Táblarongálás Újvidéken 

Letépték hétvégén Újvidék központjában a Szerb Nemzeti Bank kirendeltségének többnyelvű tábláját. Az eset feltételezhetően szombatról vasárnapra virradóra történt.

Tegnap sem a Szerb Nemzeti Bankban, sem a rendőrségen nem tudtak információval szolgálni azzal kapcsolatban, hogy mikor és ki lehetett az elkövetője a táblarongálásnak. Azt lehet csak tudni, hogy a megrongált tábla tegnap még a Szerb Nemzeti Bank épülete mellett hevert a fűben. 

Az épületen fennmaradt még egy többnyelvű tábla, az elkövető vagy elkövetők azonban láthatólag nekikezdtek ennek is a leszerelésébe. A Szerb Nemzeti Bank képviselője tegnap estefelé megígérte lapunknak, hogy a mai nap folyamán közleményt juttatnak el hozzánk a történtekkel kapcsolatban.

(Magyar Szó, Halász Gyula, 2010. augusztus 10.)

Ez év áprilisában Németh Zoltán újságíró kérésére rövid nyilatkozatot adtam a vajdasági magyarverések kapcsán. Nincs tudomásom róla, hogy megjelent-e valahol, ezért – különös tekintettel Egeresi Sándor tartományi képviselőházi elnöknek a kincstári optimizmus szivarfüstjétől ködlő és (ön)bódító nyilatkozataira, és a bajt inkább elkendőzni, mintsem gyógyítani, netán megelőzni igyekvő politikai tevékenységére – úgy vélem, nem árt az ügynek, ha közzéteszem. Annál is inkább, mert az elmúlt hónapok során – Dačić belügyminiszter Čiplić kisebbségi miniszter, valamint Korhecz Tamás és Egeresi Sándor fogadkozásai ellenére – a magyarellenes kilengések nem szűntek meg, csupán annyi történt, hogy a hivatalos jelentésekben még kevesebb szó esik róluk, mint addig. Két temerini példa: május 9-én, a belgrádi miniszterek és a VMSZ-es tartományi titkárok látogatásával szinte egyidőben szerb fiatalok csoportja a Jugoszláv Néphadsereg utca egyik szórakozóhelyének közelében brutálisan összeverte a 25 éves temerini S. E.-t, június 23-án az esti órákban pedig a Petőfi Sándor utcában egy 10-15 fős szerbül beszélő csoport néhány tagja lelökte kerékpárjáról D. D-t, majd a magyarokat becsmérlő káromkodások kíséretében alaposan helybenhagyták. A helyi magyarság apátiáját és reményvesztettségét jelzi, hogy az incidensekről én is csak a megtörténtük után jóval később szereztem tudomást, akkor is másodkézből. A lakosság sem a bűnüldöző szervekben, sem a politikusokban, sem a nyilvánosság erejében nem bízik, mert az elkövetők csak a legritkább esetben nyerik el méltó büntetésüket, másrészt pedig mert a tényleges okokról, a Vajdaság etnikai arányainak tudatos megváltoztatásáról szinte soha, egyetlen szó sem esik, erről gyáván hallgat a vajdasági magyar „politikum” idehaza és a nagyvilágban egyaránt. Ezzel is segítve Szerbia pszeudoeuropéer kirakatpolitikáját.

Temerin, 2010. augusztus 7.

Csorba Béla

Értesüléseid szerint növekvőben, vagy csökkenőben van-e a magyarellenes incidensek száma?

- Erre a bűnüldöző szervek tudnának pontosan válaszolni, tapasztalatom szerint azonban csak a legritkább esetben adnak hírt etnikai jellegű incidensekről. Szemmel láthatóan állampolitikai érdekekből, amikor csak tehetik, tompítják vagy elhallgatják a kisebbségellenes motívumok meglétét még olyankor is, amikor ez teljesen nyilvánvaló.
Az utóbbi időben a rasszista vagy kisebbségellenes falfirkákról például csak elvétve számolnak be rendőrségi a közlemények, pedig a jelenség nem szűnt meg.

Vajdaság mely részein történik több magyarellenes incidens, a tömbben, vagy a szórványban?

