Rehabilitálás - elméletben Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2013. februr 27.

Rehabilitálás – elméletben

 A jogerős, végrehajtható bírósági döntés ellenére sem lehet megvalósítani a rehabilitációból eredő jogokat
 
 A Magyar Szó tavaly szeptember végén cikkezett először az újvidéki Sz. Piroska rehabilitálási ügyéről, amely a minisztériumi utasítások hiányában teljesen zsákutcába jutott. Mint akkor arról beszámoltunk, Sz. Piroskát és három elhunyt családtagját – szüleit és nagyanyját – az újvidéki Felső Bíróság 2011. február 22-én rehabilitálta. Mgr. Bozóki Antal újvidéki ügyvéd ügyfelét és családtagjait az 1944/1945-ben lezajlott megtorlások idején, 1945 januárjának végén hurcolták Csúrogról a járeki táborba. Sz. Piroska összesen kilenc hónapot töltött el ott. A 2006-ban indított per végén megszületett bírósági döntés el is ismerte, hogy Piroskáék politikai-ideológiai üldözés és erőszak áldozatai voltak, s hogy a családot minden ok nélkül kezelték háborús bűnösként, kergették ki csúrogi házukból. Az ítélet a háborús bűnök megállapításáért felelős kommunista bizottság 1945-ben meghozott döntésére is hivatkozik, melyben az minden csúrogi magyar és német nemzetiségű személyt háborús bűnössé nyilvánított.
Az ügyvéd még tavaly április elején a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap (PIO) tartományi fiókszervezetéhez fordult, azzal a szándékkal, hogy Piroska számára a rehabilitálási törvény egyik előírásával összhangban elismertesse a külön szolgálati időt és a törvényben szereplő havi pénzbeli térítést. A jogszabály rendelkezése szerint a rehabilitált személynek ugyanis joga van a külön szolgálati idő elismertetéséhez, melynek a szabadságtól megfosztva töltött időszak kétszeresét – Piroska esetében másfél évet – kell kitennie, de pénzbeli kárpótlásra, az egészségvédelemből és a betegbiztosításból eredő egyéb jogokra is szert tehet. Az alaptól azt a választ kapta az ügyvéd, hogy egyelőre még nem tudnak eljárni az ügyben, mert nem kaptak arra utasítást a köztársasági foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztériumtól. Lapunknak adott nyilatkozatában az alap nyugdíj- és rokkantbiztosítási szektorának az igazgatója is alátámasztotta az ügyvéd által állítottakat, s azt mondta, ennek a hivatalnak meg van kötve a keze mindaddig, amíg az ügy procedurális bonyolításával kapcsolatos köztársasági instrukciók meg nem érkeznek. Ezek hiányában sem pozitív, sem negatív döntést nem hozhatnak.
Bozóki ezt követően is rendszeresen érdeklődött az alapnál, s mivel semmilyen előrelépést vagy jó szándékot nem tapasztalt az ügy rendezése tekintetében, tavaly december 28-án az esettel kapcsolatos sürgős döntés meghozására nyújtott be kérelmet. Bő egy hónappal később, azaz e hónap elején újabb megdöbbentő választ kapott az alaptól, melyben közlik, hogy a külön szolgálati idő elismerésének és a kárpótlási összeg jóváhagyásának a folyamatát leállították. Az alaptól kapott záradék arra hivatkozik, hogy az illetékes minisztérium nem küldte meg továbbra sem az eljárás végrehajtására szolgáló utasításokat, pontosabban nem válaszolt az alapnak az ezzel kapcsolatos korábban eljuttatott kérdéseire. Mint azt lapunknak az ügyvéd elmondta, ez voltaképp azt jelenti, hogy hiába fogadták el a rehabilitációról szóló törvényt, a hasonló esetekben senki sem tud majd eljárni, hiszen hiányoznak a jogszabály végrehajtásához szükséges alapvető előfeltételek.
Tény, hogy ez a helyzet az állam malmára hajtja a vizet, ezáltal időt nyer ugyanis, s még ha ízléstelennek is tűnhet erről szólni, mégis igaz: folyamatosan csökken azoknak a személyeknek a száma, akik egykor elszenvedett sérelmeik miatt egyáltalán igényelhetnek ilyen összeget – a meghurcolásokért járó kárpótlás pedig nem örökölhető.
Azt, hogy az állam mennyire viszonyul komolyan a rehabilitáció ügyéhez, alátámasztja az ugyanennek a személynek az esetében benyújtott pénzügyi kárpótlási kérelem sorsa is, melynek átadására a törvény szerint ugyancsak joga van a sértettnek. A tavaly áprilisban benyújtott kárpótlási igényt válaszra sem méltatta a kérdéssel foglalkozó bizottság, s mivel ilyen esetekben a törvény szerint perre kell vinni az ügyet, Bozóki tavaly október elején be is nyújtotta a keresetet a szerb állam ellen. December 18-án tartották meg az előzetes tárgyalást, s március 11-re hívták össze a következőt. Az ügyvéd attól tart, hogy ennek az ügynek a tárgyalása is el fog húzódni, mivel az eddigiekben nem látta a hatóságok jóindulatát annak kapcsán. Mint megjegyezte, ha az állam nem szerette volna húzni az időt, megegyezést is ajánlhatott volna, amire ügyfele nagy valószínűség szerint hajlott is volna. Minden a kárpótlással kapcsolatos eddigi kezdeményezést azonban a teljes figyelmen kívül hagyás, ignorálás jellemzett.
A megválaszolatlan – s lehet, megválaszolhatatlan – kérdés most voltaképp az: mit lehet tenni olyan esetben, amikor egy jogszabályt elfogadnak, a rendelkezések teljesen érthetőek, adminisztratív okok miatt azonban nem lehet azok alapján eljárni. Bozóki szerint lehetséges újabb pert indítani az állam ellen az ügyben, ennek hatékonysága azonban megkérdőjelezhető, hiszen ha az állam az elfogadott törvényeket sem akarja végrehajtani, akkor félő, hogy egy újabb bírósági döntés sem fogja rábírni az illetékes minisztériumot arra, hogy fogalmazza meg az évek óta hiányzó utasításokat.
 
(Magyar Szó)
Utolsó frissítés ( 2013. februr 27. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5510524

Online