A vajdasági németség elkobzott vagyonának méretei és megközelítõ értéke Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2011. jlius 17.

 A vajdasági németség elkobzott vagyonának méretei és megközelítő értéke

 MAGÁNVÉLEMÉNY

A második világháború vége elõtt, a Királyi Jugoszláviához tartozó Vajdaságban 381 700 német élt: Bánátban 127 300, Bácskában 179 000 és Szerémségben 75 400.

A kommunisták 1943. november 21-én a boszniai Jajce helységben az úgynevezett AVNOJ ülésén (az AVNOJ a Jugoszláv Antifasiszta Népfelszabadító Bizottság rövidítése) rendeletet hoztak, amelyben elrendelték a németség kollektív bûnösségét, megfosztották õket állampolgárságuktól és minden ingó és ingatlan vagyonukat elkobozni tervezték. E rendelet második pontja szerint: „Minden német etnikumú személy teljes ingó és ingatlan vagyona államosítottnak tekintendõ és állami tulajdonná válik.” Ez volt a bekövetkezett óriási méretû fosztogatás és rablás hamis jogi alapja. Miután a jugoszláv kommunisták a szovjet tankok segítségével átvették a hatalmat, ezeket a rablási terveket brutálisan végre is hajtották.

A szerzõ a Német Népi Szövetség elnöke 
 
A vajdasági németektõl elkoboztak 68 036 birtokot vagyis 389 256 hektár földet. Az úgynevezett „szûkebb” Szerbiában 1 birtokot vagyis 193 hektár földet. Szóval a mai Szerb Köztársaság 389 449 hektár földet kellene, hogy visszaadjon a németeknek. Mi, németek nem felejtettük el azt sem, hogy 1919-ben 40 000 hektár földet loptak el a németektõl az akkori délszláv féle királyság területén vagyis Vajdaságban kb. 27 000 hektárt.

A vajdasági németek a kendergyárak, malmok és téglagyárak több mint a felét tartották. Bácskában például a kendergyárak 78 százaléka volt német tulajdon. Az akkori Jugoszláv Királyság területén a németek termelték az össz élelmiszerek 25 százalékát, habár nem tették ki az összlakosság 4 százalékát sem.

Az elsõ számítások szerint 1982-ben csak az ingatlan vagyon értéke elérte az akkori 15 milliárd 589 millió német márkát, ami ma kb. 7,8 milliárd euró lenne. A német oldal 1990-ben összeszámolt minden elkobzott vagyont: földeket, erdõket, gyárakat, bankbetéteket, mûkincseket, ipari mûhelyeket, gépeket, háziállatokat, bútorokat, autókat, motorokat, kerékpárokat stb. és arra jutottak, hogy a volt Jugoszlávia területén élõ németek vagyona kb. 50 milliárd eurót vagyis kb. 65 milliárd dollárt ért. Ebbõl a mai Szerbia „része” az összeg kb. 65 százaléka vagyis kb. 32,5 milliárd euró. Ezt tudva nem is kell tovább csodálkozni az olyan nosztalgián, hogy „Jól lehetett élni a titói kommunista Jugóban…”. Hát persze, mikor már az országalapításnál a startban ekkora méretû lopást követett el a késõbbi „önigazgatási szocializmus paradicsoma”. Könnyû volt a másét élvezni és osztogatni… a baj akkor jött, amikor dolgozni is kellett volna és munkával tovább kellett volna szaporítani és fejleszteni azt, amit elraboltak.

Az erkölcs és az igazság szerint a rablást 66 év után is csak rablásnak lehet nevezni. Egy igazságtalanságból nem lesz igazság, csak azért mert eltelt 66 év. Igen, óriási az összeg. Ezért is keresik lázasan a módot, hogy az elkobzott német vagyon ügyét a különbözõ mendemondák és mítoszok területére tolják. Egyik legkedveltebb mese a Tito és Brandt féle tárgyalásokról szól, amikor a mese szerint Brandt, az akkori német kancellár (1969–1974), „nagylelkûen” lemondott az itteni németek vagyonáról, Josip Broz, az akkori kommunista Jugoszlávia teljhatalmú uralkodója pedig nem követelte a hadisarcot Németországtól. A szépséghiba abban van, hogy õk négyszemközt németül beszélgettek, még fordító sem kellett, és a mai napig nem került napfényre semmiféle írott bizonyíték. Még ha Brandt mondott is volna ilyet, ennek semmi jogi, sem erkölcsi következménye nem lehetett. Brandt, mint külföldi állampolgár, semmiféleképpen sem tudott lemondani az itteni németség vagyonáról, mert az itteni németek a Jugoszláv Királyság állampolgárai voltak. Ez a dolog jogi oldala.

Az erkölcsi oldaláról nem is beszélve. Semmiféleképp nem a Brandtra tartozott megmondani, mi lesz öregapám vagyonával, aki az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgára volt, késõbb pedig megkérdezése nélkül a Jugoszláv Királyság állampolgára lett és végül a vagyonát a jugoszláv kommunisták rabolták el.

Szerbia 2011 végéig el akarja nyerni az Európai Unió tagjelölti státusát, ezért végre szeptemberig elkészül a vagyon-visszaszármaztatási törvényszöveg. Az állam valamiféle kárpótlásra készül. Állami részvényeket osztanának több évtizedes kifizetéssel. Az elkobzott vagyonnak csak a morzsáját kárpótolnák. Az igazságos változat az egykori tulajdonosok természetben történõ restitúciója lenne, és csak ott, ahol az valóban nem lehetséges másképp, jöhet számításba az igazságos kárpótlás.

Ismerve az országot, ahol élünk, biztos, hogy a vagyonuktól megfosztottakat és leszármazottaikat ez a törvény nem fogja igazságosan kárpótolni. Egy valamiféle igazságos megoldásért mindenkinek személy szerint harcolnia kell. Nem lesz más megoldás, mind hogy eljárást indítson a szerbiai illetékes bíróságokon, és miután itt mindenhonnan elütik, a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon folytassa az elõdöktõl elkobzott vagyonért folytatott harcot. Aki erre nem lesz hajlandó, az majd meg kell, hogy elégedjen a „morzsákkal”.

(Magyar Szó, WEISS Rudolf)

 

 

 

 

Utolsó frissítés ( 2011. jlius 17. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5970945

Online