- Nem a tömbben és nem a szórványban, hanem azokon a településeken, ahol a magyarság szórványba szorítása most közelítette meg vagy érte el a kritikus pontot a szerbség részben spontán, részben gazdaságilag stimulált vagy politikailag diszkréten irányított betelepítésével. Ahol a magyarság még jelentős számban és viszonylag homogén tömbben él (Kanizsán, Zentán stb.), ott a magyarverők számára nemigen, vagy csak elvétve mutatkozik élettér, viszont ott, ahol a magyar világ már teljesen elszórványosodott, a magyar élet visszaszorult a magánélet szférájába, nincsenek magyar szórakozóhelyek, az utcán nem lehet magyar beszédet hallani, az agresszív nacionalizmusnak már nem maradt igazi harci feladata. Nincsen kit megfélemlíteni. A magyarellenesség ott a legerőteljesebb, ahol a szerbség lélekszáma az utóbbi tizenöt évben látványosan megnőtt, ám ennek ellenére az adott terepen még mindig jelentős számú magyar él. A soviniszta életérzés viszont ezt nem tudja elviselni. Zavarja a magyar beszéd, zavarja a magyar zene, a magyar felirat, a magyar zászló, egyszóval minden, ami arra emlékezteti, hogy előtte itt már mások is éltek, sőt: itt is akarnak maradni, és ehhez még mindig elegen vannak. A Vajdaságban jelenleg három olyan település van, ahol a fenti okok miatt gyakori az etnikai töltetű incidens: Temerin, Szabadka és Óbecse, noha ez utóbbiról a híradásokban ritkábban hallunk, mivel mind a rendőrség, mind a helyi politika egyelőre hatékonyan leplezi a dolgokat.

Mennyire bizonyíthatóak, hogy ezek az incidensek etnikai hátterűek?

- A jelenlegi törvények szerint például csak akkor tekinthető bizonyítottnak egy magyarverés, ha a cselekmény végrehajtói ezt verbálisan is kinyilvánítják. El tudjuk képzelni azt a jelenetet, hogy a bűncselekmény elkövetői, míg közös erővel rugdalják áldozatukat, magnóra veszik vagy jegyzőkönyvbe diktálják érzelmeiket és ehhez kapcsolódó mondanivalójukat? Ugye, ez nonszensz?! Nos, ugyanilyen nonszensz azt hinni, hogy a támadók majd egymás ellen vallanak. Innentől kezdve pedig könnyű a dolga az ügyésznek, hogy megállapítsa, voltaképpen nem is volt etnikai indíték. Csakhogy a kisebbségellenes támadások tendenciaszerűsége önmagáért beszél, még ha a tanúk, a rendőrök, az ügyészek és a bírák többnyire hallgatnak vagy sumákolnak is, noha alapjában véve mindenki mindent tud.

Temerinben igen gyakori az incidensek száma. Van-e a temerini magyarellenes incidenseknek etnikai háttere? Vagy más háttere?

- A szerbek és a magyarok közötti verekedések jelentős részének van etnikai motiváltsága. Tulajdonképpen mindegyik incidens ilyennek könyvelhető el mindaddig, amíg valamilyen egyéb indíték nem bizonyítható. Jelenleg viszont a bizonyító eljárás során a hatóság pontosan az ellenkező utat járja, ezért nem jut el soha -- vagy hogy jóindulatú legyek, csak a legritkább esetben – a gombolyag végéig. (2010. április 13.)

(Vajdaság Ma)

Gyűlölködő falfirka

Az, aki a szabadkai családi ház falára gyűlölettől csöpögő falfirkát festett, a szerbiai általános közoktatás kudarcának megszemélyesítője? Erre lehet következtetni abból, hogy hadilábon áll a helyesírással, a ,,Mrš u Mađarsku” feliratnál a Mađarsku szó k betűjét utólag biggyesztették oda. A ,,Puši fosom” felirat második szavában az a betű helyetti o betű azt jelzi, valaki próbálta leutánozni a magyar szót, de nem sikerült neki. A magyar ABC első betűjébe beletört a bicskája.

Vagy pedig nagyon is tudatosak ezek a helyesírási hibák, hogy tanulatlan egyén, ,,jócskán” kiskorú elkövető benyomását keltsék? Hogy ne nacionalista kilengésként, nemzeti alapú gyűlöletszításként, hanem egyszerű csínyként kezeljék?

Ha egy magyar családi ház falán azt üzenik a háziaknak, a környékbeli magyaroknak, hogy takarodjanak az anyaországba, az nem tekinthető vicces kedvű fiatalok ártatlan tréfájának.

A szabadkai rendőrség illetékesei – mint vasárnapi közleményükből kiderül – vagyonrongálásnak, magántulajdon elleni vétségnek tekintik az ügyet. Pedig ez esetben a ház falának, a kapunak, a kerítésnek a megrongálása itt huszad- vagy századrangú kérdés. A tettesek – ha rendőrkézre kerülnek – bűnhődjenek, bíróság előtt feleljenek a felirat tartalma, üzenete miatt, s persze térítsék is meg a jócskán elcsúfított fal és kapu rendbetételét. De csak az anyagi károkozás szintjére bagatellizálni a történteket?!

