Szabadkán a 16 millióból csupán nem egész 4 millió a magyaroké Nyomtatás E-mail
Írta: admin   
2011. jlius 02.

Szabadkán a 16 millióból csupán nem egész 4 millió a magyaroké

    A szabadkai magyarok mára már feleannyit sem érnek, mint a szerb anyanyelvû polgártársaik, pontosabban egyes helyeken ezt a nézetet próbálják elhitetni, de legalábbis ráerõszakolni az itt élõ magyar nemzeti közösség tagjaira. Sajnos, egyre több olyan emberrel lehet találkozni, aki ezt elhiszi, és már beletörõdött abba, hogy a hatalmon levõ politikusok és azok bizalmasai másodrangú polgároknak tekintik õket. Sõt egyesek akarva-akaratlanul olyan helyzetbe kerültek, hogy a hatalmat gyakorló politikai tömörülések vezetõ posztot betöltõ személyei bizalmasaikként kezelik õket, legalábbis ezt próbálják velük elhitetni, de egészen más, sokkal aljasabb cél vezérli õket. Megfélemlítés, nyomásgyakorlás, vagy más anyagi vonzatú ígéretek vagy fenyegetések útján általuk férkõznek be azokba a körökbe, intézményekbe, bizottságokba és egyéb helyekre, ahol a magyarság számára is fontos jelentõségû döntések születhetnek, illetve csak születhetnének, mert pont az ilyen, a kirakat-politizálás céljából a saját kegyeikbe fogadott emberek miatt egyre kevesebb olyan határozat és döntés születik, amely az itt élõ magyar nemzeti közösség érdekeit szolgálhatná. Mégpedig azért, mert amikor szavazni vagy dönteni kell egyes kérdésekrõl, akkor azok a jól megfontolt kirakat-politizálás eredményeképpen pozícióba helyezett magyarok nem dönthetnek, nem szavazhatnak saját meglátásuk és belátásuk szerint, hanem szigorúan a pártérdekeknek megfelelõen kell állást foglalniuk. Ezért persze munkahely is jár, vagy az esetleges ellenszegülés esetén a munkahely elvesztése. Így, az egyéni érdekek elõtérbe helyezése vagy csak a kényszer, illetve különbözõ nyomásgyakorlás miatt lassan-lassan egyre kevesebb tér jut az itt élõ magyarságnak, ami persze egy jól átgondolt politika eredménye. Divide et impera! - Oszd meg és uralkodj! Ezen az alapon egyes magyar anyanyelvû személyeknek megadatik a politikai érvényesülés lehetõsége, de a magyar közösség éppen ezen oknál fogva kerül napról napra mind kilátástalanabb helyzetbe, hiszen a magán- és pártérdekek mindig is elõbbre valóak lesznek azokban a politikai tömörülésekben, amelyek nem egy nemzeti kisebbség érdekeit védik. Ennél már csak az a veszélyesebb és egyben szégyenteljesebb, ha egy politikai párt önmagáról azt vallja és hirdeti, hogy a kisebbségben élõ nemzet érdekekeit védi, közben pedig meghunyászkodik egy olyan politikai csoportosulás háta mögött, amelynek egyáltalán nincsenek ilyen jellegû céljai.
    Szabadkán a minap tartotta ülését az a bizottság, amelynek tagjai arra tesznek javaslatot, hogy mely nyomtatott sajtó és elektronikus médium közszolgálati tartalmai legyenek támogatva a város költségvetésébõl. A bizottság ülésére egyértelmûen vonatkoztatható a fenti megállapítás, eszmefuttatás, vagy ha úgy tetszik: spekuláció. Miért? Az említett bizottság öttagú, ebbõl az öt tagból pedig 3 magyar anyanyelvû, ennek eredményeképpen pedig valahogyan logikusnak tûnne az, hogy ez a bizottság, ha nem is elõnyben részesítené a magyar nyelven tájékoztató médiaházakat, de legalább igazságosabban osztotta volna szét a közpénzeket. A bizottság tagjai: Branislav Filipoviæ elnök, Darko Miškoski elnökhelyettes, Matusa Erika, Bús Ottó és Kartali Róbert. Az öttagú bizottság az idén csaknem 16 millió dinár sorsáról dönthetett, pontosan 15 millió 920 ezerrõl, az írott sajtó 1 millió 970 ezerre, az elektronikus médiumok pedig 13 millió 950 ezer dinárra pályázhattak. A keretösszeg szétosztása elõtt kikérték a horvát és a magyar nemzeti tanácsok véleményét a tájékoztatási eszközök támogatására szánt pénz szétosztásával kapcsolatban, a bizottság azonban ezeket a véleményeket figyelemre sem méltatta. Az írott sajtó esetében a Hét Napnak 650 ezer dinárt ítéltek oda, a Subotièke novine hetilapnak 950 ezer dinárt, a Hrvatska rijeènek pedig 