említett három kiskorú lány jár, az egyik tanár az órán A. K. barátnőjénél sátánista tartalmú könyvet talált, és elvitte az iskolaigazgatóhoz, amiről a rendőröknek biztosan tudomásuk van. az unokám 185 cm magas és 64 kilógrammos, A. K. súlya pedig mindössze 35 kilogramm, képtelenség tehát, hogy ők maguk döntöttek le ennyi sírko9vet nem egész két óra alatt, különösen, ha tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy egyes sírköveket az eredeti helyüktől öt-hat méterre találtak meg. Csütörtökön valamivel 11 óra előtt elmentem a belügyi titkárságra, ahol közölni akartam ezeket a tényeket Boško Arsenijevićtyel, a bűnügyi rendőrség parancsnokával, de amikor megtudta, ki vagyok, nem volt hajlandó fogadni. Jártam a megrongált temetőben, és beszélgettem sok katolikus vallású polgárral. Senki sem hiszi el közülük a rendőrség meséjét, és  megadták teljes nevüket is állítva, hogy gyanújukat nyilvánosan is hajlandóak kifejezni.”

            Az idős ember mély sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, és bocsánatot kér azoknak az elhunytaknak a hozzátartozóitól, akiknek sírját meggyalázták. „Ezenkívül szintén bocsánatot kér unokám is, aki nem volt tudatában tettének súlyával, részegen cselekedett. A nap bármelyik szakában hajlandó vagyok unokámmal és A. K.-val, ha édesanyja megengedi, eljönni a temetőbe és győződjön meg róla mindenki, vajon ez a két vézna teremtés képes volt-e ledönteni 80 sírkövet nem egész két óra leforgása alatt” – mondta végezetül a kiskorú vádlott nagyapja. („Policija skriva istinu, Dnevnik, 2003. október 4, 8. oldal és A rendőrség titkolja az igazságot, Magyar Szó, 2003. október. 7., 12. oldal)

 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5754298

Online