Nem tudom elképzelni, hogyan döntik el a fiatalok szombaton éjjel, hogy most pedig felkerekednek és gyalázkodó feliratokkal csúfítják el valaki házának a falát? Honnan a gyűlölet a másik nemzethez tartozók iránt, hogy azonnal az anyaországukba tessékelnék őket? Milyen nevelést kaptak szüleiktől, nagyszüleiktől? Milyen példát láttak otthon, hogyan beszéltek/beszélnek felmenőik a többi nemzethez tartozókról? Vagy ha nem a családi házból hozzák magukkal ezt a másik nemzet iránti türelmetlenséget, akkor felmerül a kérdés: tudják a szüleik, hogy gyerekük rossz társaságba keveredett, ahol a másik nép iránti türelmetlenség a menő dolog, ezt az érzést szítják egymásban? S az iskolában történelemórán megtanították e fiatalokat a történelmi tényekre, hogy a magyarok egyes elvakult nacionalisták híreszteléseivel ellentétben nem 1956-ban költöztek ide, hanem sok évszázada élnek e vidéken?

Megtanították-e arra e gyűlölködő falfirka szerzőit, hogy szeretni kell a saját nemzetünket, és kellő tisztelettel kell viszonyulni a másik nemzethez tartozók iránt? Közhelynek hangzik, tehát igaz, hogy csakis ez lehet a békés együttélés, sőt a demokrácia alapja is.

Tény, hogy sok embernek nem használ a szép szó, lepörög róla. Csakis a kemény büntetés az, ami embertársaink egy részét visszariasztja attól, hogy gyalázkodó feliratokkal biztasson távozásra másokat, azért bántalmazzon bárkit is, mert más nyelvet beszél, vagy másként gondolkodik. S csakis a példás büntetés az, ami a többi forrófejűt elriasztja attól, hogy olyasmit cselekedjen, ami a törvény szavának, az emberi együttélés szabályainak ellentmond. Csakis így nem hangzik üres szólamnak a sokat emlegetett békés együttélés és banális szólamnak a demokrácia.

(Magyar Szó, Mihályi Katalin, 2010. augusztus 3.)

Szabadkai falfirka: reagálások

A Vajdasági Magyar Szövetség mély megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a minap magyarellenes falfirkák jelentek meg egy szabadkai ház falán.

A párt közleményében kifejti, hogy az ilyen történések a nemzetek közti békés együttélést ássák alá, és Szabadka polgárai számára teljesen elfogadhatatlanok.

„Ugyancsak megdöbbentett bennünket a szabadkai rendőrség közleménye, amely – annak ellenére, hogy a feliratok tartalma egyértelműen egy közösség elleni gyűlöletszítás elemeit tartalmazza – más vagyona megrongálásának bűntettének tényét állapította meg. Meggyőződésünk, hogy az ilyen hozzáállás nem járul hozzá a tettesek eredményes kézre kerítéséhez, sőt a valós szándék szankcionálásához sem. Ettől függetlenül erélyesen követeljük, hogy a rendőrség egyrészt módosítson első megítélésén, másrészt mielőbb fedje fel a tettesek kilétét, s a valós indíték alapján adja át őket az igazságügyi szerveknek” – áll a VMSZ közleményében.

Deli Andor tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár is elítélte az incidenst. Mint közleményében kifejti, bizonyos egyének ilyen viselkedése nem tolerálható. Szerinte ez nem csak a magyar közösség elleni támadás, hanem egyben minden jó szándékú polgárt sért ugyanakkor semmibe veszi a hatalmi szerveknek a kölcsönös bizalom és nemzetek közötti tolerancia szellemiségének megerősítése irányában tett erőfeszítéseit.

A tartományi titkár reményének adott hangot, miszerint e cselekmény megfelelő minősítése és szankcionálása hozzájárulhat az ilyen viselkedési formák jövőbeni megakadályozásához.

A tartományi ombudsman hivatala is elítélően nyilatkozott a B. K. Márta házára írt gyűlöletszító falfirka kapcsán.

„Azon tényből kiindulva, hogy a nemzeti intoleranciára felszólító falfirka a nemzetek közötti viszonyok megromlásához vezethet a szabadkai községben, az ombudsman irodája a legerélyesebben elítéli az ilyen történéseket, és felszólítja az illetékeseket, hogy sürgősen tegyék meg a törvény által előirányzott lépéseket e cselekmény felderítése érdekében” – áll többek között a közleményben.

(Magyar Szó, 2010. augusztus 2.)