370 ezret javasoltak. Az elektronikus médiumok esetében az indokolatlan aránytalanság még számottevõbb volt. A jelentéktelenebb, illetve a politikum által nem támogatott tájékoztatási eszközök még a vita elején ki lettek rostálva, amelyek pedig megfeleltek egyes kritériumoknak és feltételeknek, azoknak egy minimális összeg lett odaítélve. A Dinovizija például - amelyet a horvát és a magyar nemzeti tanács is támogatott - még a vita elején ki lett zárva a pályázók körébõl, azzal az indoklással, hogy pályázatában nem emelte ki, hogy a megpályázott összeget tájékoztatásra költi majd. A K23 1 millió 200 ezer, a City TV pályázata pedig 2 millió 100 ezer dinárral lett támogatva. A fennmaradt összeget (10 millió 50 ezer dinárt) így már csak két médiaház között kellett elosztani, a Yu Eco és a Pannon RTV között. A Yu Eco televíziónak a bizottság elnöke (minden bizonnyal felsõbb utasításra) 7 millió 50 ezer dinárt javasolt, a Pannon RTV-nek pedig csak 3 milliót. Az indokolatlan aránytalanságra, illetve igazságtalanságra több érv felhozatala után a bizottság elnöke nemes egyszerûséggel 250 ezer dinárt átcsoportosított a Yu Eco televízió rovására a Pannon RTV-nek, így a Pannon RTV végül 3 millió 250 ezret, a Yu Eco televízió pedig ''csak” 6 millió 800 dinárt kapott. A bizottság elnöke nem volt hajlandó magyarázatot adni az aránytalanságra, sõt kijelentette: nem köteles indoklást adni. A vita során ellenben többször is hangsúlyozta azt, hogy a Yu Eco az utóbbi idõben magyar nyelven is készít informatív mûsorokat, továbbá arra is rákérdezett, hogy a gyõztes pályázó magyar mûsora miért nem felel meg a magyaroknak, illetve a Magyar Nemzeti Tanácsnak.
    (Bizonyára a bizottság elnöke, avagy az õt irányító személyek sem örülnének, ha magyar újságírók és szerkesztõk készítenének szerb nyelven informatív mûsorokat, vagy biztosan értetlenül néznének akkor, ha például a gyõztes pályázó - még ha csak egy napra is - fordítana a szerb és a magyar nyelven készült mûsorok arányán, bizonyára a magyar nyelv ismerete híján édeskeveset értenének meg a televízió 24 órás mûsorából.)
    Szóval a bizottság ülésén több nyomós érv felhozatala után sem történt kedvezõ változás, a szavazás pedig megpecsételte a dolgot. A három igen és a két nem szavazattal elfogadásra került a javaslat, amely egyébként még nem jogerõs, hiszen a végsõ döntést Saša Vuèiniæ, Szabadka polgármestere hozza meg, de bizonyára túlságosan hiú ábrándokat kerget az, aki még reménykedik a pénzek igazságosabb elosztásában.
    Az itt megfogalmazott állításokat egyébként elsõ kézbõl tudom tolmácsolni az olvasóknak, hiszen jelen voltam ezen a bizonyos ülésen, de nem úgy mint a Szabadkai Rádió szerkesztõ-újságírója, hanem mint bizottsági tag. Köztudomású, hogy a Szabadkai Rádió és a Pannon RTV között dúl a konkurenciaharc, de ez a probléma ebben a helyzetben fel sem merülhetett. Most nem az volt a kérdés, hogy milyen viszonyok uralkodnak a két médiaház között, sokkal inkább az, hogy miért történhetett meg az, hogy ennyire aránytalanul nagy különbséggel osztják (osztatják) szét a közszolgálati tájékoztatásra szánt városi támogatási pénzeket, miért tesznek ekkora különbséget a szerb és a magyar nyelven tájékoztató médiaházak között. Azért, hogy ellehetetlenítsék annak munkáját, hogy megvétózzák a városban a magyar nyelven történõ tájékoztatást? Mi következik ez után? A másik nagy kérdés pedig az, hogy hogyan történhet meg ez úgy, hogy az öttagú bizottságban három magyar személy is volt. Bizonyára úgy, ahogy azt a szöveg bevezetõ részében írtam, úgy látszik, az mégsem fikció és mégsem csak spekuláció. A szabadkai magyarok így lassan tényleg csak feleannyit fognak érni, mint a szerb anyanyelvû polgártársaik, de lehet, hogy csak azért, mert ezt egyesekkel sikerült elhitetni, vagy mert sokkal aljasabb és aggasztóbb dolgok vannak a háttérben.

(KARTALI Róbert, Hét Nap)

 

Utolsó frissítés ( 2011. jlius 02. )
 
< Előző   Következő >

Számláló

Látogatók: 5312087

Online